Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden
Nakérem a vizsgáknak hivatalosan vége. Legalábbis a rendeseknek... Ma megvolt a magnóhallgatás és a gazdpol teszt is. Holnap már meg is kapjuk az eredményeket, kivéve a Japánismeretet, mert azt már ma megtudtuk. Hátkérem 56 pontot kaptam a 100-ból, ami azért aranyos, mert 60-tól számít sikeresnek... Na mind1, ezvan. Pótvizsga hál' istennek januárban lesz csak, úgyhogy nyugi van. Majd holnap sokkolnak még a többi számmal is, addig is lépek, mert iszonyatosan fáradt vagyok. :(
Olvasó elvtársnak jelentkezem! Ma kilenc óra nullanulla perckor elfoglaltuk a harcálláspontunkat a 405-ös teremben és az ellenség lokalizálását követően harcba bocsátkoztunk az olvasáskézség fedőnevű páncélozott harci egységgel. Az összetűzés kimenetele egyelőre ismeretlen, a hírek heves küzdelemről számoltak be.
Nem sokkal ezután a délután folyamán ismét villongások voltak a Japán Nyelvi Központ ultraortodox aktivistái és a rebellis "Gakusei Párt" között. A szemben álló felek heves szópárbajt vívtak a "hanashikata" fedőnevű akció keretében. A felkelésnek sem sérültje sem halálos áldozata nincs.
A zavargások még egy napig biztosan eltartanak. Mindkét érintett fél arról számolt be, hogy a végsőkig kirtartanak és folytatják a harcot.
A tegnapi bejegyzésembe súlyos hiba került, amely rossz fényben tüntethet fel egyes tanárokat ideát. Ezért azonnali hatállyal kijavításra kerítem. A japánismeret vizsga ugyanis tartalmazta a cikkek közül az egyiket. Japán jelenlegi fő import és exportcikkét ugyanis a cikk alatti táblázat tartalmazta. (Más kérdés, hogy Utsumi külön hangsúlyozta, hogy az adatokat nem kell megtanulni...) Whatever. :szarkasztikusan néz:
Ma reggel nyelvtanoztunk, szokásos teszt volt, az előzőnél talán könnyebb. Persze bármi történhet, nyelvtanból írtam már úgy 62 pontot, hogy azt hittem, tök jó lett. Plusz volt fogalmazás: A gépesítés elterjedésének köszönhetően az emberek boldogabbak lettek. mondatnak kellett 6-800 karakter hosszúságban ellentmondani. (Itt jegyzem meg, hogy mivel egy szó 2-3 karakter mindössze, ez a hossz nem összevetendő egy magyar fogalmazással.)
Tegnap még a szobámat is kitakarítottam, és bár a kétségbeesés fellege még nem szűnik feketébe borítani a jövőképem, valamicskét javult a helyzet. Ma Norbival összeülünk, hogy átnézzük a múlt év közgázvizsgáját. Legalább ebből jó pontot szeretnék.
Megvolt a rettegett hétfő és sikerült megfelelnie az elvárásoknak. A kanjiteszt gyilkos volt, főleg az olvasás része. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy megvan a minimálisan szükséges 60 pont. Vizsga alatt általában azokat a kanjikat is összekeverem, amiket egyébként nem szoktam. Hát majd meglátjuk.
A matek szerintem nem volt olyan vészes, bár itt a többiek jöttek ki gyászos képpel a 90 perc letelte után. Mindent megcsináltam, szerintem jól. Egy biztos hibám van az egyik határozott integrál végén, de az is csak részhiba. Ha semmit sem számoltam el - például mínuszokat, mint rendesen - akkor ez egy elfogadható pont lesz. Legalább emiatt nem kell aggódni.
A japánismeret elnevezésű szerencsétlenségről jobb, ha nem is beszélek. Totálisan semmit sem tudtam. Végül a beígért cikkeket fölösleges volt átnézni, mert semmit sem kérdezett belőlük. Volt viszont benne 40 kanjikapcsolat írása és 20 olvasása. Ezekből én jó, ha psszesen ötöt jól írtam. Utána a torikönyvből kivágott mondatokba kellett beírni magunktól a beleillő dolgokat, majd kaptunk egy mangát, ahol Koizumi - a miniszterelnök - uszította a japánokat Irak ellen, akik viszont épp az ellenkezőjét csinálták. Na erről kellett neki mesélni. Összességében olyan 20 pontom talán lesz. Jól példázza egyébként az agyi képességeimet, hogy a háború kanjiját (sensou) sem tudtam, ami azért enyhén nevetséges.
Pénteken van az újrázás lehetősége állítólag. Nekem ezt a fenti japánizé-vackot tuti újra kell írnom. Még magában hagyján, bár biztos sok kapacitásom lesz a 4 nap után megint tanulni, de ha a kanjitesztem is ismétlendő, akkor viszlát világ, mert a kettő együtt nem megy. Remélem nem találják ki, hogy a szünet alatt kell újraírni a vizsgákat, mert akkor még haza sem tudok menni, és elbukok egy vagon repjegypénzt. Minden kitelik tőlük.
Most meg elvileg mehetnék nyelvtanozni, ami megint tök viccesnek ígérkezik, és a harmadik pótvizsgatárgyam lehetőségét hordozza magában. A szobám egy merő rumli és nincs semmi ennivalóm. Enyhén demotivált vagyok...
Nakérem, péntek reggel van, és tegnap Itami Sensei órájával ünnepályesen befejeződött a tanítás az idei évben. Azaz befejeződött volna, de nem lennénk mi Japánban ha ma, ami egyébként a kérdések feltevésére szolgáló nap lenne, nem kellene bemennünk még egy kicsit nyelvtanozni második órában. Aztán a jövő héten indul a nagybetűs FUN. Hétfőn háromszor kilencven percben kanjiteszt, matek és japánismeret követi egymást. Kedden először nyelvtanozunk, aztán írunk egy fogalmazást. Szerdán jön az olvasásértés és dálután az interjú. Csütörtökön a hallgatás utáni értést követően gazd-pollal zárunk, mint rendesen. Figyelmesen olvasóknak feltűnhet, hogy a szokásos 7 vizsgatípus helyett most 9 van, ugyanis bekerült a kanjiteszt és a nyelvtan is, ami eddig más időpontban volt a felkészülés könnyítése végett. A hétfő ezzel a legnagyobb eufemizmus mellett is megterhelővé vált. A kanjiteszt átlagon felüli memóriát igénylő kihívása után izzadhatunk a deriválós-integrálós matekfeladatokon, úgyhogy mire elérünk a japánismeretig, mi matekosok már csak kicsivel fogunk több intelligenciát felmutatni, mint egy néhány napos zombi. (Természetesen a törisek, mivel már megírták a tesztjüket, csak kanjit és japánismeretet írnak aznap.)
Nekem ez az egész már kezd komikussá válni. Egy ideje nyelvtanozunk, és ha így teljesítek a vizsgán is, át se megyek. Tanultunk ötféle árnyalatokban különböző kifejezést ugyanarra a dologra, és ezeket kellene alkalmazni. Az előző tesztben voltak olyan kérdések, amire Kenji, akinek a szülei japánok, is csak a fejét vakarta. Most sem kell jobbra számítani. Aztán ott van az úgynevezett japánismeret, Utsumi Sensei tárgya. (A kevésbé rendszeres olvasók kedvéért: ő dönti el, hová megyünk egyetemre, imádja a saját tantárgyát, és alapvetően diszkriminatív. Tehát ha nem vagy lány, mongol és töris, akkor felejtsd el a fair playt.) Na nihonjijou-ból a könyv 50 oldalának összes kanjiját kellene tudni olvasni, valamint a vastagon szedetteket írni is. Ez kb 300 kanji, olyan kapcsolatokkal, mint pl. ópiumháború... Aztán az utolsó órán meglepetésszerűen kiosztott 2 újságcikket, és közölte, ezek kanjijai is benne lesznek a vizsgában. Én itt már majdnem hangosan felnevettem, mert ennyi kanjit egyszerre fix, hogy nem tudok megjegyezni. Szerintem teljesen el van szállva Utsumi azzal kapcsolatban, hogy mi mennyi kanjit tudunk. Vagy én vagyok átlag alatti képességű. Ezen kívül lehet, hogy bár nem mondta, a fenti szövegek tartalma is szerepelni fog a vizsgában, mert töriből pl. ezt csinálta.
Itt megjegyezném, hogy bár a törisek rendkívüli módon sírtak, hogy milyen nehéz volt a tesztjük, mindenki 80+ pontos eredménnyel zárt. Vlada állítása szerint a teszt kiosztása után azt mondta neki Utsumi, hogy oké, a törije 91 pontos lett, de ha a kívánsága szerinti egyetemre szeretne menni, akkor a közgáz és japánismeret tesztjeiben már nem lehet hiba. Na ez már végképp irreális. Én kb. itt döntöttem el, hogy ez így nevetséges, és abbahagyom az aggódást a vizsgáim miatt, mert ha tényleg úgy van, ahogy mondja akkor eleve esélytelen itt bármit elérni.
Nem tudom, hogy Utsumi valóban így gondolja-e ezt a dolgot, vagy csak szítja a feszültséget, és élvezi, hogy parancsára 71 diák remeg és aggódik. Hiába mondja, hogy az a lényeg, mit tanulsz, nem az, hogy hol, azért mindenki úgy van vele, hogy ha már eljött ide Japánba legalább ott tanulhasson, ahol szeretne. Majd meglátjuk mi lesz, én tanulok, amennyit tudok, de így sem hiszem, hogy megfelelő lesz a vizsgák kimenetele. Legalábbis nem az elvárások tükrében.
Jövő héten pénteken már meg is kapjuk az eredményeket, hogy ezek tükrében kerekasztal-beszélgetést kezdeményezhessünk Utsumi-val arról, hogy na mégis hova is szeretnénk menni mi innen... Hát így mennek a dolgok itt nálunk.
Nemrég volt tantárgyfelvétel a közgázon. Izé. Budapesti Corvinus Egyetemen. Először nekem nem akart működni a dolog, de másodjára sikerrel feljelentkeztem azokra a tantárgyakra, amelyekből elvileg majd júniusban vizsgáznom is kellene. Hát majd meglátjuk. Még az sem biztos, hogy hagynak, mert a verebek itt azt csiripelték, hogy az egyetem a notórius lógás és nem tanulás ellen olyasmiket vezetett be, mint katalógus szemináriumokon, meg szemináriumon írt mini ZH. Ez is mind az AIESEC miatt van, ők nem járnak be! Fúj! :P
Ma csak két órám volt, azért gondoltam, hogy adok életjelet, aztán elvonulok a szobám magányába tanulni. Úgysincs semmi, amiről írhatnék. Majd a vizsgák után.
Utolsó hét a vizsgák előtt. Utsumi sensei újabb örvendetes döntése alapján a töriseknek előre lett hozva a vizsgájuk, így épp amikor én e sorokat vetem a képernyőre, ők vizsgáznak. Ez egyrészt azért jó nekik, mert eggyel kevesebb vizsgájuk lesz a jövő héten, ami elég nagy szó. Ugyanis a hétfő nekünk, földi halandóknak (értsd: matekos, nem töris) halál: kanjiteszt, majd matek és utána japánismeret vizsga, mindhárom 90 percben. Szóval izgalmas lesz. Na ezt sem kell a töriseknek végigcsinálni. Valamint a vizsga témája is poén, gyakorlatilag kanjiteszt, azt pedig - mint az közismert - az itteniek nagy százaléka 95% felett tudja bemagolni. Ebben az a poén, hogy a nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jog szakosak, akikkel én versenyzek majdnem kivétel nélkül törisek. Így aztán szépen meg van ideologizálva, miért ők kapják majd a jó egyetemi helyeket: jobb a pontjuk. Ja, hogy nekik könnyebb? Miért nem választottam én is törit, mondhatják ők. Persze azt senki sem mondta, hogy Utsumi így kivételez...
Ezzel ki is sírtam magam a világ igazságtalanságán. Bocsánat, hogy ilyesmivel terhelem az otthoni népet. De legalább látható, hogy az egyetem vagy nagy általánosságban az iskolarendszer sehol sem hibátlan, sőt.
A probléma az, hogy ilyesmin kívül más nem történik. Tanulunk, éljük az életünket, legtöbbször a szobánkban vagy valamelyik szint közös használatú helyiségéban tanulva és beszélgetve. Még ezen a héten járunk órákra, aztán pénteken a szokásos shitsumon no hi azaz kérdések napja következik. Igazából nem tudom, milyen kérdésre számítanak. Az teljesen világos mit kell bemagolni, azt meg hogy hogyan az egyéni szocprobléma. (Mo skoshi ganbatte kudasai. - Azaz még egy kicsit tartsunk ki. Ez amúgy annyira király mondat, hogy nem is értem otthon miért nem hasynáljuk. Mindenre válasz.)
Én azért igyekszem nem teljesen megőrülni, úgyhogy nézek filmeket. Legalább a net gyors itt, még vizsgaidőszakban is. Legutóbb például a Gothikát, ami ugyen annyira hű de eredeti nem volt, de elég adrenalinserkentő ha az ember egyedül nézi éjjel, és mint tudjuk az adrenalin az egyik legjobb drog. Valamint a filmnek köszönhetően megértettem, hogy a Behind Blue Eyes klipje miért az ami. Ilyen apró örömökért érdemes élni. :)
Én azt hittem, ma nincs is könyvtár, de vesztemre Mugi szólt, hogy van. Úgyhogy most nem tanulok. :P Azért nem gáz a dolog, tegnap mélyen beleástam magam a makroökonómia rejtelmeibe, úgyhogy most már tudom a fogyasztási határhajlandóságot japánul. Meg még sokmindent.
A legjobb az egészben az, hogy körülöttünk egy egész egyetemre való japán nem csinál épp semmit. Az egyetemi napok keretében egész nap sátrakból árulják a kajákat jó drágán és irdatlan hangerővel zenélnek. Szerencsére van egy éjjeli limit, úgyhogy azért aludni lehet tőlük. A nappali tanulást azonban ütemes dobolás kíséri.
Ezt fényképeken is megörökítettem, úgyhogy most helyettem beszéljenek ezek. Majd írok erről többet, meg feliratozom a képeket, de most hagyjonbékénmindenkimertanulok. (Vagy legalábbis jól imitálom.) Szóval majd. Egyszer.
Ketten is megírták a rövid határidőn belül, hogy mi az a shichi-go-san ünnep. (Bár az egyik megfejtés nem a kért módon, hanem ICQ-n érkezett, ezért gondolkodom a diszkvalifikálásán. :P) Magyarul a hét-, öt- és háromévesek ünnepét jelenti. Itami sensei szerint a szokás onnan ered, hogy - mint mindenütt - régen a gyerekhalandóság igen magas volt. Hétéves koruk után a gyerekek már jobbára biztonságban voltak a halálos gyermekbetegségektől. Ennek folyományaként, ha a gyermek megérte a három-, öt- majd hétéves kort a szólők November 15-én elzarándokoltak a legközelebbi shintoista templomba, hogy hálát adjanak az isteneknek a gyermekük egészségéért. Ilyenkor díszes kimonóba öltözött az egész család, és úgy mentek az ünnepre. Manapság is nagy összegeket költenek ilyenkor arra, hogy a gyereknek szép kimonót vegyenek. Bár a betegségek már nem jelentenek akkora veszélyt, az ünnep fennmaradt. Képek itt.
A D-nap a daigakusai (egyetemi napok) kezdetét jelenti, ami jelen esetben - idegennyelvi egyetemről lévén szó - a gaigosai (idegen nyelvek napja) névre hallgat. Az egész egyetemet telerakták sátrakkal, amiben különféle nyelvszakok diákjai az adott országot reprezentálják, legfőképpen étellel és itallal. (AIESEC-esek azonnal global village-re asszociálnak, nagyon helyesen, csak itt kevesebb az alkohol...) Ezen kívül az egyetemen munkálkodó sport- ás egyéb köröknek is vannak sátrai. Felállítottak egy nagyszínpadot is, ahol fogalmam nincs mi lesz, de láttam például diákokat a megelőző napokban spanyolul gyakorolni egy színdarabot. Sajnos az eső csepereg, és nem is néz ki úgy, hogy el fog állni, és ez rányomja a bélyegét a hangulatra. nameg nekünk amúgy is tanulni kell(ene).
Ma volt háromperces beszéd teszt és dolgozatvisszakapás. A beszédet szerencsére Zennyoji-nak kellett prezentálni, aki közölte, ez csak tesz, nem fontos fejből tudni az egészet, lehet olvasni. (A japánok valamiért nagyon szeretik a nyilvános beszédet, aminek ideálja az ő esetükben távol áll a nyugati improvizációtól, sokkal inkább a jól megtanult, begyakorolt beszédeket részesítik előnyben.) A dolgozatvisszakapásban az a jó, hogy mégse kell holnap bemenni a szünet ellenére órára.
Ismét áthaladt virtuális kezeim között néhány kép, amikből egy válogatást készülök kitenni shichi-go-san-ünnep témában. (Értsd: Alina a laptopomon írta ki a képeit CD-re. Hogy a shichi-go-san-ünnep micsoda, az maradjon meglepetés. Megfejtéseket a képek megjelenéséig lehet küldeni a sesam@fusemail.com címre. A nyertesek között hangszórót sorsolunk ki. (Rádiókabaré 1970's roxx :) ))