Akit érdekel, hogy hogyan működik, az elolvashatja az Appleblogon, a Lifehacker áldás vagy átok bejegyzéspárjában, vagy bármelyik másik külföldi oldalon. Szerintem sokkal érdekesebb maga a gazdasági modell, és hogy mit jelent ez a rendszer a fejlesztőknek és a felhasználóknak.
Felhasználói szempontból hatalmas pozitívum, hogy a Google-keresős szoftvervadászatra nincs többé szükség. Nem találatok százaiból kell kiszűrni azokat a weblapokat, amelyeket aztán átnézve viszonylag informatív döntést lehet hozni. Ha valamilyen adott feladatra kell megoldás, jóval egyszerűbb egy kategorizált, strukturált, értékelésekkel és kommentekkel támogatott szotverboltból választani.
Magyarokat talán elsőre elriaszthat, hogy még az ingyenes alkalmazásokhoz is előbb Apple ID regisztráció szükséges, amihez kötelező megadni egy bank- vagy hitelkártya számot is. Itt azonban megint felmerül az a kérdés, hogy inkább egy helyen adsz meg fizetési adatokat, vagy több különféle ilyen-olyan fizetési rendszerben, amit a szoftvereid fejlesztői használnak.
Az Apple nem győzte hangsúlyozni az egyszerű telepítést, ami valóban egy az egyben olyan, mint a telefonokon, iPodokon: végigszalad egy csík, és kész. Összehasonlításul a Facebookon több kattintás elkezdeni használni egy webes alkalmazást. A - hozzám hasonlóan - hozzáértőnek kikiáltottakat hetente hányszor izélgetik azzal, hogy telepítsen fel valamit, mert bonyolult?
Fejlesztői oldalról pedig szerintem óriási lehetőség, hogy potenciálisan az összes eladott új gépet elérhetik az App Store-on keresztül. A könyvekhez hasonlóan a szoftvereknek is inkább az ismeretlenséggel kell megküzdeni, nem a kalózkodással.
Ezt jól illusztrájla a szoftvercsomagok (bundle) léte: időről időre különböző weboldalak (mint a MacHeist vagy a MacUpdate) promóciós szoftvercsomagokat állítanak össze. A csomag ára töredéke annak, mintha egyenként megvennénk a programokat. Egy fejlesztőnek ilyenkor az amúgy 20 dolláros szoftverét 3-4 dollárért kell odaadnia, viszont a jól marketingelt csomagoknak köszönhetően a nagy számú eladásból származó plusz bevétel mellett a sokszor 80% fölötti leértékelés mellett is megéri. Főleg akkor, ha a kutya nem ismeri amúgy a programot.
Potenciálisan ugyanez lehet az AppStore. Az egyszerű kis helikopteres játék, a Chopper 2, az első nap 99 centes ár mellett produkált húszezer dolláros bevételt a készítőnek. Tudott volna ez a program saját weboldalról saját marketinggel ennyit elérni?
Az Apple amúgy a saját programjait is jóval olcsóbban adja, ráadásul az iWork vagy az iLife csomag egyes darabjai külön-külön is megvásárolhatóak, olcsóbban, mint a dobozos változat. Egyébként ezeket eddig nem is lehetett nálunk megvenni digitális letöltéssel, csak dobozosan, horribilis pénzért. Ha az iOS boltját vesszük alapul, hatalmas árzuhanásokra lehet majd számítani.
Láttam olyan véleményeket, hogy az Apple ellopja (sic!) a fejlesztők profitjának a 30%-át. (Az App Store modellben az árbevételen 30-70 arányban osztozik az Apple és a fejlesztő.) Nagy hiba az árbevétel és a nyereség közé egyenlőségjelet tenni. Azért a pénzért cserébe nem kell foglalkozni a disztribúcióval, marketinggel, fizetési rendszer telepítésével, tárhellyel, forgalommal és sávszélességgel, hanem lehet helyette mondjuk fejleszteni. Ha egy fejlesztőcsapat ezt megoldja olcsóbban, nem kötelező a Store, de szerintem sokaknak kifejezetten jó deal.
Néhány dolgon viszont mindenképp kell majd javítani, ezek egyike a már telepített programok felismerése és az alternatív beszerzések támogatása. Érdemes úgy felfogni szerintem, hogy ez egy átmeneti időszak, például egy már megvásárolt szoftver következő nagy revíziójától át lehet állni az App Store-ra, nem kell feltétlen újra megvenni. Amit mindenképpen jó lenne elérni viszont, az a promókód bevezetése a dobozos szoftverekhez: a dobozban lévő kóddal az App Store-ból is bármikor letölthetővé váljon az alkalmazás. Vagy egyszerűen ismerje fel az App Store, hogy támogatott szoftver települt fel, és élesítse a frissítéseket.
Gergővel ellentétben én nem gondolom, hogy az App Store "beárazza a webet" vagy hogy az Apple "feltalálta a desktop alkalmazásokat". Nem lehet egyenlőséget tenni a Windows 7 Gadgets, a Chrome Web App Store és a Mac App Store közé. Egy kvarcjáték-szintű HTML5 weblapot nem lehet egy napon említeni egy asztali szoftverrel. Ha ekvivalenciát keresünk, akkor az App Store inkább az asztali szoftverek Steamje.
Tegyétek a kezeteket a szívetekre: nem lenne hasznos egy ilyen Windowsra is?
Élőhalott raptoron cápán lézerrel. Nyolcvanas évek videójáték hangjai + torzított gitár + babahangon kántált éneklés. Ha valami, akkor a banda weboldala kiváló indikátor, mire érdemes számítani. Ilyen lehet mondjuk bespeedezve Need For Speedezni. PEW PEW, HURR, WRUMM, LALALA.
És akkor ez még az egyik szelídebb dal. Ahogy a második perctől elszabadul egy kisebb pokol, na úgy startol el az egész album a Tell 'Em introjával. Headshot.
A Sleigh Bells amúgy Derek Miller és Alexis Krauss, előbbi a zúzós gitár, utóbbi a kislányhang. A számok az A/B Machines szonikus káoszától az aranyos Rill Rill-ig terjednek, ami után mindenki - te is - azt fogja dúdolni, hogy Have a heart, have a heart, have a heart / Sixteen, six, six, six and I know the part
Ők már annyira mainstreamek, hogy voltak a Quarton, angolul meg a Japan Times cikkét választottam: 5000¥ nem kevés pénz, de ismét sajnálom, hogy nem leszek Japánban három nap múlva.
Lehet, hogy zeneblog leszünk. A mai adagot Paul Cary szolgáltatja Chicagóból: ötven dolláros erősítővel felvett lo-fi folk rock. Olyan, mint egy zajos Led Zeppelin kazetta.
Cary amikor nem zenél, ácsként dolgozik. Mivel a stúdiómunkához nem ért, így a dalokat a hangmérnök / dobos barátja Jonathan Crawford segítségével vette fel, gyakorlatilag egy pár magnóval felszerelt pincében. A már említett gitárerősítőt egy zaciból menekítette, nem is élte túl sokkal a felvételt.
Jelenleg robogót lehet vezetni autós jogsival, ami ugye maximum 50 cm³. Ez bizony nem sok, Budapesten például tényleg inkább zsákmányállat rajta a motoros. Biciklinek gyors, motornak gyenge. Ehhez képest egy 125 köbcentist sem nagyobb kunszt vezetni, és azzal már nem feltétlen kell az életedért menekülni egy zöldnél. Amúgy nem, nem vezettem egyiket sem még, de láttam, mit szenved össze egy robogó a kobei emelkedőn, és beleképzeltem a technikát a pesti forgalomba.
A motor az autóhoz képest kevesebbet fogyaszt, kisebb helyen is elfér, egyszerűbb parkolni. Jelenleg motorvizsga kell hozzá, amivel ugyan utána lehet bármilyen monstrumot utcára vinni, viszont csak nem kevés idő és pénz befektetése után. Hozzáértők szerint jót tenne a közlekedésnek.
Tényleg mindent leírnak a linkelt cikkekben, úgyhogy jöjjön a gyakorlati része: itt az aláírásgyűjtő ív (nem lehetett volna ebből egy PDF-et?) és ide kell küldeni kitöltve: Totalcar.hu Informatikai kft., 1033 Budapest, Flórián tér 1. (A borítékra írd rá, hogy "125")
A képen Talma 2007-es világbajnok 125 cm³-es Apriliája a Brit Nagydíjon. (Talmácsi Gábor)
Jellemezz három szóval. Ez a legújabb vírusként terjedő haszontalanság a szociális médiában. Kötelező kör, hogy amúgy nem szoktam ilyenekben részt venni, továbbküldeni, stb...
De az az igazság, hogy meglehetősen kíváncsi vagyok.
Lehet névtelenül is, szóval szedegethetitek fel a macskakövet.
A nemrég bemutatott Piresian Beach okán kezdtem el gondolkodni, hogy ez tulajdonképpen jogszerű-e, mármint hogy letölthetővé teszi valaki a saját zenéit. Ugyanis élt emlékeimben egy beszélgetés a Creative Commons levelezőlistáról, mely szerint Magyarországon nem is olyan egyszerű például CC alatt publikálni. Nos, a rövid válasz: nem legális.
A helyzet ugyanis az, hogy Magyarországon a szerzői jogot számos esetben ún. közös jogkezelő érvényesíti. Így van ez a zenei műveknél is. Ezekre a közös jogkezelőkre számos paragrafus vonatkozik, a lényeg azonban az, hogy ez a rendszer mindenki számára kötelező. A jogalkotó szándéka feltételezem az lehetett, hogy egy nagy szervezet sokkal hatákonyabban tud fellépni a jogsértések ellen, mint számtalan egyéni jogtulajdonos.
27. § (1) Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében - a színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl. regények) felhasználása kivételével - a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának engedélyezésére és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval. (Szjt.)
A zeneművek esetén ez a közös jogkezelő az Artisjus. Az Artisjus állapítja meg a jogdíjakat, amiket például a rádiók és a DJ-k fizetnek (és mi mindannyian a matricás adathordozók vásárlásakor), majd ezt a pénzt (mínusz működési költség) egy sokat kritizált rendszer alapján szétosztja a jogtulajdonosok között.
Viszont mi a helyzet akkor, ha valaki nem igényli ezt a fajta védettséget, vagy mondjuk nem tervez pénzt keresni, csak szeretné sok emberhez eljuttatni a számait, mondjuk úgy, hogy felpakolja egy weboldalra. Nos, a letölthetővé tétel a Szjt. 26. § (8) bek. szerinti nyilvánossághoz közvetítés, ahol a felhasználók a mű felhasználását és idejét egyedileg választják meg.
26. § (8) A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét - másként, mint sugárzással vagy a (7) bekezdésben szabályozott módon - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. (Szjt.)
A Szjt. 91. § (2) bekezdése szerint ilyenkor írásban kell nyilatkozni az Artisjusnál minden érintett jogosultnak (zeneszerző, dalszövegíró, stb.), hogy tiltakoznak a művek közös jogkezelés keretében történő felhasználása ellen. Ez azonban csak a következő naptári évtől hatályos, és csak akkor, ha a nyilatkozat legalább három hónappal ezt megelőzi.
91. § (2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a közös jogkezelést végző egyesület által végzett jogkezelés szempontjából érintett jogosult az egyesülethez intézett írásbeli nyilatkozatában előzetesen tiltakozik művei vagy szomszédos jogi teljesítményei felhasználásának közös jogkezelés körében történő engedélyezése ellen. A jogkezelő szervezet köteles a nyilatkozat szerint eljárni, ha azt több mint három hónappal a naptári év vége előtt, a következő év első napjánál nem korábbi hatállyal teszik meg. A jogosult azonban nem tiltakozhat a felhasználás ilyen módon történő engedélyezése ellen, ha a közös jogkezelést e törvény írja elő [19. § (1) bek., 20. § (7) bek., 21. § (7) bek., 23. § (6) bek., 27. § (1) bek., 28. § (3) bek., 70. § (5) bek., 73. § (3) bek., 77. § (3) bek., 78. § (2) bek.]. (Szjt.)
Ha ezt valaki elmulasztja, és a saját számait letölthetővé teszi, akkor - a törvény betűje szerint - jogsértést követ el. Nyilván ha ingyen van fent valami, akkor nagyon valószínűtlen, hogy bárkit is zavarna. Ha pénzért terjeszti a szerző a számokat, akkor is maximum egy levelet kap, hogy szedje le őket, tehát a kockázat kicsi. Elvben azonban lehet belőle nagyobb baj, büntetőügy is.
Az a helyzet ezzel a szerzői jogi törvénnyel, hogy hihetetlen mértékben megváltozott a készítése óta a világ, és a jognak ezt egyáltalán nem sikerült követnie. Már nem arról van szó, hogy drága lenne a sokszorosítás: egy újabb digitális másolat határköltsége közel nulla, miközben az eredeti anyag nem károsodik. A közös jogkezelésből való kilépés horrorisztikus, és a jelenlegi szabályozási környezet élhetetlen, hiszen a gyakorlatban bármilyen innovatív tevékenységet akadályoz. Például nehéz bármilyen más modellt követni, mint az avítt zenekiadón keresztül monetizálót.
Non-pro Flickr accounts can only have a limited number of photos and sets. Already uploaded pictures don't get deleted just become inaccessible when the account expires. That's how I regained access to my old Hong Kong set.
When I moved back from Japan I also had to transfer the files from the linux box I used there and somehow the folder containing these photographs got lost. Not that they were great or anything but they hold sentimental value this being my only trip to other countries while I was in Japan. Also (as I frequently mention) I love the fact that I visited places mentioned in a movie, like the monastery on Lantau where you could share the monks' meal:
I'm running AdBlock for Chrome. I suppose Wowhead coders made the site fall back to these default ads when ad blocking software is found. The exact way to do it is way above my head, but it's definitely a very smart way of reminding people that there's more to ads than annoyance.
I'd even whitelist the site if it wasn't Wowhead in the first place that made me install AdBlock: those two huge segments were usually occupied by the most epilepsy-inducing flashing psychedelia of so-called ads the internet could produce.
I didn't care about "free" green card opportunities or browser-based MMOs the least bit.
