2019 könyvekben
Ilyet sem írtam öt éve, de 2020 pár nap alatt így is meglepett, szóval csak elszörfölök itt a hullámokon…
2019 volt az év, amikor több könyvet vettem, mint olvastam. Látványos a szakadék a korábbiakhoz képest: 2015, 2014 és 2013, amikor lelkiismeretesen beszámoltam az olvasmányaimról.
Oké, az ötvennek satnya 10%-a, de ebből három egyből norvégul. Samuel Bjørk krimisorozatából csak a harmadik rész volt kapható lefordítva, én meg kitaláltam, mi lenne, ha kipróbálnám az eredetit, és basszátok meg, értettem. Mindent. Tíz éve is így gondolkodtam, és azóta is megvan a flow, hogy ezt a nüánszot is, meg azt a kifejezést is vágom, libabőr. Köszönöm Ákosnak és Andinak, hogy idáig elhoztak. 🇳🇴
Azóta, azt hiszem, mindet meg lehet venni magyarul is. Holger Munch és Mia Krüger kalandjai ajánlottak: Det henger en engel alene i skogen (Magányos utazó), Uglen (A bagoly röpte), Gutten som elsket rådyr (Őzike).
Aztán újraolvastam a Mesterségem a halált, Rudolf Höss (Lang) életrajzát, aki az Auschwitz-Birkenau tábor vezetője volt. (A Helikon kiadott új Merle-köteteket, nyilván beszereztem mind.)
És végül a Nyolcadik kerület. Adam Lebor brit külpolitikai tudósító regénysorozatának első része, ami itt játszódik pár száz méterre a lakásomtól. Kovács Baltazár roma nyomozó főszereplésével újra lehet élni azt a pár napot, amikor Magyarország lezárta a határait, és a Köztársaság téren meg a Keletinél sátortáboroztak a szegény menekültek, meg néhány terrorista. Aki valaha lakott a nyolcban, kötelező.
Nem vettem észre, amikor felkaptam a Libriben, hogy eredetileg angol, de mivel a következő része (Kossuth square) még nincs magyarul, úgyis el kell olvasnom az eredetit.
És így ennyi. Folyamatban van sok más, de azt majd 2021 januárjában osztom meg, gondolom. Ihletért vonuljatok át Isoldehoz.