sesam.hu

2015 könyvekben

Thursday, 7 January, 2016 - sesam

A negyedik könyves kihívás évében annyira tökéletesen ismételtem meg a 2013-as eredményt, hogy nemcsak a könyvek száma egyezik 31 , de az oldalszám is 8956. Ami mégis nagyon különbözött, az az olvasmányok típusa: 2015-ben rengeteg könyvet csak azért olvastam újra, hogy növeljem a darabszámot.

Például hét Rejtő Jenő regényt, amiket a MEK-en meg lehet találni. Sőt, Kindle-re is elküldhetőek viszonylag egyszerűen. ( Vesztegzár a Grand Hotelben, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A három testőr Afrikában, A megkerült Cirkáló, Bradley Tamás visszaüt és Csontbrigád. ) Ezeket lassan kívülről tudom persze.

Tavasszal ha jól emlékszem Alie említette az Időfutár sorozatot, amire sikerült teljesen ráfüggeni. Pedig még csak nem is YA, hanem inkább 12-16 éves gyerekek a célközönsége, de úgy látszik, még nem sikerült felnőnöm. Az tuti, hogy felső tagozatkosként imádtam volna, de mostani fejjel is teljesen jó a sztori, élő, hihető karakterekkel és szuper humorral. (Nyilas Misi vekengései helyett a Skype-oló Hanna kicsit érdekesebb főszereplő lenne kötelezőként is szerintem.)

A könyvsorozat alapja egy rádiójáték, ebből lett öt kötet, befejezés viszont nem. Amikor ezt írtam, akkor jutott eszembe, hogy meg kellene nézni, kijött-e egy utolsó rész, és valóban, 2016 első olvasmányai között biztosan ott lesz A holnap ostroma. A rádiójáték végén készült egy interjú az egyik szerzővel, Tasnádi Istvánnal, akinek a nevéhez a Terápia sorozat is fűződik.

A másik sorozatról, amit tavaly olvastam, szerintem nagyon kevesen hallottak az én korosztályomból. Kinek mond valamit Hód , a magyar kémelhárító neve? Anno nagypapám könyvespolcáról vettem le a határőrök kiskönyvtára sorozatban megjelent könyveket, és rögtön megszerettem őket. Mattyasovszky Jenő igazi szocialista irodalmat írt jellegzetes fordulatokkal és némi népnevelő hatással. A főszereplő Hód fedőnevű elhárítótiszt kalandjai során rendszeresen beépül a nyugati kémszervezetek által megcélzott intézményekbe. A történet elején legtöbbször nem tudni, kit személyesít épp meg, így az izgalmak része ezt is kitalálni.

A maga idejében hatalmas siker volt, később képregény is készült belőle. (Részletesebb infót ezen a blogon találtam.) Ezután kerestem meg az első részt “a könyvtárban” ( Hód bemutatkozik ), mert kíváncsi voltam az abszolút kezdetekre. A kötetek, amik megvannak: Hód és a ZX-7, Hód küldetése, Hód jelentkezik, Hód és a manézs titka, Hód és a fekete bárány. Ha van Hódos könyvetek, és nem kell, happolnám!

Ez eddig 18, a továbbikaról a szokásos módon egyesével.

1. Cecelia Ahern: Love, Rosie — A PS, I Love You írónőjének könyve kicsit rendhagyó, mert sima próza helyett chat és e-mail beszélgetések sorozatából áll össze a sztori. Néha nem egyszerű olvasni, de mindenképpen érdekes, és a könyvből készült filmmel ellentétben nem is annyira nyálas.
2. Pierce Brown: Golden Son — A Red Rising folytatása legalább annyira állat. Február 9.-én jön a trilógia befejező része, a Morning Star. Ebben a szent pillanatban rendeltem elő.
3. E.L. James: Fifty Shades of Grey — A film előtt el akartam olvasni, lehetőleg nem az Oroszlánkirályos magyart. Annyira nem rossz, mint amekkora gyűlölet övezi.
4. Agatha Christie: Cat Among the Pigeons — Szerintem valami olyasmi lehetett, hogy hazamentem Szolnokra, és ezt vettem le a polcról. Más nem jut eszembe, miért olvastam újra.
5. Agatha Christie: Destination Unknown — Ez egy iszonyú érdekes könyv, mert nem a tipikus nyomozós regény, hanem egy kém sztori. Még gyilkosság sincs benne!
6. Christopher Paolini: Brisingr — Az Eragon sorozat harmadik kötete, a negyediket legalább még nem olvastam, új lesz.
7. Michael Crichton: Rising Sun — Ebből is lett anno film, és a megnézése előtt újra is akartam olvasni. Nem is a történet, hanem Japán miatt nagyon érdekes számomra. Bár az 1992-es történelmi helyzet már nem áll fenn, Japánnal és a kultúrájával kapcsolatban szerintem nagyon jó meglátásokat tartalmaz. A végéről egy részt be is gépeltem egyszer.
8. Michael Crichton: The Andromeda Strain — Minden hibájuk ellenére én szeretem Crichton könyveit, és ezt a klasszikusnak mondhatót még nem olvastam. Végig izgalmas vírusos dolog. Zolinak ajánlom, ha 3-4 (?) év után váltana az Átmeneti üresedésről.
9. Michael Crichton: Sphere — Ebből pedig csak a filmet láttam, pedig a könyv valóban jobb, illetve más.
10. Michael Crichton: Jurassic Park — Nagy bánatom volt, hogy nem lehet megvenni Kindle-re, mert kurva geoban, úgyhogy egy “könyvtárit” olvastam újra.
11. Tom Clancy: The Hunt for Red October — Egyetlen Tom Clancy könyvhez sem volt szerencsém előtte, ez meg klasszikus. (1984-ben egyéves voltam.) Úgy is kiváló volt, hogy a filmet láttam már természetesen.
12. David Lagerkrantz: The Girl in the Spider’s Web — Muszáj volt a tetovált lány folytatását is behúzni. Felemás élmény volt, mert valóban visszaadta az eredeti könyvek hangulatát, de egyrészt a cybersecurity vonalat nem éreztem túlságosan szakmailag megalapozottnak, másrészt Lisbeth karaktere is gyengült, a befejezésről nem is beszélve.
13. Margery Williams: The Velveteen Rabbit — Meg akartam érteni, miért ez Claire Robbins kedvenc könyve.

Idénre a Goodreads is gyártott fancy landing page-et az évről, az enyémet itt találjátok.

Olvastam erről vitákat, hogy mi értelme van az ilyen kihívásoknak. Elveszik-e az olvasás lényege azzal, hogy statisztika a célja, nem az élmény. Hogy valaki azért olvas el könyveket, hogy az év végén meglegyen egy szám. Mérhető-e ez egyáltalán, darabszámban vagy oldalban. Mert van, hogy egy olvasmány annyit ér, mint tíz másik.

A tavalyi listámra például én sem vagyok maradéktalanul büszke. (Összehasonlításképp a tavalyelőtti.) Ugyanakkor azt gondolom, hogy amíg nem vettem részt ezekben a kihívásokban, egyszerűen sokkal kevesebbet olvastam. 2016-ra az a célom, hogy ne olvassak újra csak a statisztika kedvéért, és több időt töltsek könyvek fölött, például a közösségi oldalak rovására.

Jópárat már betáraztam, és szeretnék a Godreads 2015-ös legjobb listájáról is behúzni. (A Trigger Warning például már félúton.)