Choose FILE

[youtube width=”600” height=”486”]http://www.youtube.com/watch?v=R3jkUhG68wY[/youtube]

(via techdirt)

Knock, knock

Kaptunk a szülőktől két mini komódot avagy éjjeliszekrényt. Lapra szerelve érkeztek a lakásba, úgyhogy nekünk kellett összerakni. Tesóm tegnap este, én ma raktam össze az enyémet, de mindkét alkalommal meglátogattak az alattunk lakók, hogy mit kopácsolunk.

Tegnap mondjuk valóban későn sikerült belekezdeni, öcsém olyan tízre végzett az összeállítással. A legvégén kopogtatott az alattunk lakó srác, és - teljesen jó fej módon - elmesélte, hogy külföldre utazik, korán kell kelnie, és aludna. Megbeszéltük, hogy tulajdonképp készen van a cucc, csend lesz.

Én ma hazaértem, megvacsoráztam, és bátrabban álltam neki a munkának, tekintve hogy az alattunk lakót már nem zavarhattam… Nyolc körül kész is lett a szekrény, és már a kádba csobbantam volna, amikor a kettővel alattunk rezidens illető csengetett, hogy pihennének, és hogy már második napja kopácsolunk.

Persze valamilyen szinten igazuk van, ezt nem vitatom, viszont - talán Japán miatt is - kicsit máshoz szoktam. Egyrészt azért annyira súlyos kopácsolást nem csapott egyikőnk sem: a komód összeállítása alapvetően rengeteg facsavar beerőltetésével jár, összesen hat szög került az egészbe, és néha az illesztéseknél kellett kopogtatni kicsit. Másrészt tesómmal mindketten estére szoktunk hazaérni; én munkából, ő óráról vagy kórházból. Valamikor viszont muszáj összerakni ezeket a bútorokat, és hát ilyenkor érünk rá. Ha hétvégén csináljuk, az ugyanolyan ellenérzést váltott volna ki, ebben szinte biztos vagyok. Velem is előfordult, hogy arra jöttem haza, hogy fúrnak valahol a házban, amit kiválóan vezet a fal. Mégsem kezdtem el keresni, hogy ki zajong. Új építésű a ház, sok a frissen beköltözött, értelemszerű, hogy szerelési munkákat kell végezni. Tizenegy után meg még sosem volt ricsaj.

Anno Japánban nekem is volt hangoskodó szomszédom, ráadásul ő durván nyomta. A nyitott ablakon keresztül akár nálam is zongorázhatott volna, mégis majdnem két hétig tartott, hogy átkopogjak, és kérdőre vonjam. És az is csak ideig-óráig használt.

Ázsiai kultúrákban amúgy sem divat a direkt konfrontáció. Kollégiumban lakók mesélték, hogy ázsiai szobatrásaik elégedetlenségüknek inkább a különféle officeokban adtak hangot, ami az ő kultúrkörükben normális megoldása a dolgoknak, nyugati szemmel meg felnyomás. Egy japán is előbb hív rendőrt a randalírozó szomszédra szerintem, mintsem hogy átkopogna.

Nyilván bár épp a másik oldalról beszélek, egy kicsivel több türelem és tolerancia lehet, hogy elkelne. Esetleg van Magyarországon valami nagy társasházi illemkódex, amiből kimaradtam?

Degrees of freedom

Here’s a question of morality to you, readers.

Let’s say there’s an issue you’re passionate about, something you have also expressed your opinion about before. Then suddenly you find out that should you stand your ground and defend what you believe it won’t be you who suffers, but people that are close to you.

Essentially the conundrum is if you would stick to your beliefs and ideals at the cost of grief and distress caused to your relatives. Or would you just swallow a bitter pill and keep your mouth shut.

Hypothetically of course. Any resemblance to actual situations is purely coincidental.

IWD

My perception of girls lately is more along the lines of:

You wouldn’t want to make a universe angry. I bet an angry universe would look at you with eyes like that.

You know, so it’s not all flowers and humble expressions of admiration and gratitude.

You can read the whole thing here.

And we love you, of course, regardless.

Things to make me happy

If I won the lottery I’d walk around in bespoke suits made by Thomas Mahon and shirts by Péter Anna. I’d drive a Ferrari California Spider and Teufel speakers would blare Pink Floyd records in the living room.

Who to trust

In his latest blog entry Scott Adams, the cartoonist who created Dilbert wrote a bit about how he ended up making cartoons fo a living. His synopsis reads:

In summary, the two opinions about your abilities that you should never trust are your own opinions, and the majority’s opinions. But if a handful of people who have a good track record of identifying talent think you have something, you just might.

I find this quite insightful, especially where he suggests people should be wary of trusting their own judgment. If anything, I can second that: I am my own worst enemy, a ruthless critique of everything I do, an aggregate of all the negative voices that whisper little discouragements, the judge analyzing my every move in retrospect.

I am yet to find a way to silence this part in me without utilizing excess amounts of alcohol.

Source: Agyvihar.

Boom De Yada WoW

Gondolom mindenkinek megvolt a Boom De Yada dal a Discovery Channeltől. Még talán én is betettem anno. A sikerre való tekintettel követte egy második is, valamint szerintem minden tisztességes geek számára kihagyhatatlan az xkcd webképregény által inspirált változat, amelyben Neil Gaiman, Cory Doctorow és hasonló félistenek szerepelnek.

Egy hete pedig nyilvánosságra került egy World of Warcraft témájú videó. Az apropót a Blizzard és az Alienware közös filmes versenye adta, a végeredmény pedig magáért beszél:

[youtube width=”600” height=”364”]http://www.youtube.com/watch?v=oOZBU257ERE[/youtube]

A YouTubeon 720p HD verzióban érdemes.

ZMNE

Mondja valaki, hogy apa munkahelye nem cool. Bár az amerikai hadsereg lövöldözős játékot is csinált népszerűsítési célból, azért mi is kezdünk elindulni ezen az úton. Élő Counter Strike életképek, és autót lapító tank. A zene pedig szerintem Immediate Music.

[youtube width=”600” height=”486”]http://www.youtube.com/watch?v=8NguqMlUZic[/youtube]

Hello

Hello! De régen találkoztunk. Hogyhogy itthon? Na, és milyen Japán? Nameg a japán csajok, azok tök szépek, biztos megvolt egy-kettő! Nekem elmondhatod. Hm, lehet csak a világítás, de kicsit mintha sárgábbnak tűnnél. Haha. A szemeid is mintha húzottabbak lennének. Tényleg, és tudsz japánul? Mondjál már valamit! Fúj, és ettél nyers halat? Tudtál pálcikával enni, vagy volt villád? Én imádom ám Japánt, rajongok a kultúrájáért. Nem semmi, hallod, irigyellek: neked el van rendezve az életed. Na csá!

Lille (acoustic)

Lisa Hannigan, nuff said.

[youtube width=”600” height=”365”]http://www.youtube.com/watch?v=unT5nHEQEpE[/youtube]