"Stop raping me!" - the English language
Van egy órám végre angolul. Pont közgáz karos - merthogy 6 kreditet össze kell gyűjteni más karokról - és gazdasági angolként van kiírva. Az elsőn nem voltam, körülbelül akkor repülhettem az Urál felett. Kiderült, hogy a tanár már felosztotta a népet csoportokra, merthogy kicssoportos beszélgetés lesz majd az egész alapja. Először viccesnek találtam, hogy amikor megkérte a jelenlévőket, hogy üljenek át a csoportjaik szerint, senki sem mozdult. Egyszerűen nem értették. Nem értették a direkt kérdést, hogy mi a csoportszámuk. Volt, aki nem emlékezett. Az egyébként külföldi, angol anyanyelvű tanárunk, Davis szép tagoltan beszélt, én meg lassan rájöttem, ha ez így fog menni, rövid úton meghülyülök.
A cikkolvasós rész jobban mert. Persze, a cikk előre ki volt osztva, mindenki hazavihette, kiszótárazhatta az utolsó névelőig, megtanulhatta kívülről. Én pont három másodévessel kerültem egy csoportba. Olyanokkal, akiken látszik, legszívesebben meg se szólalnának semmilyen idegen nyelven, de a látszatnak kell a nemzetköziség, muszáj. Egy mondatot átlag 10 perc alatt sikerült is kinyögniük. Beszélgetés nem nagyon lett a dologból, én meg megpróbáltam nem tanítani őket...
Valószínűleg én pont ilyen nevetséges vagyok japánból. Ettől viszont még nem könnyebb elviselni az órát. Bizonyos szempontból rosszabb, mint egy japán óra. Arra emlékeztet, hogy lehetne olyan is, ahol én is tanulnék valamit.
Davis barátunk kifejezetten jól viselte a masszív értetlenséget - biztos van gyakorlata. Sajnos a táblára írt maitnence és tempreature kifejezések után - volt még sok, csak nem jegyeztem meg - sokat zuhant a szememben. Tudom, gusztustalan szokás mások angolját javítani, meg helyesírásba belekötni, de én így működök. Meg azt hiszem ez valahol alap ha valaki egyetemen tanít. Úgy látszik itt nem.
Hm, ezt megint lehet egy erősen egofest bejegyzésként olvasni.