pre-travel
Mindjárt megyek haza. Ma még ezer dolgom van, többek között be kell fejeznem a csomagolást, lehetőleg nem itthagyva semmi olyat, ami hiányozna otthon. Ismerve magam ez nehéz lesz, de felszereltem magam tollal, papírral, és mindent leírok, ami eszembe jut, hogy kellhet. Sajnos az elfelejtés lehetősége még így sincs kizárva, hiszen rólam van szó.
Tegnap átkapcsoltam háziasszony-módba, és vasaltam. Ez megint egy olyan dolog, ami nagy megrökönyödést váltott ki a koliban, azaz minek vasalok én, ha hazamegyek. Biztos én vagyok rosszul installálva, de nem tartom etikusank hazaállítani egy bőröndnyi mosatlan ruhával, mint omiyage. (Kitérő: Az omiyage ajándék, amit a japánok kötelező jelleggel hoznak szuvenírként bárhová is mennek. Általában édesség, vagy helyi különlegesség.) Egyáltalán vasalni sem nagyon szoktak errefelé a népek, mámrmint a kolitársaim. Vladának van erre egy módszere, ő beteszi a futon és az ágy közé a ruhákat, így azok valamelyest (?) kisimulnak. Legalábbis ő ezt mondja. (Kitérő: A futon egy vastag takarószerű képződmény, amit a japánok a földre terítenek alvás céljából. Az eredeti japán stílusú szobákban ugyanis nincs ágy, hanem a tatamira terített futon-on alszanak. Mi is kaptunk ilyet, és sokan az ágyra teszik, hogy puhább legyen.)
Azt hiszem ez az utolsó post idén Japánból.