*yawns*
Már egy jó ideje azt hiszem nem felelek meg annak az elvárásnak, hogy itt meg lehet ismerkedni a japán élettel. Persze, mert vizsgáztunk, aztán jött ez a taktikai játék az egyetemekkel. Érdekes hatása van amúgy az elmúlt heteknek. Ma például este kilenckor elynomott az álom, és aludtam, mint a tej hajnal egyig. Utána viszont sehogysem tudtam elaludni. Egy órát forgolódtam, aztán ittam tejet, hétha az segít, de nem. Tehát nekiláttam SeSam.hu kódot bugfixelni kevés sikerrel. Olyan öt körül tudtam ismét elaludni, és fél tizenegykor ébredtem, holtfáradtan. Lehet, hogy tudat alatt épp átállok az otthoni időzónára?
A vizsgák végeztével még anno pénteken voltunk Norbival Akihabarában nézelődni. A vonaton már el sem csodálkoztunk, amikor egy japán leányzó nekilátott rúzsozni magát, majd egy kis tükör segítségével hozzálátott szemöldököt szedni. Akihabarában felmértük a számítástechnikai és egyéb ipar jelenlegi állását. Nagyot nosztalgiáztunk egy egész sok helyen fellelhető dobozos LEGO-készlet láttán. Ez valami robot-LEGO, anno a Technic-re emlékeztet, csak épp adnak hozzá egy szoftvert, és a kész robotot be lehet programozni. A LEGO soros porton kapcsolódik a géphez, és a kész programot utána végrehajtja. Hát ilyen is van. Azért a LEGO zsenialitása szerintem még mindig a bárhogy összerakható kockákban rejlik, nem ezekben a specialitásokban.
Ha már a robotoknál tartunk, találtam egy pamfletet, ami ismét egy robotot reklámozott, a LEGO-énál kicsit komolyabbat. Kb olyan, mitn a Sony AIBO-robotja, tud mindenfélét. Bukfencezik, sétál, stb. Darabokban lehet megvenni, és utána összerakni, amjd programozni. Gondolom a darabokból többféle típust is össze lehet állítani, mert másképp nem lenne sok értelme a dolognak. Ár nem volt feltüntetve, de el tudom képzelni.
Hazafelé Shinjuku-n keresztül jöttünk. Az egész ki van világítva természetesen, de most a fákra is felfeszítettek kék lámpahálót, úgyhogy szikrázó apró kék csillagerdőnek tűnnek. A japán módszerre jellemző, hogy közelről megnézve a fákat azt láttuk, hogy a lámpák a gallyak végéig egyenként szépen rá vannak erősítve a fára. Szerintem kb hatszáz évig tartana így belámpázni egy fát, de ők mégis megcsinálták. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy bár a japánok folyamatosan hajtogatják, emnnyire fontos a takarékosság, és hogy az ország szűkös erőforrásokban, azért a város nagy része nappali fényben úszik egész éjjel a fényreklámoktól, városban tökéletesen fölösleges dzsipekkel járnak, és ha megállnak egy órára, akkor is járatják a motort, valamint mindent légkondicionálnak. Fűtés mint olyan egyáltalán nincs, csak légkondicionáló. Azzal fűtenek télen, és hűtenek nyáron.