Oyun, Alina és Daniela átjöttek Kobébe strandolni. Hát Kobe - mint kikötőváros - nem éppen a homokos tengerpartjairól híres, de ez van. Gondoltam ha már jönnek, velük tartok a Suma beach-re. Spórolás céljából biciklivel mentem, persze sejtette a fene, hogy kb 15km a táv. Igazából nem is lenne baj a biciklizéssel errefelé, csak épp állandóan építési területekbe botlik az ember. Látszólag teljesen rendben lévő - vagy csak én edződtem magyar utakon - útfelületeket és -kereszteződéseket díszítenek fel karácsonyfaként vörös figyelmeztető jelzésekkel, és bontanak/építenek belőle/hozzá. Kb egy-másfél óra alatt azért lekeveredtem, úsztam a Csendes-óceánban kicsit, és leégtem. Főleg lábilag és arcilag. Utólag úgy gondolom, elsősorban a biciklizés alatt, mert például a szemüvegem egész szépen kirajzolódik.
Ha valaki nagyon irigyel a beach-élményért, azért annyira nem nagy szám Kobe tenger-, azaz óceánpartja. Szerintem pl mesterséges, szépen lebetonozták, aztán rádöntöttek párszáz tonna homokot. Plusz kiraktak nagy, undorító beton hullámfogókat is. Meg annyira nincs messze a kikötőtől sem, szal tudja a fene, mennyire tiszta. Mindenesetre élőlény nem volt benne sok, ami bizonyos szempontból jó, de lehet épp aggasztó jel is. Nézőpont kérdése.
De legalább láttam hihetetlen gothloli fürdőruhákat. A japán női bikinikről azt kell tudni, hogy mind szivacsbetéttel rendelkeznek optikai tuning céljából, így aztán meglepetések érhetik a levételekor az önjelölt tesztelőket. Sőt egyes extra darabok még mű-mellbimbókat (!) is rejtenek. (Bár ezt ki lehet venni.) Ezen kívül nagy divat a hajba helyezhető virág is, valamint egyes testékszerek. Külön kedvencem a lehetőségek határáig kiszőkített japán idol-lány, szénné napozva, fehér fürdőruhában, rózsaszín szívecskés köldökpiercinggel. Ja, és a helyi hölgyek fürdéshez is sminkelik magukat...
Láttunk potenciális Yakuzákat is, háromajtós szekrény verzióban, erősen tetoválva. Kobe egyébként is fontos központ, itt lakozik ugyanis a Yamaguchi-gumi, egy vezető Yakuza-sejt. A későbbiekben előfordul, hogy 893-nak fogom őket titulálni. Ez abból ered, hogy a ya-ku-za egyenlő a 8-9-3 számokkal. Ez egy kártyajátékra utal, ami megtévesztésig hasonlít a magyar 21-ezéshez, csak épp 19-et kell összegyűjteni. Namost 8+9+3=20, azaz ők már "kívül esnek a körön", azaz a társadalmon, a törvényen. Így lettek Yakuza.
A vizsgákkal kapcsolatos bejegyzésből kimaradt, hogy egyik reggel egyetemre menet, egy rókával néztem farkasszemet. Először nem bíztam az ítélőképességemben, és arra gondoltam, mi van, ha kutya volt, de aztán előjöttek a gyerekkori rókaemlékeim (Vuk, Szmöre, a Mátra Múzeum kitömött rókái), és eldöntöttem, hogy ez egy igazi ravaszdi volt, nem más. Ennek ellenére még mindig nem vagyok igazi kobei egyetemista, mert még nem láttam vaddisznót...
A helyi állatvilág másik jeles képviselői a kabócák. Helyi nevükön semi-k (cicada). Ugye ilyenek tokióban is éltek, sőt írtam is róluk, de mindig meg tudnak lepni azzal, hogy milyen ordas HANGOSAK. Ritka nagy, csúnya izék: 5-10 centisre megnőnek. Tíz ilyen semi simán lenyom egy felszálló Boeinget hangerőben. Ülnek szépen a fákon, és csörögnek, de úgy, hogy amikor egy-egy ilyen fa alatt elmegyek, nem hallom a discmant, pedig nem szoktam szívbajos lenni hangerőügyben. A koli előtt a fákon él vagy négyezer, ezek a hajnal öt órai nepfelkeltétől kezdve rázendítenek, és onnantól nyitott ablak melett képtelenség aludni (vagy élni). Szerencsére csak reggel-délelőtt ilyen aktívak, estére kicsit lecsendesednek. Mindenesetre most vagy úgy alszok, hogy bezárom az ablakot, és megfulladok reggelre, vagy nyitva hagyom, és úgy ébredek, hogy valaki kapcsolja ki a légkalapácsot...
Kicsit csendben voltam az utóbbi időben, de meglehetősen lefoglaltak bizonyos tesztek. Most viszont nem ússzátok meg, hogy részletesen leírjam, hogyan zajlik egy japán egyetemi vizsgaidőszak.
Elsőnek némettesztet írtam előző hét pénteken. A japánok ettől féltek a legjobban, nekem viszont ez volt a rutinvizsga. Ahhoz képest, hogy bonyolultabb nyelvtanokat is átvettünk órákon, a feladatlap meglehetősen süteményjellegűre sikeredett. Nagyon csodálkoznék ha nem lenne maximum pont közeli. Egyedül a névelők meghatározásában tévedhettem, de az ilyen magolós cuccok sosem voltak az erősségeim ugye.
Persze nem is én lennék, ha nem csináltam volna rögtön az elején egy nagy hülyeséget. Még előző előtti hét csütörtökön kaptam egy emailt az egyik japán sráctól, hogy ugye tudom, hogy a külföldiek az angolszász jogrendszer vizsgára vihetnek elektronikus szótárat. Ebben az eamilben szerepelt az ashita vagyis a holnap szó, de ez akkor még nem regisztrálódott bennem. Mi több, a következő nap pénteken találkoztam Adrianával, aki említette, hogy reggel látott egy csomó japánt angol jogkönyvvel a kezében tanulni. Még akkor sem ébredt bennem semmilyen gyanú, hiszen a naptáramba egyértelműen beírtam, hogy a jogvizsga a következő hét pénteken lesz. Mint utólag kiderült ez nem fedte teljesen a valóságot... Így történt, hogy fizikailag nem mentem el a vizsgámra. Akiben felmerülne, hogy direkt: azért még ha nem is tudok semmit, az Isteni Közbeavatkozás (tm) reményében elmegyek, bármilyen vizsgáról is legyen szó. Utána meglátogattam a tanárt, de persze közölte, hogy semmit sem tehet. Ajánlotta, hogy foglalkozzak a többi tárgyammal, és legközelebb figyeljek oda...
A fentiekhez hozzátartozik a japán oktatásnak azon szépsége, hogy nincs pótvizsga. Egy esélye van midnenkinek, és kalap. Valamint a "vizsgaidőszak" is úgy néz ki, hogy az oktatás befejeződik az x héten, ezután az x+1 héten lezavarják az összes vizsgát egy füst alatt. Így lett nekem öt megírandó tesztem három napra.
Ugye a tájfunnál hagytam abba, ami végül is nem volt olyan súlyos. Azért én reménykedtem, hogy felfüggesztik a vizsgaidőszakot, és mindenki maximum pontot kap, cserébe hogy megfosztották a vizsgázás áhított lehetőségétől...
Szóval jogi alapismeretek. Baba Sensei vizsgájáról bennfentesek azt állították, hogy dögnehéz. A kanadai David (Davidből rengeteg van Kansaiban. Számokat is kapnak, ő a 12-es.) például elmesélte, hogy elsőre megbukott, és másodjára is csak nagy tanulások árán sikerült átmennie. Ezen felül Baba Sensei előadta, hogy idén egy kicsit nehezít, egészen másra számítsunk, mint tavaly. A tavalyi tesztben mondatokba kellett beilleszteni fogalmakat, majd egy kisesszét alkotni egy átfogóbb kérdésről. A fő baj a külföldiek esetén az idő, mert én például egy iylen feladatsort a megadott idő alatt vagy-vagy tudnék megírni, értsd: vagy a mondatokba találom meg a beleillő szavakat vagy az esszét írom meg rendesen.
Ehhez képest a vizsgalap idén két feladatsort tartalmazott: egyet japánoknak és egyet külföldieknek. (Mindannak a háromnak, akik idén felvették a tárgyat.) A japán feladatsor: 5-10 fogalom, fejtsd ki néhány sorban mit jelentenek, plusz egy kisesszé. Külföldiek feladatai:
1) (50 pontért) Válaszd ki, hogy a 2 (!) megadott szó közül melyik illik a kihagyott helyre az alábbi mondatokban. Avagy multiple choice két lehetőséggel.
2) (50 pontért) Írj a saibanin-rendszerről (hasonlít az esküdtszékre), valamint hogy a te országodban az átlagpolgár hogyan folyhat bele a jogi procedúrákba, és hogy a te otthoni jogi rendszered Japánban sikeres lehetne-e, stb, (vagy amiről akarsz...)
Mit ne mondjak, meglehetősen ajándék-jellegű tesztsor. Aki egyszer is elolvasta a jegyzetet, és nem most érkezett az Amazonas őserdeiből húszéves önkéntes száműzetés után, jó eséllyel kiválasztja, melyik szó illik a mondatokba. Az esszékérdés sem az a bonyolult valami. Ha ezt elmesélem Davidnek, kicsit fruszrált lesz...
Ja igen, ez kedden történt. Jogi alapok után egy levezető németteszt következett. Említésre méltó kaland, hogy a lefordított feladatsort az asztalon magam elé helyezve odalépett a tanár, és elvette előlem a köteg 90%-át. Mint kiderült én teljes lelki nyugalommal azt hittem, hogy ez egy többoldalas feladatsor, miközben egyetlen A/4-es lapból állt az egész. Az osztály jót derült. Végül ezt még az előző németnél is könnyebbnek találtam. Vonzatos igéknél csak a vonzatot kellett beírni, nem azt, miylen esetet vonz. A névelők meg voltak adva minden esetben. A tanár is kifejezetten rendes volt: megkérdezte, értem-e a feladatokat, valamint mondta, hogy pl fordíthatok japán helyett angolra is. Na igen, németteszt Japánban: a feladatok japánul vannak megadva, a mondatok németül, és a fordítást írhatom angolul is... Bábeli! Még jó, hogy magyarul kevesen értenek errefelé.
Szerda, újabb két megmérettetés. Üzleti adminisztráció volt az első. Már a feladatok kézhezkapása után láttam, hogy itt bajok lesznek. Tíz esettanulmányról keleltt eldönteni, hogy helyes vagy helytelen lépéseket tartalmaznak-e, valamint huszonvalahány mondatba fogalmakat beírni. Sajnos a japán szöveg nekem kábé annyit mondott, mintha egy marslakó a földre érkezvén egy tapírt világosítana fel az űrhajója működési elvéről. Más ötletem nem lévén a körülöttem lévők válaszlapjainak számtani közepét véve válaszoltam az esettanulmányos feladatrészre. Viszont míg karikákat és ikszeket le tudok lesni egy szomszédról, a kanjikat már kevésbé. Főleg, hogy egyrészt kegyetlen kis betűkkel, de legalább rondán írnak, másrészt takarták a lapjaikat tőlem. Hát köszi az együttműködést. Próbáltam megválaszolni azért, amit csak tudtam. A feladatlap leadásakor a tanárok szélesen vigyorogtak...finoman szólva sem kifejezetten bízom ebben a két kreditben.
Másodikként modern politika szerepelt az étlapon. Itt ismét kifejtős kérdést keleltt megválaszolni. A tanár megtiltotta a szótárhasználatot, arra hivatkozva, hogy nem lenne fair a japánokkal szemben, mivel a modern szótárak enciklopédiát is tartalmaznak, amiben ugye tények is szerepelnek. Nem mintha lenne időm ilyenek után kutakodni, valamint ha találok is valamit, azt sem biztos, hogy megértem ugye, és ha már fairségnél tartunk, én egy hangyát kevesebb ideje beszélem a nyelvet, mint az őslakosok. Na mindegy, ő tudja. Viszont megengedte, hogy angolul írjak olyanokat, amiket nem tudok japánul leírni. Úgyhogy végeredményben kissé kaotikus, alapjaiban japán, de angol szavakat tartalmazó fogalmazvány kerekedett a végére.
Csütörtökre mindössze egyetlen szociológia-szerű tárgy maradt, ahol a fogyasztói- és az információs társalalomnak az emberek énképére gyakorolt hatásáról kellett értekezni. Erről a témáról szerencsére tudtam alkotni. (Ugye mit csinál az élelmes külföldi: a japán jegyzetben szereplő nevekre és fogalmakra szépen rákeres a Wikipediában, és így legalább a kvázi-anyanyelvén (angolul) tud tanulni.) És ezzel le is zárult a tudásfelmérés időszaka. Két hónap nyár vár.
Ja, eredmények. Majd. Soká. Szeptember végén mindenki megakpja az RBF-ét (a.k.a OWL)... izé.. szóval a vizsgaeredményeit egy értesítőlapon. Ez vagy pozitív, mert nem idegeli az ember magát fölöslegesen a nyáron, vagy negatív, mert zöld lesz az aggódástól nyár végére. Embere válogatja.
Lazításképp a végére egy hihetelen történet, ami csak és kizárólag ebben az országban eshet meg:
A forrás Magdi Sempai. Az óvodában, ahol angolt tanít (Akik ezen megakadnának, ne tegyék. A japánok igyekeznek már fiatal korban hozzászoktatni a gyerekeket az angol nyelvhez, a 18-24 évesek körében végzett személyes felmérésem alapján teljesen sikertelenül.) nemrég kiderült, hogy az egyetlen férfi óvóbácsi megházasodott. Az egyik anyuka amikor a gyerekekért érkezett, mindig kizárólag őt kérte, míg egy napon arra is vette a bátorságot, hogy elhívja randevúra. Az óvóbácsi visszautasította, lévén a hölgy házas két gyerekkel, neki pedig volt barátnője. Itt lépett közbe az óvoda vezetője, aki közölte a szerencsétlen emberrel, hogy így nem lehet bánni az ügyfelekkel! Mi az, hogy visszíutasít egy randevút? Választása nem lévén, a fiatalember legalább a gyerekek jelenlétéhez ragaszkodott, mégse legyen deeto ugye... Valami azonban történt, a nő volt rámenős, vagy ki tudja, de később találkoztak gyerekek nélkül is, és hat hónap elteltével a nő elvált, az óvóbácsi kidobta a barátnőjét, és egybekeltek. A srác nem mellékesen hozzájutott két gyönyörű gyerekhez is, akik nem tőle vannak ugye. Talán ezt ellensúlyozni akarván gyorsan összehoztak egy újat is: az ara immár az új férjétől terhes. Hát nem romantikus? (Az óvóbácsi 23 lehet, a feleség talán 34.)
Lehet, hogyha Magdi nem vigyáz, kiházasítják a munkahelyén? :) (Megjegyzés: a fenti sztori szigorúan tikos, ne beszéljen róla senki, japánoknak meg főleg egy szót se! :) )
