Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden
És igen, megkaptam a nagyon drága cserebőröndömet, amely minden tekintetben felülmúlja az eredetit. Mondjuk az is igaz, hogy jártam utána nem keveset, valamint azután a nyílt rablás után, amit repülőjegyárak címen elkövetnek ezek a társaságok, igazán nem szólhatnak egy szót sem. Íme:
Yeah, I know, I should post 'n' stuff. But I've started watching Lost again and it's, like, exhilarating! As a result now my free time is dedicated solely to Lost. Sorry.
By the way, if you haven't already, get Firefox 2. It knows how to spell exhilarating. Just what I needed.
Idióta japán szójátékok rovatunk következik. A feltalálási hely: a szemben ülő salaryman újságja a Sannomiya-Osaka Hankyu vonalon.
馬券、買っTEL?
A 馬券 (ばけん) az lóverseny-jegy (fogadás). Namost a reklám célja, hogy immár telefonon is lehet ilyet vásárolni. A poén ott van, hogy a vásárolni ige (買ってる) végét (てる) a telefon japán katakana-kiejtésével helyettesítették: TEL (テル).
Igen, fárasztó...
This is a fanart comic strip for WoW. The reason why I'm posting it - apart from being very funny by itself - that this is exactly how my name works in a Japanese context... (And wee, I refrained from ranting about the appalling names people give their WoW characters.)
He shook his head: 'Most people who've lived in Japan come away with mixed feelings. In many ways the Japanese are wonderful people. They're hardworking, intelligent and humorous. They have real integrity. They are also the most racist people on the planet. That's why they're always accusing everybody else of racism. They're so prejudiced, they assume everybody else must be, too. And living in Japan ... I just got tired, after a while, of the way things worked. I got tired of seeing women move to the other side of the street when they saw me walking toward them at night. I got tired of noticing that the last two seats to be occupied on the subway were the ones on either side of me. I got tired of the airline stewardesses asking Japanese passengers if they minded sitting next to a gaijin, assuming that I couldn't understand what they were saying because they were speaking Japanese. I got tired of the exclusion, the subtle patronizing, the jokes behind my back. I got tired of being a nigger. I just ... got tired. I gave up.'
'Sounds to me that you don't really like them.'
'No,' Connor said. 'I do. I like them very much. But I'm not Japanese, and they never let me forget it.' He sighed again. 'I have many Japanese friends who work in America, and it's hard for them, too. The differences cut both ways. They feel excluded. People don't sit next to them, either. But my friends always ask me to remember that they are human beings first, and Japanese second. Unfortunately, in my experience that is not always true.'
'You mean they are Japanese first?'
He shrugged. 'Family is family.'
Michael Crichton: Rising Sun
Azt hiszem megtaláltam a legjobb összefoglalását a tegnapi napnak:
"...a stílus azonban maga az ország, s maga a nép." (innen)
Nem nagyon megy nekünk ez az ünneplés.
Érdekes, mintha olyan ország lennénk, amelyik megteheti, hogy saját magát járatja le ország-világ előtt. Kezdünk kikopni amúgy a magasztos dolgokból. Hazafiasság, nemzeti jelképek, morál: ezek már jóformán szélsőjobbos bazárárukká degradálódtak. Szépen haladnak a nemzeti ünnepeink is efelé.
Kié az utca?
És kié most a ház?
Kié az ország?
Kié lesz a nagyvilág?
Kezd kicsit elegem lenni a postából. Elmentem feladni az iskolalátogatásijaimat (de szép szó) és elfaxolni a bőröndválasztásom a British Airwaysnek. (Ezek is, Istenem, a 21. században faxon várják a választ.) A postásleányzó közölte, itt nem lehet ám faxolni. Esetleg kombiniben. Ezek szerint a japán postán a következő dolgokat nem lehet csinálni: bélyeget venni, borítékot venni és faxolni. (Nem vicc.) Nyugodtan átnevezhetnék bankra, komolyan.
Elmentem tehát... a koli office-ába. Csak kicsit lepődtem meg amikor kérdésemre válaszként kivágtak egy komplett faxgépet a pultra: vigyem fel a szobába és faxoljak. Persze előtte töltsem fel a prepaid telefonkártyát amit belső használatra adtak beköltözéskor. (A mögöttes ötlet az, hogy a szegény külföldiek felhívhassák a családjukat. A probléma csak az, hogy a bevezetett KDDI vonal szerintem Japán legdrágább telefonvonala. Komolyan, még az is olcsóbb ha a mobilomról telefonálok haza. Szóval a kártya - MY PREPAY CARD van ráírva full nagybetűvel - ideköltözésem óta ott pihent a borítékban.) Na a faxszal szenvedtem egy sort... de (szerintem) elküldtem a választ a BA-nek.
Most várom a következő questet.
Azt hiszem sikerült jelentős számú furcsasággal találkoznom ebben az országban. Ahogy elnézem viszont a forrás kiapadhatatlan. A következő szösszenetet a <monster> fórumra pakolta ki egy guildtársam. (A dolog felveti azt az érdekes kérdést, hogy vajh' hogy bukkan rá az egyszeri WoW-geek egy ilyesmire?) Mindenesetre Keiko mindenkit lenyom. (Szó szerint!)
