Leaning Towards Solace
Ha bejön Elle Fanning vagy a Sigur Rós vagy csak simán a post-rock, akkor nézd meg ezt a rövidfilmet. Egy tucat percre lesz hozzá szükség.
T-Mobile adatcsomagok
Ma reggel a HÉV-en megint a "Tàjékoztatjuk, hogy adatforgalma elérte a csomagjàban foglalt mennyiséget."1 SMS fogadott a T-Mobiletól. Igaz, ilyenkor nem kapcsolják ki teljesen az adatot, de a 32 kbps annyira semmire sem jó, hogy egy-egy 4sq checkin is fizikai fájdalmat tud okozni.
Ok, kicsit túl gyakran fordul ez elő, ami azt jelenti, hogy nagyobb adatcsomagra lenne szükségem. Csakhogy ezt nem lehet! A legnagyobb csomagom van így is, a Go!Net L, 500MB. Minden más több adatot magában foglaló ajánlatot hang díjcsomaghoz nem adnak oda, mint arról már mások felháborodottan beszámoltak.
Természetesen vanak a Mozaik csomagok, amikben viszont annyi beszélgetés van, amennyit én egy év alatt sem használnék fel. Illetve abban sem vagyok biztos, hogy ezeket nem csak új készülék vásárlásával lehet-e igénybe venni.
Már épp elkezdtem volna arról is panaszkodni, hogy lekorlátozáskor nem lehet extra netet igényelni a fennmaradó időszakra, amikor felfedeztem, hogy a Like díjcsomagomhoz pont van ilyen, a Net&Roll 200. Megrendelés után jött az SMS, hogy aktiválták, majd pár másodperccel később a szokásos lekorlátozásról szóló értesítő, mintha el is használtam volna azon nyomban.
Hívtam a 1430-at, egy laza ötperces menüben bóklászás után eljutottam az ügyintézőhöz, aki először is közölte, hogy adatkarbantartás miatt nem látja a csomagom információit. Amúgy is elég fogalom nélküli volt a problémámmal és a csomagokkal kapcsolatban. Azt is megtudtam tőle, hogy ilyenkor az ügyfélszolgálatnak nincs kapacitása mindenkit visszahívni. Végül tíz perc után csak kiderült, hogy állítólag le lett véve a korlátozás a számomról, az ellenkezőjéről szóló SMS csak valami tévedés lehetett. A végén még a nő — leesett az állam — el akart adni valami dallamcsengőhangos szolgáltatást. Elképesztő volt, háromszor mondtam el, hogy nem érdekel, de csak végigtolta.
Mindenesetre ebédre menet közben kirpóbáltam a netet, és valóban levették a korlátot. Öröm, boldogság, csak a rendszer ne hazudna róla, meg tényleg ne így kelljen már összelegózni egy normális mennyiségű adatforgalmat. Azt hiszem, nem véletlen, hogy gyászosan állunk mind árban mind penetrációban. Kísértetiesen hasonlít ez a néhány évvel ezelőtti szélessávú internet helyzetre.
Update: Pont ma élesedett az Index új cikke is, Ezért drága a magyar mobilinternet.
1 Igen, 2013-ban Magyarország vezető mobilszolgáltatója ilyen á betűkkel küld SMS-t.
Heavy
A behavazott keddi hajnalon akkor szóljon a Bin-Jip zenekar Planetárium-beli koncertje után tegnap kikerült klipje a Heavy című számhoz. Szuper vizuál, és gyönyörű rajzolt Veronika.
üdvözli Kemény Zsófi
Több verset a sesam.hu-ra projekt keretében Slam Poetry, mert nem az a baj, hogy itt a Rózsa neve Hoffmann...
Time Stays, We Go
Zene hétfőre a The Veils nevű indie rock bandától, akik már a negyedik stúdióalbumuknál tartanak, amiről egy számot (Through the Deep, Dark Wood) egy emailért cserébe meg is lehet kapni ingyen. A videón pedig egy akusztikus darab az Abbey Road stúdióból.
Illetve ha valaki nem akar emailt megadni:
[audio:http://sesam.hu/wp-content/uploads/2013/03/The-Veils-Through-the-Deep_-Dark-Wood.mp3|titles=Through the Deep, Dark Wood]
Nike Flyknit Lunar One+
Úgy száz kilométerrel korábbi a sztori, de megint új futócipőm van, a Lunarglide+ 4 ugyanis a korábbi cipőim sorsára jutott igen hamar, azaz kilyukadt az orra. Mint a mellékelt képen látható eddig az összes cipőm ugyanott adta meg magát, a jobb nagylábujjamnál. Az első kék viszonylag sokáig kitartott, köszönhetően gondolom annak, hogy tartósabbnak tűnő kifordított bőrből készült, és nem voltak kitágítható szellőzőlyukak az orrán nagy számban, meg az elején nem is futottam annyit. A második fehér már hamarabb tönkrement, amiért szerintem nagy részben a gyöngyvászon okolható. (A miheztartás végett azért ezekben a lábbelikben jócskán 1500 km feletti távok vannak.)
Őszintén szólva nem tudom, miért pont így használódnak el a cipőim. Egy ideje nagyon figyelek, hogy véletlenül se legyen túl nagy körmöm, és a zoknikat is azonnal cserélem, ha tönkremennek. Lehet, hogy rosszul tartom a nagylábujjam?
Mindenesetre a fekete Lunarglide+ 4 pont ugyanígy lyukadt ki körülbelül három hónap, és több mint 400 kilométer után, csak épp nem a jobb, hanem a bal lábamon. Egy futócipő esetén azért ez nem egy túl extrém felhasználás, így nem voltam túlzottan elégedett. Volt rá viszont hat hónap garancia, úgyhogy visszavittem a Westendben lévő Nike márkaboltba, ahol gyakorlatilag szó nélkül felajánlották, hogy levásárolhatom az árát, vagy ideadják vásárlási utalványban. Cipő márpedig kellett, így lett kétezer Forint ráfizetéssel vadonat új Flyknit One+-om:
Ehhez most nagy reményeket fűzök, hiszen a felső része szőtt Flyknit technológiával készült, és meglehetősen lyukadásállónak néz ki. A tavalyi olimpiáról is ismerős lehet első neonzöld / élénknarancs Flyknit cipőktől eltérően a Lunar One+ a Lunarglide sorozat Lunarlon talpát kapta meg, így a csillapítással sincs gond, a keményebb és puhább szivacs kombinációja megvédi a lábat aszfalton is. Amúgy súlya szinte nincs is a cipőnek, olyan, mintha egy vastagabb zoknit húznék fel. Árban is kevésbé elszállt, mint az első generációs Flyknit, úgyhogy jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki sokat fut.
Rote Karte für Ungarn
Megint Magyarország szerepelt az ARD / ZDF gyerekhíradójában, a kormány pedig ismét tiltakozik. Az mondjuk nem világos, hogy ez miben különbözik az egyéb felnőtteknek szóló médiatermékektől, amelyekben szintén hasonló hangvételű riportokat lehet találni. Szerintem inkább az a szomorú, hogy a német gyerekek ilyen informatív műsort kapnak, a köztévé híradójában ezzel szemben azzal foglalkoznak, hogy leköcsögözik az őket kritizáló bloggereket.
Mi értelme a futásnak?
Az alábbi cikket a Guardianbe írta Mark Rowlands, szerintem elég jó alkalmazása a Csíkszentmihályi-féle flow élménynek. Gondoltam, érdekes lehet magyarul is:
Az emberek különböző okokból futnak. Egészség, megjelenés, társasági lehetőségek, a halál időpontjának kitolása mind általános indokok. Engem egy pár kivételesen falánk eb tevékenysége sarkallt hirtelen a futóélet felé, akik felzabálták volna a házam az öszes földi javammal egyetemben, ha nem lettek volna folyamatosan kimerítve. Az élvezet szintén megszokott ok - velem is előfordul, még ha nem is olyan gyakran, mint korábban. A futásnak tehát van értelme. Több is, ami azt illeti. Ironikus módon azonban a futás értelméről beszélni pont értelmetlen.
Egy tevékenység értékét a céljával szoktunk meghatározni. A futás értéke, gondolhatjuk tehát, az egészséges életben, az általa elérhető formás testben, az élvezetében rejlik. Ez azt jelentené, hogy a futás önmagában nem hordoz értéket. A pénz és a gyógyszerek például közvetett értéket hordoznak - az érték az, amit általuk elérhetsz. A papírdarab vagy a pirula önmagukban nem értékesek, csak a dolgok, amiket megvehetsz vele, vagy az egészség, amit visszaállíthatsz vele. Ha a futás értéke az értelme, akkor a futás is csak közvetett értékkel rendelkezik. A kérdés, hogy valóban ennyi az egész?
Képzelj el egy utópiát, ahol a futás megszokott indokai nem számítanak. A futás összes célja - egészség, erőnlét, személyes elégedettség - mind elérhetőek egy gyógyszerrel. Futnál-e akkor is? Ha a válaszod igen, akkor te is úgy gondolod, hogy a futásban több rejlik simán közvetett értéknél.
Igen lenne az én válaszom is. Azt hiszem, ahhoz van köze, ami akkor történik, főleg hosszabb futások alkalmával, amikor elveszek a futás lüktető ritmusában. A lépésekben és a lélegzetvételekben, az eltelt időben és megtett távban. Ilyenkor emlékszem vissza arra, amit valaha tudtam: mindennek a végén az értelmek és célok nem számítanak. Abban a pillanatban nem érdekelnek ezek a dolgok. Futok csupán hogy fussak.
Ez az élmény más sportban is megtalálható: az elmerülés a tevékenységben és nem a célban; az aktivitásban nem a kimenetelben. Ez a játék a maga legtisztább formájában.
Vannak dolgok, amiket önmagukért csinálunk és olyanok, amiket valami másért. Az utóbbiakat hívhatjuk például munkának - hiszen ez a klasszikus példa a tevékenységre, amit valami másért végzünk. A dolgok, amelyeket önmagukért csinálunk - csak úgy - következésképp a játék különféle formái. Ha azt feltételezzük, hogy a futás értéke a céljában keresendő, azt jelentené, hogy a futás valójában munka. De a futás igazi értéke pontosan az, hogy játék, nem munka.
A munkának közvetett értéke van. Egy élet, amelyik csak munkáról szól - olyan tevékenységekről, amelyeket valami más eléréséért végzünk - az olyan, ahol az értéket mindig éppen nem érheted el. Tételezzük fel, hogy A-t B-ért csinálod, B-t pedig, hogy elérd C-t, és így tovább. Folyamatosan üldözöd azt, ami fontos és értékes, de sohasem lehet a tiéd.
Van azonban egy másik lehetőség. A, B és C a végén elvezet valahová - nevezzük Z-nek - ami önmagában értékes, nem azért, amit megszerezhetsz általa. Ezt a fajta értéket közvetlen értéknek hívjuk, és hosszú múltra tekint vissza. Platón úgy nevezte, A Jó. Akkor tapasztalod meg A Jót, amikor felismered, mi az, ami önmagában értékes, és nem a rajta keresztül megszerezhető más dolgokért. Ez pontosan az az élmény, amikor teljesen átadod magad a tevékenységnek és nem foglalkozol a céllal, az aktivitás maga a lényeg, nem a kimenetel.
A játék élménye a közvetlen érték megtapasztalása: a játék A Jó megtestesülése. Egy hosszú futás alkalmával A Jót tapasztalom meg, amikor eljutok oda, ahol az élet értelme és célja megszűnik, és ráébredek, hogy a futásért magáért futok.
Azt gyanítom, sokkal jobban ismertem A Jót régebben. A gyerekkora úgy gondolunk, mint felkészülésre az élet fontos részére, ami később következik. A gyermek nem tudhatja, mi a fontos az életben: amikor túljutunk a gyerekes dolgokon értjük csak meg, mi az értékes, és mi nem. Azt hiszem, ez fordított megközelítés. A gyerekek megértik a közvetlen értéket - A Jót - jobban, mint mi. Ösztönösen, erőfeszítés nélkül értik. Számunka kemény munka. A gyerekek tudják, hogy azt érdemes az életben csinálni, amit önmagáért érdemes csinálni. Minden más csak szimplán kellemetlen. Ez olyan valami, amit elfelejtünk, amikor elkezdjük a felnőtté válás játékát.
A futás olyan hely, ahol emlékszem arra, amit egykor tudtam. Ez nem a futás értelme. Ez a futás.
Solar Fields
Nec twitterén találkoztam ezzel az ambient electronica albummal, amin az előadó Magnus Birgersson "fiókban felejtett" régebbi számai vannak összegyűjtve. Nagyon kellemes, főleg munkához. Nekem főleg az ilyen filmzenébe átcsapó repülünk az éterben részek tetszenek, mint ami a Lifebookban is van például. Két hónap, és a Deeprog gathering 2013 elnevezéső eseményre látogat hozzánk amúgy.
Minus Two
A határnál megint letörölhetnek kettőt a Hungary, population 9.9M tábláról: a hóhelyzet ellenére tesó elbuszozott Esslingenbe, hogy "nagy fehér" legyen, a hónap végén Norbi haverom pedig Southamptonban folytatja a kódolást. Zolinak hozzá képest meglepően hosszú életű blogja is van, remélem kint sem feledkezik majd el róla. Erről közben eszembe jutott, hogy meg kell néznem a postaládát, nem küldtek-e neki papírokat...