Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden
Nem nagyon megy nekünk ez az ünneplés.
Érdekes, mintha olyan ország lennénk, amelyik megteheti, hogy saját magát járatja le ország-világ előtt. Kezdünk kikopni amúgy a magasztos dolgokból. Hazafiasság, nemzeti jelképek, morál: ezek már jóformán szélsőjobbos bazárárukká degradálódtak. Szépen haladnak a nemzeti ünnepeink is efelé.
_Zászlók a szélben,
Jelszavak a házfalon,
Emberek a téren,
Tányérok az asztalon.
Kié az utca?
És kié most a ház?
Kié az ország?
Kié lesz a nagyvilág?_
Kezd kicsit elegem lenni a postából. Elmentem feladni az iskolalátogatásijaimat (de szép szó) és elfaxolni a bőröndválasztásom a British Airwaysnek. (Ezek is, Istenem, a 21. században faxon várják a választ.) A postásleányzó közölte, itt nem lehet ám faxolni. Esetleg kombiniben. Ezek szerint a japán postán a következő dolgokat nem lehet csinálni: bélyeget venni, borítékot venni és faxolni. (Nem vicc.) Nyugodtan átnevezhetnék bankra, komolyan.
Elmentem tehát… a koli office-ába. Csak kicsit lepődtem meg amikor kérdésemre válaszként kivágtak egy komplett faxgépet a pultra: vigyem fel a szobába és faxoljak. Persze előtte töltsem fel a prepaid telefonkártyát amit belső használatra adtak beköltözéskor. (A mögöttes ötlet az, hogy a szegény külföldiek felhívhassák a családjukat. A probléma csak az, hogy a bevezetett KDDI vonal szerintem Japán legdrágább telefonvonala. Komolyan, még az is olcsóbb ha a mobilomról telefonálok haza. Szóval a kártya - MY PREPAY CARD van ráírva full nagybetűvel - ideköltözésem óta ott pihent a borítékban.) Na a faxszal szenvedtem egy sort… de (szerintem) elküldtem a választ a BA-nek.
Most várom a következő questet.
Azt hiszem sikerült jelentős számú furcsasággal találkoznom ebben az országban. Ahogy elnézem viszont a forrás kiapadhatatlan. A következő szösszenetet a [
Te ezt nem egy ideje hanem már régóta csinálod, mintha örök világfájdalom ülne rajtad. Valamikor - nem egyik napról a másikra - gimnazista korodban megbicsaklottál, elvesztetted a lendületedet, talán a hitedet is, és nem tudsz kikeveredni belőle. Talán az ütött vissza, hogy tehetségednél fogva túl könnyen voltál eredményes, nem nagyon kellett megküzdened mindennap apró kis sikerekért. Aztán amikor nem jött könnyen a siker rögtön térdre csuklottál, és nem tudsz felállni, inkább mintha mindig menekülnél a dolgok elől, és természetesen mindenki hibás mindezért, az egyetemek meg a hálátlan emberek. Ahelyett, hogy megtanulnál boldogulni az adott feltételek között hibáztatod azokat és sírsz.
Van egy órám végre angolul. Pont közgáz karos - merthogy 6 kreditet össze kell gyűjteni más karokról - és gazdasági angolként van kiírva. Az elsőn nem voltam, körülbelül akkor repülhettem az Urál felett. Kiderült, hogy a tanár már felosztotta a népet csoportokra, merthogy kicssoportos beszélgetés lesz majd az egész alapja. Először viccesnek találtam, hogy amikor megkérte a jelenlévőket, hogy üljenek át a csoportjaik szerint, senki sem mozdult. Egyszerűen nem értették. Nem értették a direkt kérdést, hogy mi a csoportszámuk. Volt, aki nem emlékezett. Az egyébként külföldi, angol anyanyelvű tanárunk, Davis szép tagoltan beszélt, én meg lassan rájöttem, ha ez így fog menni, rövid úton meghülyülök.
A cikkolvasós rész jobban mert. Persze, a cikk előre ki volt osztva, mindenki hazavihette, kiszótárazhatta az utolsó névelőig, megtanulhatta kívülről. Én pont három másodévessel kerültem egy csoportba. Olyanokkal, akiken látszik, legszívesebben meg se szólalnának semmilyen idegen nyelven, de a látszatnak kell a nemzetköziség, muszáj. Egy mondatot átlag 10 perc alatt sikerült is kinyögniük. Beszélgetés nem nagyon lett a dologból, én meg megpróbáltam nem tanítani őket…
Valószínűleg én pont ilyen nevetséges vagyok japánból. Ettől viszont még nem könnyebb elviselni az órát. Bizonyos szempontból rosszabb, mint egy japán óra. Arra emlékeztet, hogy lehetne olyan is, ahol én is tanulnék valamit.
Davis barátunk kifejezetten jól viselte a masszív értetlenséget - biztos van gyakorlata. Sajnos a táblára írt maitnence és tempreature kifejezések után - volt még sok, csak nem jegyeztem meg - sokat zuhant a szememben. Tudom, gusztustalan szokás mások angolját javítani, meg helyesírásba belekötni, de én így működök. Meg azt hiszem ez valahol alap ha valaki egyetemen tanít. Úgy látszik itt nem.
Hm, ezt megint lehet egy erősen egofest bejegyzésként olvasni.
Heuréka! Mivel nem frissítettem az elérhetőségeimet a domain regisztrátoromnál, nem is tudtak értesíteni, hogy lejárt az éves előfizetés. A csigaposta-levél meg lassabban ért Szolnokra, mint a DNS lekapcsolása. Most már viszont mindennek rendben kell lennie. Elnézést a kiesésért.
A szerver hülyül valamiért. Néhány refresh után jelenik csak meg a lap… Remélem hamar megoldják.
A guildmate in WoW is studying Games Technology, and he had the following questions to choose from for an essay:
Quite interesting, huh?
- You hooked it. Try keeping your left arm straight.
- You’re giving me tips?
- Kate… I’m… I’m a doctor.
- So you think you could do better.
- Anyone can hit a ball, that’s not golf.
- And what’s golf?
- Golf is… accuracy.
- Well, why don’t we play a few holes and see which one of us is more accurate.
…
It’s a myth the good gets. No. He has to watch, and save the life of the bad one - cos’ he’s good - and WATCH the bad get h… And you are born either - no change, no miracle. Whatever Sarah Connor carves in the table, there IS fate.
Lost S02E08 for those who don’t understand.
And it is highly funny to hear that my Hungarian posts ‘feel closer’. I am way more honest in English. Even though I suck at it. (Not ‘even if’, that implies unsureness.)