Mobil
Ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy kapcsolatba lépjen velem valamiért, akkor ajánlom figyelmébe a 20-942-0606-os számot. :) A mai shopping spree eredménye...
ááááááááá
Valaki, aki ért a Kerio Firewallhoz, magyarázza el nekem, hogy a klienseken miért nem működik a MSN Messenger. Minden más igen, csak az MSN nem. Ez momentán a legnagyobb probléma az életemben, és iszonyatosan frusztrál. MSN-ezni akarok!
pre-travel
Mindjárt megyek haza. Ma még ezer dolgom van, többek között be kell fejeznem a csomagolást, lehetőleg nem itthagyva semmi olyat, ami hiányozna otthon. Ismerve magam ez nehéz lesz, de felszereltem magam tollal, papírral, és mindent leírok, ami eszembe jut, hogy kellhet. Sajnos az elfelejtés lehetősége még így sincs kizárva, hiszen rólam van szó.
Tegnap átkapcsoltam háziasszony-módba, és vasaltam. Ez megint egy olyan dolog, ami nagy megrökönyödést váltott ki a koliban, azaz minek vasalok én, ha hazamegyek. Biztos én vagyok rosszul installálva, de nem tartom etikusank hazaállítani egy bőröndnyi mosatlan ruhával, mint omiyage. (Kitérő: Az omiyage ajándék, amit a japánok kötelező jelleggel hoznak szuvenírként bárhová is mennek. Általában édesség, vagy helyi különlegesség.) Egyáltalán vasalni sem nagyon szoktak errefelé a népek, mámrmint a kolitársaim. Vladának van erre egy módszere, ő beteszi a futon és az ágy közé a ruhákat, így azok valamelyest (?) kisimulnak. Legalábbis ő ezt mondja. (Kitérő: A futon egy vastag takarószerű képződmény, amit a japánok a földre terítenek alvás céljából. Az eredeti japán stílusú szobákban ugyanis nincs ágy, hanem a tatamira terített futon-on alszanak. Mi is kaptunk ilyet, és sokan az ágyra teszik, hogy puhább legyen.)
Azt hiszem ez az utolsó post idén Japánból.
*yawns*
Már egy jó ideje azt hiszem nem felelek meg annak az elvárásnak, hogy itt meg lehet ismerkedni a japán élettel. Persze, mert vizsgáztunk, aztán jött ez a taktikai játék az egyetemekkel. Érdekes hatása van amúgy az elmúlt heteknek. Ma például este kilenckor elynomott az álom, és aludtam, mint a tej hajnal egyig. Utána viszont sehogysem tudtam elaludni. Egy órát forgolódtam, aztán ittam tejet, hétha az segít, de nem. Tehát nekiláttam SeSam.hu kódot bugfixelni kevés sikerrel. Olyan öt körül tudtam ismét elaludni, és fél tizenegykor ébredtem, holtfáradtan. Lehet, hogy tudat alatt épp átállok az otthoni időzónára?
A vizsgák végeztével még anno pénteken voltunk Norbival Akihabarában nézelődni. A vonaton már el sem csodálkoztunk, amikor egy japán leányzó nekilátott rúzsozni magát, majd egy kis tükör segítségével hozzálátott szemöldököt szedni. Akihabarában felmértük a számítástechnikai és egyéb ipar jelenlegi állását. Nagyot nosztalgiáztunk egy egész sok helyen fellelhető dobozos LEGO-készlet láttán. Ez valami robot-LEGO, anno a Technic-re emlékeztet, csak épp adnak hozzá egy szoftvert, és a kész robotot be lehet programozni. A LEGO soros porton kapcsolódik a géphez, és a kész programot utána végrehajtja. Hát ilyen is van. Azért a LEGO zsenialitása szerintem még mindig a bárhogy összerakható kockákban rejlik, nem ezekben a specialitásokban.
Ha már a robotoknál tartunk, találtam egy pamfletet, ami ismét egy robotot reklámozott, a LEGO-énál kicsit komolyabbat. Kb olyan, mitn a Sony AIBO-robotja, tud mindenfélét. Bukfencezik, sétál, stb. Darabokban lehet megvenni, és utána összerakni, amjd programozni. Gondolom a darabokból többféle típust is össze lehet állítani, mert másképp nem lenne sok értelme a dolognak. Ár nem volt feltüntetve, de el tudom képzelni.
Hazafelé Shinjuku-n keresztül jöttünk. Az egész ki van világítva természetesen, de most a fákra is felfeszítettek kék lámpahálót, úgyhogy szikrázó apró kék csillagerdőnek tűnnek. A japán módszerre jellemző, hogy közelről megnézve a fákat azt láttuk, hogy a lámpák a gallyak végéig egyenként szépen rá vannak erősítve a fára. Szerintem kb hatszáz évig tartana így belámpázni egy fát, de ők mégis megcsinálták. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy bár a japánok folyamatosan hajtogatják, emnnyire fontos a takarékosság, és hogy az ország szűkös erőforrásokban, azért a város nagy része nappali fényben úszik egész éjjel a fényreklámoktól, városban tökéletesen fölösleges dzsipekkel járnak, és ha megállnak egy órára, akkor is járatják a motort, valamint mindent légkondicionálnak. Fűtés mint olyan egyáltalán nincs, csak légkondicionáló. Azzal fűtenek télen, és hűtenek nyáron.
preferenciák
Amúgy mi történt ma? Leadtuk az egyetemi preferenciáinkat, úgyhogy most már Alea Iacta Est, csak várnunk kell a január közepét a Monbusho döntésével. Én 1) Kobe 2) Osaka 3) Fukuoka 4) Nagoya 5) Kyoto sorrendet írtam. Végül Kyotót írtam be utolsának, nem Hiroshimát, mert oda végképp nem szeretnék menni, és bár Kyotóba menni semmi esélyem - kb. olyan, mint a Todai, saját felvételije van, és iszonyat válogatós egyetem - a helyet rendkívül jól foglalja.
Oyun persze még ma reggel is azzal támadta le az embereket, hogy akkor most mit is iírjon elsőnek. Végül Kyotót írta be, mert hatalmas kavarások után végül senki sem írta a nemzetközisek közül azt a kedvencének. így még esélye is van, hogy bekerül, habár ott van még a felvételi is, meg a Monbushónak sem biztos, hogy elég lesz Oyun eredménye. Ez persze engem már nem érdekel, az a lényeg, hogy letett a kobei első helyéről végül.
Az utazási irodánk írt emailt, hogyan vehetjük át a jegyeket. 18-án kell ott lennünk a Narita repülőtéren 9.35-re. Norbi megnézte Reikoval a vonatokat, és simán ki tudunk jutni időre. A gép 11 körül indul, és bár 12 óra a repülőút, közben 8 órával előbbre jutunk az időzónákkal, tehát effektíve mintha csak 4 órát repülnénk. Szép hosszú nap lesz.
Naptár
Nakérem. Folytatódik a tuning. Szemfülesebbek gondolom rögtön észrevették a jobboldali naptárat. Igen csinos kis cucc, a b2 nem használt filejai között találtam. (Erről az egészről azt kell tudni, hogy a webszolgáltatómnál előre installált szerszámok vannak pl bloggoláshoz is, hogy az egyszeri felhasználónak ne kelljen PHP-ben programoznia. Viszont miután én belenyúltam a designba, feltűnt, hogy a bloggerprogramon belül vannak eddig nem használt fileok is, mint például a jobb oldali naptár.) A naptár pirossal jelzi, mely napokon írtam valamit, és a számra kattintva rögtön az adott napi irományt lehet megtekinteni. Valamint a hónapok két oldalán lévő kis nyilak az archív írásokat is mutatják.
Valamint a fenti linkek is működnek, persze az Origin és a Portfolio nem mutat sehová.
gothic concept released
Látszik, hogy vége a vizsgáknak, lett egy kis időm. Ennek eredményeképp a világra szabadítottam a sesam.hu enyhén gótikus beütésű új designjának erősen alfa verzióját. Ezalatt azt kell érteni, hogy a jövőben folyamatosan fejlesztem a küllemet, hozzáadok egy főoldalt, elkészítem a portfólió oldalt, stb, stb. Az alfa verzió folyományaként a fenti linkek nem is működnek egyelőre, viszont minden más funkció igen. (Legalábbis remélem.) Véleményeket, feedbacket lehet küldeni emailben, ide: sesam@fusemail.com.
Kobe?
Tegnap ismét találkozóm volt Utsumival. Tegnapelőtt ugye rábólintott a listámra, viszont nem mondott semmit arról, hogy még egyszer meg kell-e látogatnom. Viszont mindneki ment hozzá megint, úgyhogy én is úgy döntöttem, megyek. Amúgy sincs nagyon más dolgom. Persze jól sejtettem én, hogy Oyun nem olyan egyszerű eset, és fog még kavarni az egyetemekkel. Tegnap is ott járt fel-alá, és nem tudta eldönteni, hogy Kobébe vagy Osakába menjen. Szegény, irigylem a problémáit. Na végül ismét Osaka mellett tette le a voksát állítólag. Pont utána mentem be Utsumihoz, és hallottam, hogy kint azt mondja: Utsumi azt mondta, válasszak. Mindkettő egyforma.... (Innentől nem értettem, mert oroszul volt. :) )
Utsumi ismét megkérdezte a preferenciámat, de Kobe - az első - után megállított, és elkezdte nézegetni a jegyeimet. Kérdezte, hogy van-e C-m japánból. Mondtam, hogy nekünk nem igazán mondják el az összesített jegyeinket, de nem hiszem (nai hazu desu). Végül hosszas vizsgálódás után azt mondta, hogy OK, bekeretezte Kobét a papíromon, pirossal ráírt egy hatalmas OK jelet, azt is bekeretezte, majd kezet rázott velem. Én csak kicsit voltam meglepődve, ennél azért nagyobb harcot vártam. Ha ekkora rituális beleegyezés után sem Kobéban fogok kikötni, akkor komolyan felgyújtom a komplett Monbusho-t. (Izé. Ez a minisztérium, csak nehezen jutnak eszembe ilyen komplex szavak magyarul. :) )
Eddigi tapasztalatok alapján amire Utsumi rábólint, az 95%-ban be is válik, és a delikvens oda megy egyetemre. Azt az egyet nem értem, hogy mit csinál, ha Oyun az utolsó pillanatban - ahogy mindig is - meggondolja magát immár ezredszerre. Őszintén remélem, hogy nem a levegőbe ígérte meg a helyet nekem. Oyunt amúgy is a sempai-ai irányítják. Nagyon erős a mongol sempai nyomás, mindegyikük a saját egyetemére, meg úgynevezett híres egyetemekre akarja benyomni a saját kohai-ait. Mugi például Kyushúra megy Vladával együtt, de őt is hívták tegnap este percenként, hogy miért nem ide meg oda, és hogy ez jobb hely, stb.
L-beszélgetés
Elkezdtünk interjúkra járni Utsumihoz a felvételik miatt. Mindenkinek meg kellett jelölnie 5 egyetemet, ahová szeretne mennie, majd ezzel a listával megjelennie Utsuminál, aki erre vagy rábólintott, vagy felszólította az illetőt, hogy próbálkozzon mással. Én a Kobe - Osaka - Fukuoka hármassal indítottam, de azt a választ kaptam tőle tegnap, hogy ez így lehet, hogy nem fog menni, és még nem ismeri a többi nemzetközis preferenciáit, úgyhogy térjek vissza még egyszer, és beszéljük meg újra, valamint keressek még két alternatívát. Igazából én ezek közül is inkább Kobébe vagy Osakába mennék, azaz leginkább Kobe-be és kész. Nem volt túl jó kedvem e fejlemények miatt, de felkerestem másodjára is, és negyediknek Nagoyát, ötödiknek Hiroshimát mondtam be. Namost ezekre a helyekre végképp nem akarok menni, de állítólag muszáj kitölteni mind az 5 lehetőséget. Nincs nekem smemi bajom a fenti városokkal amúgy, de:
1) Tokyoban (mármint a városon belül) fix, hogy nem maradhatok a pontommal. A környéken sem nagyon, mert sokan vannak jó ponttal kokusai-osok, és eredendően mindenki a környéken akar maradni. Én ehhez nem ragaszkodom.
2) Viszont évente egyszer elmenni egy teljesn új helyre, ahol senkit és semmit nem ismerek, az kicsit megerőltető. Még akkor is sokk a sokk, ha pozitív, aztán meg ki tudja, egyáltalán pozitív lenne-e ha hirtelen Hiroshimában találnám magam. Szóval jobb a békesség, és hadd menjek csak Kobébe.
Eddig úgy tőnt Oyunnal versenyzek csak. Ez csak azért baj, mert Oyun mongol, és Utsumi egyik kedvence, valamint a jegyei is jobbak, legalábbis japánból. A matekjegyem veri az ő törijét, de Utsumi állítólag megengedi neki, hogy újraírja, hogy jobb pontja legyen. Na ezen megakadtam, mint ahogy azon is, amikor azt kapta válaszul a listájára, hogy a Todai-on kívül (Tokyo Daigaku, a legjobbnak mondott, mindenesetre a leghíresebb, mindenki álma) bárhová mehet. Na én azért ilyen jóra nem értékelem sem a nyelvi sem az egyéb képességeit, viszont a pontjai jók. Hát most ezzel mit lehet csinálni? Viszont a második beszélgetése alkalmával 5 perc alatt eldöntötte, hogy mégsem Kobét jelöli meg elsőnek, hanem Osakát. Na ez nekem jó lenne, mert a listapreferencia megelőzi a pontszámot, tehát hiába van valakinek több pontja, ha nekem az adott egyetem előbb van a listában. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha ilyen hirtelen eldöntötte, hogy Osakába akar menni, akkor ugyanilyen hirtelen meg is gondolhatja magát. Tehát minderről akkor érdemes bővebben nyilatkozni, ha már le lesznek adva apapírok. És még akkor is kérdéses, hogy mi van a többi emberrel, mert elég ha egy is bejelöli Kobét első helynek, képesek, és neki adják, mert rossz a japán pontom. Úgy fest a matek és közgáz A-m senkit sem érdekel, pedig ha tényleg olyan elveszett lennék japánból, mint ahogy azt lefestik, akkor hogy írhatok jó vizsgát szaktárgyakból?
vizsgaeredmények
Tehát akkor a számok a következők. Fentről kezdem. Az olvasásértésem a legnagyobb meglepetésemre 87 pont lett. Ezzel megvertem a H osztály egy részét is, ami azért nem gyakran fordult elő japán nyelvi tárgyból. Azon lehet filózni, hogy ez a hihetetlen divinációs képességeim következménye-e, vagy egyszerűen csak tudok. :D A második helyen a hallás utáni értés zárt 84 ponttal. Remélem ahhoz is elég lesz, hogy ne rakjanak át másik osztályba. Jól elvagyok én a H osztállyal együtt heti kétszer. Pontszámmal nem rendelkezik, csak jeggyel, és - mint eddig még soha - A-t (5-ös) kaptam a beszélgetésemre. Az interjú értékelési szempontjai egy kivételével mind "rendben van"-t kaptak. Ez az egy természetesen a nyelvtan. Na igen, innentől jönnek a kevésbé fényes jegyek. Kanji 62 pont. Ezen aggódtam, hogy nem lesz 60+, és írhatom újra, de nem így történt. Amivel viszont nem gondoltam volna, hogy baj lesz, az a nyelvtan, ennek ellenére 58 pontot gyűjtöttem össze. Na ez megint az én formám, hogy 2 ponttal bukok meg valamiből.
A két szaktárgy a következőképp alakult. Matekból 86 pontot kaptam. Természetesen kapitálian ökör hibák miatt. (Pl.: (x^x)' az nálam x^x*lnx*1 a +1 helyett. No comment...) Ennek ellenére azért nem rossz, és az előző 100 pontossal együtt 1:2 átlagban is jó összponszámom lesz. A közgázam az elvártnál sokkal rosszabb lett. 77 pont lett a vége. Tani Sensei láthatóan a lelkére vette, hogy a negyedik órában már mindenki csak kókadozik a gazdpolokon és nem figyel. Ezért hát bettett egy hárompontos kérdést, amiről csak beszélt és nincs benne a könyvben. Valamint bevetette azt a trükköt, hogy az igaz-hamis állításoknál a yaku azaz a körülbelül szóval operált. Ez azért megtévesztő, mert én európai fejjel azt gondoltam, hogy a kb 370.000 km2 terület, az nem jó, mert 377.000 a helyes válasz és az a 380.000-hez közelebb van. Főleg, hogy a japánok a man azaz a 10.000 jelet használják, azaz a válasz így nézett ki: yaku37man. Na erre én behúztam a hamist, rosszul. Utána a táblánál Tani nagy hévvel magyarázta, hogy ez nem olyan kerekítés, mint amire mi gondolunk, stb. Persze ez is csak szóban hangzott el, valamikor az órák alatt. Aztán a legjobb akkor jött, amikor kiszámoltam, hogyha az előző tesztem (83 pont) és a mostani teszt 30-70%-os átlagát kiszámolom az pont 79 pont. Ami B-nek felel meg, mert 80-tól A. Meg is támadtam rögtön Tanit, aki megnyugtatott, hogy A-t adott összetettben, és ez is lesz elküldve az egyetemi felvételi bizottságnak, vagy ki tudja kinek, aki eldönti, hová megyünk.