Jo reggelt. Vilagidojaras-jelentes kovetkezik. Hong Kong: A homerseklet korulbelul 15 fok celsius, a nap sut, enyhe szel fuj. Epp a szokasos reggeli narancslevem iszom a Mix-ben az IFC Mall-ban. (Az IFC 2 torony jelenleg szemmertek szerint a legmagasabb epulet Hong Kongban.)
Reggel kijelentkeztem a hotelbol es leadtam a csomagom megorzesre. A gepem este indul ugye, csak lekesni nem kene. Nem egyszer felejtettem el, hogy a telefonom amit orakent hasznalok japan idore van beallitva, ami epp egy oraval tobb, mint ami itt valojaban van.
Eletjel Hong Kongbol. Epsegben megerkeztem, megtalaltam a hotelem, es meg nem hagytam el semmit. Hong Kong rettentoen kiraly hely am! Tipkisan azsiai, iszonyatosan zsufolt. Egyreszrol hatalmas felhokarcolokkal, masreszt megszamlalhatatlan hullovakolatos sikatorral van tele. Megfigyelheto az excessziv kulteri ruhaszaritas. ;)
Utazni egy elmeny. Az ember vesz egy Octopus Card-nak nevezett cuccost, amely azutan szimpla erintessel mukodik a metrokapukon. Az en verziommal oda-vissza Airport Shuttle ut es harom nap korlatlan MTR (metro) utazast is kaptam - mindezt olyan aron, ami megegyezik kb egy repuloteri expressz-jegy araval Tokioban...
Nem akartam az otthoniak idegeit borzolni, de amugy pont most tartjak itt a hatodik WTO Ministerial Conference-t. Ez a WTO legmagasabb szintu donteshozo testulete. Termeszetesen jopofa anti-WTO tunteteseket varnak, valoszinu szerepelni fog Hong Kong a hiradokban. Namost ebbol eddig majdhogynem smemit sem lattam. Az egyetlen jel, hogy valami itt folyik az a megnovelt rendori jelenlet. Persze nem voltam itt meg soha, gozom sincs atlagos napkon mennyi egyenruhas rendfenntarto flangal az utcakon, mindenesetre most szuperbiztonsagosnak tunik a hely.
Azert latszik a gyarmati mult, nincs az a japanra jellemzo angolfobia. Marmint az emberenk nem banjak ha angolul szolnak hozzajuk es lathatoan megertik, sot legtobbszor teljesen jol beszelnek. Ha mast nem olyan angolt ami a kiejtes alapjan totalisan kinainak hangzik, de azert szavakat ki lehet venni.
Ugy altalaban mentalitasaban mas a hely. A zsufoltag, a rohanas ellenere paradoxan emberkozelinek tunik a varos - talan az emberek midnennapi reakcioi, viselkedese miatt. Atlagban veve is egyszeruen szebbek az emberek. De tenyleg. Ja, es vegre izeleses, jololtozott jarokelok jonnek szembe. Hong Kong FTW.
PS: Elnezest az ekezetekert meg az esetleges y/z konverzioert. Poen a kinai billentyuzet. A japanon hiraganak vannak, ezen kanji gyokok...
Teljesen nyughatatlan vagyok. Most már jöhetne a Shuttle. Hja, ilyet is csak filmekben láttam eddig, hogy mikrobusz jön értem a ház elé, hogy kivigyen a repülőtérre. Meglepő módon ez a legolcsóbb módja a közlekedésnek, és nem a Limousine Bus. Konstatáltam, hogy elveszett a szótárgépem - illetve nem találom sehol és már ötletem sincs, hol lehetne. Gyanús, hogy kiesett a táskámból - vagy kivette valaki - amikor legutóbb Sannomiyában voltam...
Legközelebb már Hong Kongból vagy otthonról fogok írni. 18-ától a 20-942-0606 telefonszámon is elérhető leszek.
Tegnap megtartottam az idei év utolsó angolóráját. A téme természetesen a karácsony volt, úgyhogy kitaláltam, hogy aktívkodás címén csináljunk illatos díszt narancsból és szegfűszegből. Gondolom a legtöbben ismerik a receptet, a narancsba valamilyen minta alaján szegfűszegeket szurkálva olyan díszt kapunk, ami körülbelül egy hétig vegyes illatokkal tölti be a szobát. Azt hiszem végre sikerült lekötni kb 20 gyereket, amit személyesen nagy teljesítményként értékelek... Két dolog volt számomra meglepő. Az egyik, hogy az osztály egybehangzóan a gyerekek szokásos "eufemizmusával" büdösnek minősítette a szegfűszeget mint olyat. A második pedig, hogy a legtöbben arra használták ki az alkalmat, hogy Pokemon-os monster ball-t gyártsanak a narancsokból. Nagyon úgy tűnik, hogy nagy Pokemon (a pocket monster szavak összevonásából) mánia van a japán gyerekek között. Nem mondom én jól szórakoztam. ;)
Hazamenés előtti nagytakarítást tarottam. Csillog-villog a szoba, már csak mosni kellene. Amihez viszont nem igazán fűllik a fogam a teregetés miatt. Két opció van, vagy kimászok az ablakon vagy bentről kihajolva dolgozok. Előbbi halálos macera még akkor is ha a parapetmagasság nem lehet több 30 centinél. Utóbbitól meg még nem volt olyan, hogy ne fájdult volna meg a hátam. Micsoda problémák, igaz? :)
Közben Aktív Rádiót hallagtok. Az Externetnek meglepően stabil sávszélessége van külföldre - otthon nem ezt szoktuk meg. Valamint kiderült, lakóvárosom rádiója holnap ünnepli tizedik születésnapját. Tekintsék meghúzva virtuális fülüket.
Az alábbi bejegyzésekből úgy festhet nekem valami kiengesztelhetetlen bajom van a japánokkal. Ez azért nincs így. Figyelembe kell venni, hogy lassan egy éve nem voltam olyan országban ahol ismerik az L és R betű között a különbséget. És ha az embert valami idegesíti a legegyszerűbb a japánokat hibáztatni érte - kéznél vannak. Montesquieu után szabadon: a japánok is emberek. (Még ha jól titkolják is.) :P
Valamint kissé ízléstelennek tartom az atombombás kommentárt. Idén volt a hiroshimai és nagaszaki bombázás hatvanadik évfordulója. Ilyenkor félelmetesen naturalista adást lehet látni a TV-ben. Épp a hosztcsaládomnál voltam így nem tudtam nem nézni, bár igyekeztem a vacsorára koncentrálni. Bizarr élmény volt... Szóval ezzel inkább ne humorkodjuk.
A komolyzene viszont telitalálat - rendszeresen megkérdezik, hogy ugye Magyarországon midnenki klasszikus zenével foglalkozik és hallgat. (Ilyenkor eszembe jut Fekete Pákó, LL Junior & co.) Érdemben nem nagyon tudok hozzászólni. Kicsit sajnálom, de az ének-zene oktatás sohasem tudott megfogni teljes mélységében. Leginkább az foglalkoztatott midnenkit a Vargás énekórákon, hogy taktikailag megfelelő pozíciót foglaljon el az ebédlőbe rohanáshoz. Mindig énekórák után lehetett ebédelni és az énekteremnél csak az ún. társalgó van stratégiailag jobb helyen ebből a szempontból. (Ha már a zenénél tartunk, tudtátok hogy az O-zone Dragostea Din Tei száma mekkora sláger Japánban? Mindenütt hallani. A románok imádják. Numerakirályként azért jobb. :P)
Amikor még volt bérletem és vonatoztam feltűnt az au KDDI - ez egy telefoncég - legújabb családi csomagjának reklámja. A két érdekes szolgáltatásból az egyik az úgynevezett egyszerű telefon. Az egész áll egy zöld és egy piros gombból és számokból, kijelzője nincs. A célcsoport azok az idősek, akik nem valószínű, hogy értékelik a több megapixeles kamerákat, színes nagyfelbontású kijelzőket vagy a web-elérést egy telefonban. A második az érdekesebb: gyakorlatilag egy nyomkövető szolgáltatás. Az én telefonomban is van GPS, és ezt egészítették ki azzal, hogy ezen nem csak a saját, hanem a család más tagjainak pozíciója is lekérdezhető a telefonjaik segítségével. Egyértelmű alkalmazás a drága gyerök megfigyelése, iskolában van-e épp, vagy csavarog. Valamint az idősek is szemmel tarthatók, avagy többé nem kérdés, hol kódorog a nagymama. Nekem lennének némi jogi aggályaim, de gondolom ki van ez a dolog találva. (A cucc neve egyébként anshin-nabi - kb nyugi-navi-nak fordítható - navi, mint navigáció.)
Továbbra is töretlenül imádom a filmeket, bár moziba a borsos árak és a katasztrofális választék miatt nem járok. Akik azt hiszik, hogy Magyarország valami Isten háta mögötti hely, megnyugvást találhatnak abban a tényben, hogy a világ második gazdasági hatalmának számító Japánban minden film sokkal később kerül vetítővászonra, mint otthon. Szóval nézzük mint nézek.
Lost (http://www.imdb.com/title/tt0411008/) Sawyer: Me Kate. Me throw rock.
Halottam róla, hogy otthon is lehet nézni, és hogy jó. Hát mit mondjak nem csalódtam. Ez az a sorozat, amit minél többet néz az ember annál több a kérdés és annál kevesebb a válasz. Egy jégtáncosnő is elszédülne ennyi csavartól ami csak az első évad sztorijában van. (Hehe, én többet nem tudok, mint a TV nézők, már végignéztem az első huszonnégy részt.) Nagyon tetszik még, hogy mindig meg tudnak lepni a karakterek valamivel. Nagyon jól mutatja, hogy egy átlagos ember szekrényében mekkora számban találhatóak csontvázak - mennyire nem lehet ismerni a másikat, még akkor is, ha abban a hitben ringatózunk, mindent tudunk róla. Kiválóan felépített feszültség, izgalmas flashbackek, szerethető szereplők. Még iylet. :) A szinkronra kíváncsi leszek ha hazajutok...
Serenity (http://www.imdb.com/title/tt0379786/) Inara Serra: And that's not incense.
Végre! Meg tudtam nézni a Firefly-sorozat nagyfilmjét és kérem el lettem sodorva. Nagyok voltak az elvárások de sikerült megfelelni, sőt. Joss Whedon hozta a sorozat hangulatát, a poénjai még mindig nagyon ütnek. A Star Wars kezdheti ásni a sírját. Látszik, hogy kaptak némi pénzt végre a készítők, jelentősen fejlődtek a speciális effektek. Azt sajnálom, hogy például felhagytak az űrben nincsenek hangok koncepcióval - amennyire tudom a Firefly volt az első, ahol mertek süket csendben robbantgatni az űrben - vákuumban kissé nehezen terjed a hang ugye. A fotográfia - személyes spanom - továbbra is izgalmas, és gyönyörűek a helyszínek. A szereplőket midnen rendes Firefly-fan barátaiként tartja számon, és ez itt sem változott. Olyan vicces volt hallani olyan IMBD-komment panaszokat, hogy miért nem sikeres és befutott színészekkel forgatnak... huh? Lecserélni őket? Komolytalan. River, aki alkalmanként villanásai ellenére nehezen emészthető szerepet játszott a sorozatban (a nem-nézünk-oda-lelövünk-3-embert és az anti-Badger cockney akcentusos monológ azért ütött) itt egy totális tuningot kapott 11 of 10 kúlság-faktorral. No force in the 'verse can stop 'em.
The Island (http://www.imdb.com/title/tt0399201/) Ed The Trucker: [quite obviously hitting on her] What's your number?
Jordan Two-Delta: Two-Delta.
Ewan McGregor és Sarlett Johansson neve garancia - nekem. Kritizálható filmízlésem (Sylvia szerint szimplán szeretem ha agymosnak.) ellenére szerintem a sziget több, mint szimpla akciófilm. Lehet gyűjteni a köveket. Nagyon szépek a tűéles-steril képek a klóngyárból, ellentétben a kaotikus és emberi külső világgal. Érdemes figyelni a fénytükrözéseket Dr. Merrick szemüvegén. (Nem beszélve a szó szerinti desktop számítógépéről. Hatalmas találmány.) Én kiválóan szórakoztam, tetszett a történetvezetés, látványos volt az akció. Nem beszélve, hogy a két főszereplő között nemhogy chemistry, hanem egy egész Henkel-kémialabor dolgozott. Külön poén Lincoln Six-Echo és McGregor közti párhuzam a scriptben. Lehet, hogy tényleg van egy klónja valahol? :O
Disclaimer: Ahogy Novák Péter mondta a Megasztárban Az én ízlésterrorom nem lehet úrrá az egészen. Részemről az ilyen filmeket (is) szeretem. Valamint természetesen ez nem minden, de ki lehet fáradni a blogírásban is. Aki nem hiszi, próbálja ki. Folyt. köv.
Mea maxima culpa: ;) ;) ;) :D
Nem tudom mire alapoztam ezt a Tokyo dolgot...
Ha már sztereotípiák, mára még egy utolsó: anno két japánnal együtt sétáltunk amikor Magyarországra terelődött a szó. Szintén sokszor kérdezik, hogy és milyen Magyarországon élni? Hát milyen lenne - nézek ilyenkor értetlenül - olyan mint Japánban. Innentől vált kellemetlenné a beszélgetés, ugyanis egyre kevésbé kezdtem érteni, miről beszél a japán srác. Annyi világos volt, hogy valami negatívumról van szó, mert a duó másik tagja arcán látszódott, hogy nincs minden rendben. Én arra gondoltam, hogy - mint azt már korábban tapasztaltam - úgy hiszik, Magyarország olyan, mint a Japánnal szomszédos K betűs országok, vagy valami elnyomott, elmaradott hely, ahol nincs autó, TV, számítógép... Reflexből válaszoltam, hogy nade mi egy demokratikus fejlődő ország vagyunk. Erre majdhogynem felnevetett, mondván a kelet-európaiak mind ezzel jönnek, hogy demokrácia így meg úgy. Ezen a ponton vesztettem el végleg a fonalat. Hajaj, tudnak ők úgy beszélni ha akarnak, hogy még a kötőszavakat se értsem. Megjegyzem, valószínű csak én vagyok paranoid üldözési mániában szenvedő, de úgy láttam nem igazán vették komoylan ezt az "ugyanolyan mint Japánban" válaszom. Ha ettől nekik jobb, nézhetnek úgy rám mint valami menekültre, akit megszabadítva láncaitól keblére ölelt a fényességes japán kultúra - én nem cserélném le az országunkat az övékére.
Költöztél volna hidegebb helyre. Ott melegebb van. Néha még a rövidujjú is túl sok a teremben
Valóban a kansai-i nyárban kiválóan szellőző épületek hajlamosak jégszekrénnyé degradálódni amint hidegre fordul az idő. Viszont te nem Tokióban laksz? - az sem egy híresen fagyos hely.
Az újabb statisztikaóráim rávilágítottak a japán oktatás egyik sarokkövére. Most épp binomiális eloszlással foglalkozunk és én erős általános értetlenséget vélek felfedezni a csoportban. Mindennek viszont semmilyen hatása nincs az órák menetére. Unalomig ismétlem, hogy nem az a fontos, hogy értse is a delikvens amit tanul. Mint kiderült ezt a jelenséget minarai-nak hívják. (A kanjijai a látás (miru) és a tanulás ( narau) jelei - ez utóbbi a gyakorlat enshuu második jele is.) Szó szerinti fordításban apprenticeship-et jelent, de esszenciájában körülbelül arról szól, hogy a tanuló úgymond nyitott szemmel mindent megfigyel, amit mestere csinál. Utóbbi viszont kizárólag erre hagyatkozik az oktatáskor, és nem bocsátkozik magyarázatokba. Aztán amit a tanuló megértett azt megértette, amit nem az az ő baja, ganbarjon tovább és figyeljen jól. Bizonyos esetekben szerintem ez a módszer kevéssé célravezető - még akkor is ha ettől Japán népességének nem lesznek álmatlan éjszakái.
Kissé hideg van. Valami tájfunféléről is folyik a szó, de szerintem csak fúj a szél nagyon. Tegnap amúgy sikeresen otthonhagytam a pénztárcámat a bérletemmel. Ez azért duplán hasznos, mert így jegyet sem tudtam venni. Természetesen midnerre hol máshol döbbennék rá, mint az állomáson. Nem mentem vissza, hanem nekiindultam az akkor még csak csepergő esőnek. A szemerkél őeső később zuhogássá fajult, tovább csökketve az amúgy is alacsony hőérzetemet. Volt vagy öt-hat fok. Ami azonban már feldühített, hogy a termekben is hasonló hőmérsékleti állapotok uralkodtak. Azt tudni kell, hogy a japán építészet vajmi kevés figyelmet szentel a hőszigetelésnek mint olyannak. A japán házak nagy része ordas hideg. Plusz a fűtés sem az a központi kérdés a szó szoros és átvitt értelmében is. A legtöbb esetben a légkondi funkcionál fűtőtestként, itt-ott megerősítve néhány hősugárzóval. Namost ez a technológia siralmas eredményt produkál a néhány száz fős előadótermek esetén. Ennek egyenes folyománya a vacogó és másodpercenként hangosan szipogó diáksereg, akik összekucorodva kabátban ülnek órákon. Lehet, hogy tegnap álmos is voltam de még rosszabbul bírtam a kiképzést, mint a japánok.
Amúgy is van ilyen talán sztereotipikus elképzelés, hogy a japánok télen-nyáron ugyanolyan ruhát hordanak. Legalábbis nyáron sokakon van hosszúnadrág és hosszú ujjú ing, mert félnek a midnenféle UV- és egyéb káros sugaraktól. Télen viszont általános mánia a rövid szoknya csizmával, olykor harisnya nélkül. Plusz ugye a szipogás. Általános ismeret, hogy ebben a kultúrkörben nem számít gusztusosnak, ha valaki trombitál egy zsebkendőbe, sokkal inkább az az elfogadott, ha erőteljes szívóerő kifejtésével akadályozza meg a delikvens a csepegést. Az öltözéknek és a fűtés hiányának következtében persze midnenki valamilyen szinten meg van fázva, minek okán egy átlagos tanóra egy perce alatt körülbelül hetvennégy hangeffekttel kísért orrtisztítás történik.
És még szerencsések vagyunk, hogy van némi fűtés. November végén a halálra fagyott osztály megkérdezte a tanárunkat, hogy ugyan nem lehetne-e valamilyen melegítőberendezést üzembe helyezni. Az elutasító válasz indoka úgy hangzott, hogy "a szabály szerint decembertől kezdődik a fűtés". Fő a rugalmas fűtési szezon... Bár megjegyzem: most december van, és drasztikus változást nem látok, de mindegy.
bár gondolom, ott nem ennyire szórakoztatóak a helyzetek, amikor a 22. japánt kell felvilágosítani, könnyen belefáradhat az ember
Sajnos kb 120 millióan vannak... :P
Megint midnenfélét csinálok többek között a blog helyett. Már megvan a tervem, hogy leépítem a laptopom ami nagyon gyors de legalább nehéz és alig bírja akkuról - és beszerzek valami finom, elegáns ámde szemérmetlenül drága Vaio cuccot. Amivel aztán az unalmasabb órákon tudok blogot írni. Ha szerencsém van még wireless netet is találok a campuson. Ha túlélem a mai rendkívül izgalmas órám még jelentkezem. - induljon újra ez a szokott-szakadt durva film
Talán egyfajta válasz, hogy "Rice cultivation is well suited to countries and regions with low labour costs and high rainfall, as it is very labour-intensive to cultivate and requires plenty of water for irrigation."
(http://en.wikipedia.org/wiki/Rice#Rice_cultivation)