Második nap ismét a városban kezdtem el a körutam, immár egyre jobban ismerve a környéket. Első programpont Hong Kong szigetének a felderítése. Először csak sétálgattam, hogy fotókat tudjak csinálni a Bank of China Tower -ről. Ehhez hozzátartozik, hogy aki ismeri a Sim City játékokat, az tudja, hogy (legalábbis a harmadik részben) jó sok pénz fejében úgynevezett landmark -okat lehet vásárolni. Ezek híres épületek a világ minden tájáról a Vaszilij Blazsennij-székesegyháztól a Petronas Towerig. Nos amikor anno játszottam bizony nem hittem volna, hogy én ezt a tornyot élőben fogom látni, mi több, hogy iylen hamar…
A sziget gyakorlatilag egy hegy, a város pedig szinteken fekszik. Itt működik az úgynevezett Central - Mid-levels Escalator , ami a világ leghosszabb (800m) fedett mozgólépcsője. Igazából egy mozgólépcső és -járda sorozat, ami az utcák felett működik. Délelőtt tízig lefelé megy, aztuán vált, és éjfélig felfelé szállít. Természetesen van mellette hagyományos lépcső is az ellenkező irányú forgalomnak. Itt található aztán a SoHo, amiről azt hittem először, hogy a londoni Soho után lett elnevezve, de kiderült, hogy ez csupán egy rövidítés: South of Hollywood Rd. Éttermeiről híres, melyek közül egy olcsóbbat ki is próbáltam szalonnás-virslis tükörtojás formájában. Egy ilyen hely az egyetem környékén azt hiszem jelentősen megcsappantaná az ösztöndíjam… (értsd: rendes kaja!!1) Külön érdekesség, hogy meglehetősen nemzetközi a környék: a vietnámitól a francia konyháig mindent ehet az ember fia.
Utána egyenesen a csúcsra törtem a Peak Tram -mel. Ezt - ki más - a britek építették, pontosan 1888-ban, ami az akkori techológiai színvonalat tekintve meglehetősen impresszív. Ugyanis az 1.4 kilométer hosszú szakaszon a legmeredekebb ponton 27 fokos dőlésszögben megy felfelé a gépezet. Először gőzmeghajtással működött, aztán természetesen átváltottak az elektromos motorra. Nyilván ilyen meredek lejtőn nem megy fel semmi - talán egy fogaskerekűt kivéve - így a rendszer úgy néz ki, hogy a csúcson elhelyezett motor húzza fel az egyik kocsit mialatt a másikat leengedi. Hihetetlen élmény menni vele felfelé, miközben az embert passzírozza bele az ülésbe a gravitáció és úgy érzi, hogy a hátán fekszik, annyira meredek. (Én csodálkoztam, hogy csak 27 fok, többnek tűnik amikor az ember a villamoson ül.) Maga az útvonal egyébként százemeletes toronyházak mellett halad el, aztán egy ponton rá lehet látni az egész szorosra és a felhőkarcolókra, mielőtt begurulna a kocsi a célállomásra.
A szerény nevű The Peak tetején kapott helyet a Peak Tower , ami panorámás kilátást nyújt Hong Kong szigetére, Kowloon-ra és a köztük fekvő Victoria Harbour-ra. Azaz nyújtana, de jelenleg épp renoválják, úgyhogy nem tudtam bemenni, csak megcsodáltam a látványterveket és a “Coming in Spring 2006” táblákat. Amikor épp nem újítják fel, még egy Madame Tussaud’s is van benne! Pedig érdekes lett volna megnézni néhány híres hong kongi viaszmását. Így viszont kénytelen voltam beérni a hegyteteji kilátóterasszal, ahonnan azért - mint a mellékelt képek a galériában mutatják - nem rossz kilátás nyílik a szorosra.
Lefelé szintén villamosoztam, aztán sétálgattam a középső szinten. (Ugye van a Central , ami a Hong Kong Station másik neve és egyben az alsó szint, aztán a Mid-levels , ahová a mozgólépcső megy, és végül a Peak Tram visz el a tetőre ( The Peak ).) Jártamban-keltemben figyelmes lettem egy meglehetősen védett és rejtett épületre, amiről kiderítettem a falon lévő felirat alapján, hogy ez az amerikai konzulátus. Ez volt pénteken ugyebár. Ehhez képest szombaton ugyanezt az amerikai konzulátust megtámadta egy csapat dühödt dél-koreai rizstermesztőből tüntetővé avanzsálódott illető, tojásokat dobáltak mindenfelé, lefeszegették azt a feliratot, amit én előző nap olvastam, és megtámadták a rendőröket. December 13 és 18 között volt ugyanis a WTO Ministerial Conference Hong Kongban. Ilyen konferenciát midnen két évben tartanak, ez volt a hatodik. A miniszteri konferencia a WTO legmagasabb szintű döntéshozó testülete, ez a mostani a még szabadabb kereskedelem elérését tűzte zászlajára. Amivel szépen felbosszantottak egy csomó földművelésből élő kelet-ázsiait. Mindez tökéletesen egybeesett az én utammal (15-17). Ennek ellenére én tüntetőkkel csak alig találkoztam. Állig felfegyverzett őröket láttam csak, vaskordonokat és anti-WTO szlogenekkel felvitorlázott hajókat. Viszont nem kicsit lepődtem meg a Londonba tartó gépen utána, amikor címlapsztoriként olvastam a konzulátus elleni támadást, ahol én a megelőző nap sétáltam gondtalanul… Tense stand-off at trade summit
Ekkor persze még mit sem sejtve felszálltam a Hong Kong újabb nevezetességére, a Star Ferry -re. Ezek a kompok kötik össze Hong Kong szigetet Kowloonnal. Persze van ugye a metró is, de csak egy vonal, míg a ferrykre több helyen is fel lehet szállni. Van extragyors is, bár én maradtam a hagyományosnál. Természetesen totális dolce vita hajókázni a Victoria Harbour -ben szikrázó napsütésben. A komp sem maradt ki persze a modernizálásból, a jegyet már itt is az Octopus Card helyettesíti.
Hosszú metrózás következett. A kiindulópontomnak számító Tsim Sha Tsui állomásról indultam a “piros metróval” ( Tsuen Wan line ) majd át a naracssárgára ( Tung Chung line ). Ez visz át Lantau-szigetre, ahol mellesleg a repülőtér, a szintén 2006-ban megnyitó Cable Car, az AsiaWorld-Expo és a Hong Kong Disneyland található. A Cable Car majd afféle turistalátványosság lesz, a magasból lehet megszemlélni Lantau csodáit - ha elkészül. Lantau - illetve Tung Chung állomás környéke - afféle külvárosi lakótelep. Úgy lehet elképzelni körülbelül, mint Budapest Káposztásmegyer, csak épp a házak nem tízemeletesek, hanem 30+. Elképzelhetetlenül oltári sok ember lakhat itt szerény becslésem szerint, különösen ha figyelembe vesszük, mekkora egy átlagos ázsiai lakás.
Az eredeti cél a Buddha-szobor volt és a Po Lin Monastery , melyet a jóféle 23-as számú busszal lehet elérni. Na ez a buszút nem volt semmi. Lantau is elég hegyes-völgyes vidék, kanyargós utakkal, melyeket teljes hosszukban épp felújítanak. (Itt is mindig midnen építenek, felújítanak, renoválnak, mint Japánban. Bár ezt lehet, már mondtam.) Lényeg ami lényeg, az út szuperfun. Alapvetően egysávos, néhol kiszélesedő öblökkel, hogy a szembejövők elmehessenek egymás mellett. Innentől aztán folyik a chicken game , a kiszorítósdi, hogy ki fog megállni az öbölben és hagyni, hogy a másik jármű elmenjen. A buszunknak persze helyzeti előnye volt a tömegéből és méretéből fakadóan. Emellett - ahogy Palik mondaná - határon autózott, azaz épp hogy nem pottyantunk bele egy éppen aktuális meredélybe, úgy repesztett. (Ezt hazafelé is eljátszotta a sofőr, és ekkor a késő délutáni órára tekintettel még látványosan ásítozott is…) Gondolom persze jó sokat mennek ezen a vonalon, és fejből tudnak minden kanyart és szakadékot.
Éles ellentétben a vad buszozással a buddhista szentély nevéhez híven egy nagyon nyugodt hely. Sok ismerettel nem rendelkezem a keleti vallásokról, de a templomlakók feltűnően egyszerűen öltöztek, volt egy rózsafözérhez hasonló cuccuk és csak növényeket ettek. Ez utóbbit ki is lehetett próbálni, nem kevés pénzért megoszthattuk a szerzetesekkel étküket. Meg voltam lepve, alapvetően húsételekre vagyok ugye beállítva, mégis nagyon jóllaktam a növényekből készült ételekkel. Egy eleddig ismeretlen ízű leves után különféle párolt vagy - feltételezem - olajban sütött növényi alapanyagú - meg sem kíséreltem rájönni, milyen növények - étkeket kaptam. Már ezért megérte ellátogatni ide. Meg persze a csendes füstölőillatért.
A szentély gondozza az óriás Buddha-szobrot is. Hasonló van uygebár Kamakurában, Japánban. Ez az itteni 26 méter magas, és bár az évszámot elfelejtettem, nem oylan régen építették. Valamiért én azt képzeltem ezek ősi dolgok, ezek a szobrok, aztán itt kiderült hogy mégsem. Legalábbis nem ez. Ettől még impresszív, bár engem annyira nem fogott meg. Ilyen szobrokkal nagy szovjet vezetők is rendelkeztek ugye. Kissé amúgy is kihalt volt a terület, és nem lehetett bemenni a szobor alatti múzeumfélébe sem valamilyen ismeretlen oknál fogva.
Hazaút hasonló joyride-busszal, melynek az ajtaján a következő feliratot fedeztem fel: “ NO SPITTING! You may be fined up to 1000HK$. “ Hja, a helyi kultúra. :) /Zárójelben írom, a japánok sem köpködnek kevesebbet, mint azt a már lehet hogy leírt eset is mutatja, amikor egy ízléses kosztümben sétáló kulturált kinézetű fiatal japán leányzó olyat köpött hirtelen velem szemben, hogy az otthoni kocsisok érdeklődéssel nézték volna a techinkáját./
Ekkor már én is fáradtam, de gondoltam megnézem még a Golden Bauhinia Square -t, ahol a Reunification Monument áll, emléket állítva Hong Kong visszacsatolásának a Kínai Népköztársasághoz. Alapvetően érdekelt, hogyan viselték a hong kongiak ezt a tranzakciót és ilyesmi, de sajnos nem tudtam eljutni a térre. Bár feloldották estére a kordonokat, és át lehetett bújni a masszív vaskapukon és -kerítéseken, a Convention and Exhibition Centre környéke lezárva maradt, e térrel együtt. Így végül egy rövid séta után az Avenue of Stars -on nyugovóra tértem.
Az utolsó nap úgy nézett ki, hogy este indult a gépem, a hotelből viszont ki kellett jelentkeznem délig. Úgyhogy felkelés után szépen becsomagoltam a bőröndöm és elmentem busszal Kowloon állomásig, hogy leadjam megőrzésre - gondoltam ennyit kibírok, nameg visszaadták a hotelfoglalómat. Itt szóltak, hogy a megőrző zárva, úgyhogy el kellett metróznom a főállomásig, Central/Hong Kong-ig. Na itt már sikerült a tranzakció, így újra csomagmentesen tudtam bóklászni. Először is leellenőriztem, hogy valóban nem lehet-e felmászni az IFC2-re, de sajnos kiderült, hogy semmiféle kilátóteraszuk vagy hasonlójuk nincs. Úgyhogy visszaközlekedtem Kowloonra és felkerestem a Hong Kong Museum of History -t.
A történeti múzeumban egy állandó kiállítás található Hong Kong történelméről nagyon baráti áron. És hát bizony látszik, hogy modern helyen vagyunk - esetleg a nagy brit múzeumok keze is benne van a dologban - mert a kiállítás nem az a hagyományos fajta. Inkább grandiózus, interaktív, lélegzetelállító. Egészen a föld kialakulásától kezdve taglalja mik történtek ezen a területen. Ősállatok, ősemberek, szerszámok, korai vas- majd bronzfegyverek, ékszerek. Van egy egész terem, amit berendeztek dzsungelnek egy komplett folyóval. Kiderült, hogy Hong Kongban többféle népcsoport is megtelepedett, számszerint négy. Mindegyiknek más-más szokásai és hagyományai voltak, amelyek reflektálódnak a mai szokásokban és hagyományokban. Hogy ezt prezentálják felépítettek egy-egy házat némi környékkel minden népcsoporthoz. Innentől fogva gyakoribbak lettek a rövid filmvetítések is, három nyelven (mandarin, kantoni és angol). Aztán jött a modernizáció, az ópiumháborúk és az angolok. Itt már komplett utcákká változtak a múzeum folyosói, be lehetett kukkantani a gyarmati épületekbe is.
Ha hirtelen megkérdeztek volna, én sem tutam volna megmondani, de Hong Kong volt japán uralom alatt is bizony. Illetve hát “felszabadították” Hong Kongot az angoloktól. (Nekünk magyaroknak nem kell túl sokat ecsetelni az iylen felszabadítást.) Innentől sutba vághatják a japánok a történelemkönyveiket, mert itt a’la natur lehet videón látni a háborús akcióikat. Valamint azt, hogyan próbáltak birodalmat építeni, kötelező japánnyelv-oktatással és kulturális átalakítással. (Szegények tanulhattak japán rendszerben…) Persze Japán kapitulációjával HK is visszakerült a britekhez, és a következő szekció a hong kongi filmiparról szól már.
Nagyon vicces volt látni a 70-es 80-as évek hatásást Hong Kongra. Otthon is poénos a régi műanyag cuccokat és frizurákat nézegetni, de egy teljesen idegen országban ez még érdekesebben hat. Valamint itt van egy szakasz ami a nagy katasztrófákat taglalja, és hogy hogyan segítette Kína a hong kongiakat. Voltak szárazságok, amikor nem volt elég ivóvíz, vagy éppen földrengések és földcsuszamlások, amikor házak omlottak össze. És a növekvő népesség lakásproblémái - meg lehetett nézni milyen szűk helyen lakott egy egész család, nem ám csak két gyerekkel. Sanda gyanúm szerint azért van ennek a résznek némi propagandacélzata is.
Az egész tárlatot a visszacsatolásról szóló szekció zárja. Jó sok fénykép a tárgyalásokról, és a fejlődő Hong Kongról a falakon, majd zárásképp egy videó. A vetítőterem stílusosan a csatalkozást hirdető újságcikkekkel van tele. Felfedeztem midnenféle nyelvű lapokat, köztük japán nyelvűeket is. A terem elején pedig két pódium, a vörös kínai és a kék brit, a megegyezés aláírásakor használt pódiumok pontos másai. A film maga elég érdekes. Nyilván csak a pozitívumait mutatja a visszacsatolásnak, boldog hong kongiakat kis zászlócskákkal, satöbbi. Még a kulturális forradalmat is megemlítik, nagy meglepetésemre semmi negatív felhanggal. Nagy hangsúlyt fektettek az “egy ország, két rendszer” szlogenre. jelenleg Hong Kong egy speciális kormányzás alatti terület, ami jogilag Kína része, de kapitalista berendezkedésű. Csak épp nem választhatják meg a saját vezetőiket…
Nos ahhoz, hogy ebből az ember egy mélyebb összefüggést tudjon leszűrni, több időt kellett volna ott tölteni. Amúgy is az egész múzeum akkora és oylan hihetetlenül gazdag, hogy napokba tellene felfedezni midnent benne. Mindenesetre nagy élmény volt. Azért el is fáradtam az intenzív fejtágításban, így a délután hátralévő részét a híres nagyáruházakban való mászkálással töltöttem, és nézegettem a designer label cuccokat.
Az egyik áruházban találkoztam a gyerekkórussal. Ugyebár Karácsony előttről beszélünk, midnen hópelyhekkel és fenyőágakkal volt feldíszítve. A kórus valamelyik helyi leánylíceum csapata lehetett, egyenruhában. Ne tessék nyáladzó salaryman™ stílusú japán matrózruhára gondolni, inkább egy brit leánygimnázium vagy az Abigél vonalán. Decent a kulcsszó. És ahogy énekeltek… a midnen akcentus nélküli, iskolázott, gyönyörű angolon már meg sem lepődtem, de amikor németül csinálták meg ugyanezt… Ha becsuktam a szemem midnen erőlködés nélkül egy oxfordi dísztermet képzelhettem volna magam köré.
Ebben a karácsonyi hangulatban tértem vissza Hong Kong állomásra, hogy elinduljak a reptérre. Hk búcsúmeglepetése az In-town Check-in névre hallgató csoda, mely szerint az állomáson, ahonnan az Airport Express is indul, felállítottak egy sor check-in counter-t. Az ember szépen odabattyog a bőröndjével, megmérik (a bőröndöt), megkapja a beszállókártyáit és ennyi. Utána már csak a kézipoggyászával kell felszállnia az öszkomfortos Airport Express-re, hogy kivigye a reptérre. Semmi bőröndcipekedés, és -húzogatás.
Hong Kong első osztályú város.
Apró kitérő, ami most jutott csak eszembe, és nem illik sehová: A hong kongi pénzek. Először is vannak azok az érmék, amiket még a visszacsatolás előtt vertek, így ezeken értelemszerűen a brit uralkodó képmása szerepel. Az újabbakon mindenféle virágok. Aztán a papírpénzek sem egyformák ám. Én háromfélével találkoztam: HSBC (Hong Kong - Sanghai Banking Corporation), Standard Chartered Bank és Government of Hong Kong kiadásúakkal. Így lehet az, hogy pl. százdolláros tövbbféle színben és méretben is létezik.
Csak egy kicsit késtem el ezzel a bejegyzéssel. Viszont a képek már egy ideje fent vannak az oldalon jól elrejtve, valamint az ember sokmidnent megtesz, hogy ne kelljen tankönyvet olvasni.
Tehát hazafelé menet megálltam Hong Kongban. Itt hívom fel a figyelmet, hogy a hong kongi légitársaság, a Cathay Pacific, rögtön az élére ugrott és magasan vezeti a légitársaság-toplistám. Mellesleg ők a 2005-ös év légitársasága is. Saját monitorom volt választható filmek garmadájával, nagyon finom kaják és láthatóan carefully selected légikísérők. Már az Osaka (KIX) - Hong Kong (HKG) négyórás útra is 747-es Boeinget használtak, ami nagyon dicséretes, tekintve hogy az Airbusok szűk kicsi gépek, amiket be kellene tiltani hosszú útra…
Már a hong kongi repülőtér egy szuper hely. Bár ezt csak hazafelé vettem észre, de a várakozóhelyek úgy vannak kialakítva, hogy a padlótól a palfonig üvegfal keríti őket, így a várakozó utas nézheti, ahogy bepakolják a gépet. Mindez Frankfurt vagy Heathrow gradiozitásával párosul. Gondoltam a reptéren hagyom a nagybőröndöm, úgyse kell alapon, de enyhén sokat kértek a megőrzésért, úgyhogy inkább magammal húztam. Következő harci feladatként be kellett jutnom a hotelig. Az automatánál nem találtam a megfelelő jegyet, amit kinéztem, így végül az Asia World Expo információs pultjánál kötöttem ki. Döntésemnek oka az a csinos kínai lány volt, aki láthatóan ott unatkozott. Gondoltam (japán beidegződés) hogy majd elzavar, hogy ez nem az ő feladata, és elirányít a megfelelő információs pulthoz, de nem ez történt. Természetesen akcentus nélkül, gönyörűen beszélt angolul. Megvitattuk, mi lenne a legelőnyösebb útbonal a hotelemig, leírta a címet kanjikkal ha eselteg taxiznék. Kiderült, hogy mandarin és kantoni kínait is beszél, sőt némi japánt is. (Ezzel leverte Japán népességének 99.9%-át) Ilyen recepciót elfogadnék bárhol azt hiszem, megadta az alaphangulatot Hong Konghoz.
Következő csoda az Airport Express. Összeköti a repülőteret (és az Expot) a belvárossal. Belülről oylan, mint egy shinkansen, csak épp itt is van minden ülés háttámlájában képernyő friss hírekkel, repülőtéri információkkal, Hong Kong térképpel, stb. Az összes információ angolul is bemondásra kerül, ahogy mandarin és kantoni nyelvjárásban is. (Hong Kong hivatalosan kantoni nyelvjárást beszél - valamint az angol uralom öröksége az angol mint hivatalos nyelv.)
Mint a recepciós lánykától megtudtam az Airport Expresshez ingyen (!) buszjáratok társulnak a nagyobb hotelekhez. Az enyém nem volt “nagyobb hotel” de szerencsére központi helyen volt, egy megálló ingyenbuszra. Amúgy ha már közlekedés: úgynevezett Octopus Card -ot lehet használni a városban. Ez jó a metróra, ami itt MTR (Mass Transit Railway) néven fut, valamint lehet vele fizetni (!) a convinience store -okban, MCDonaldsban, a legtöbb buszon, a ferry -ken, villamoson… Olyan, mint egy feltöltőkártyás mobil, automatáknál lehet rá pénzt feltenni. A fizetés érintőpanelen történik, azaz az ember belesuvasztja a pénztárcsájába, majd fizetés helyett rátapasztja a pénztárcát az érzékelőre. High tech. Imádtam az Octopus kártyát. (Az enyém oylan volt, hogy 300HK$ árért kaptam egy oda-vissza Airport Express utat, 20HK$ lehasználható egyenleget és 3 nap ingyen MTR-közlekedést. Tetszik ezt hallani japánok?? Itt 1800JPY egy buszút a reptérre - a vonatról ne is beszéljek. Váltás: 1HK$=15JPY=30HUF)
A hotelemet elsőre nagyon nehezen találtam meg, mert renoválták és az egész be volt borítva zöld hálóval. Újabb fun dolog: Hong Kongban a toronyépítésekkor is bambuszt használnak állványzatnak. Jóféle tartós cucc lehet. Hotelben újabb meglepetések persze, például, hogy letétbe kell helyeznem egy kisebb vagyont (Utólag azt mondom annyiból az egész szoba berendezését meg lehetett volna venni.) Valamint jól elszégyellhettem magam, amikor a csomagomat szállító boy megállt az ajtóban… nálam meg volt két százdolláros. Kissé overkill lett volna, úgyhogy habogtam valamit neki, mire elment. Biztos szerettek a hotelben eztán. :)
Első nap elmentem felfedező sétára. Az MTR megállómat Jordan-nek hívták, de létezett Prince Edward állomás is például. Az angolok tényleg jól megvettették itt a lábukat láthatóan. Kedvencem, hogy a sok angol nevet mind leírják kiejtés szerint kanjikkal. (A kanjikat persze nem kanjinak hívják, de az egyszerűség kedvéért ennél az elnevezésnél maradok.) Jártamban keltemben például észrevettem, hogy a taxikon a teki és a shi kínai olvasatú jelek vannak. Tekishi? - morfondíroztam, míg végül jött a homlokracsapós felfedezés, hogy ez a taxi kiejtés szerinti leírása! (Igen kissé lassú voltam.) Magdi-sempaisama elmondása alapján a kínaiak - katakanájuk nem lévén - egy szett kanjit használnak olvasat lapján történő leírásra. Nagyon nagy ám Harry Potter filmplakátokat látni teljesen kínaiul. Oh, és másik felfedezésem, hogy sokaknak van angol nevük (is?): bemenve egy MCDonaldsba például a felszolgálók mind Judyk, Susanok, Lindák, stb. Amikor egymással beszéltek, hallottam, hogy eléggé elkínaisítva, de tényleg ezeken a neveken hívják egymást.
Ha már nyelvek. nem tudom, mennyire volt köszönhető a WTO miniszteri konferenciának, de rengeteg angol beszédet hallottam. Még konferenciabilétát nem viselő, láthatóan kínai sétálgatók is egymással angolul beszéltek, vagy sokszor valami oylan keveréknyelven, ami alapvetően kínai de rengeteg angol szó volt benne. Paradicsom kéremszépen, olyan ország után, ahol könyörögni kell a népnek, hogy beszéljenek velem japánul, mert az én japánom jobb, mint az ő angoljuk.
Más a légkör is. Valahogy felszabadultabbnak tűnnek az emberek. A japánokban sokszor van valamiféle apátia vagy elfojtott érzésekből eredő frusztráció. (Szerintem.) Az idegenekkel is kedvesebbnek tűnnek a hong kongiak, illetve ha valakinek nem voltam szimpatikus, azon látszott - Japánban az ilyesmit művészet felfedezni, mert mindenki mosolyog. Oh, és igen. Végre jólöltözött emberek jöttek velem szembe az utcán, elenyésző hányaduknak volt rövidnadrágja térdzoknival és zöld alapon lila pöttyös kabáttal. Véletlenszerű mintavételi eljárással felmért lányok alapján azt is merem állítani, hogy szebbek a japánoknál. (A felmérés kizárólag látószervi megfigyelésre korlátozódott - ruhában.)
Első napi sétálásom eredményeképp megtekintettem az Avenue of Stars -t, ahol a hong kongi filmművészet nagyjainak betonba ágyazott kézlenyomatait lehet nézegetni, valamint csodálatos kilátás nyílik a világhírű Hong Kong skyline -ra. (Ez egy elég lefordíthatatlan szó.) A dolog úgy néz ki, hogy a csillagok sétánya a Kowloon-félszigeten van (Itt volt a hotelem). A kanjik szó szerint azt jeletik: kilenc sárkány. A felhőkarcolók a Hong Kong-szigeten vannak. A város két felét a Star Ferry nevű kompok kötik össze. és persze a piros MTR vonal is átmegy a szoros alatt, hogy csatlakozzon a kék HK-szigeti vonalhoz.
A sétány este gyönyörű, szól a zene, az emberek kijönnek beszélgetni, pattogatott kukoricát és vattacukrot enni. Ilyen mindenféle emberi dolgot csinálni, amit a japánok nem szoktak. Sokan fényképezik a kivilágított HK szigetet. Valamint vannak (gasp) sétáló szerelmespárok is. A figyelmes szemlélő pedig észreveheti, hogy az útba apró színes lámpácskákat szereltek, mintha csillagporral lenne felszórva a sétány.
Itt a parton van a hong kongi planetárium, űrmúzeum és mozi is. A planetárium részlegben megnéztem egy a kupolára vetített az emberi testről szóló filmet, amit a BBC csinált. Itt történt meg, hogy egy órával korábban jelentem meg a vetítésre, mivel a telefonom alapján tájékozódtam, és az a japán időre volt ugye állítva.
(Ezen a ponton fáradtam ki végleg. Kissé sok a mesélnivaló, és az ember mindent részletesen el szeretne mondani. Szóval folytköv. Addig is elérhetővé tettem a képeket végre. :))
10/3 avagy még 7 van hátra. Ma is volt kettő vizsga - vagy inkább ZH-nak mondanám. A japánok midnenre a shiken kifejezést használják, akár írott, akár szóbeli dologról van szó. Más kérdés, hogy szóbeli vizsga szerintem egyáltalán nincs. Nekem legalábbis.
Akik esetleg nem voltak itt az előző szemeszterkor: olyan, hogy vizsgaidőszak jóformán nincs Japánban. Egyes ZH-k a szorgalmi időszakban vannak, legtöbbjük pedig egy hétbe van bezsúfolva közvetlenül a szorgalmi időszak után. Például a mai napon volt egy órám, aztán egy kyogen ZH, (valami ember-társadalom-szociológia-gondolokodás lefordíthatalan nevű alaptárgy) aztán még egy óra, majd egy németteszt. Ja, és nincs UV vagy pótvizsga. Egy esélyed van, ha azt elbaltáztad (például nem mentél el vizsgázni…köhh) akkor köszönték a részvételt. Majd jövőre.
Ezzel párhuzamosan viszont a vizsgák azért annyira nem szörnyű nehezek. Például a mai ZH mochikomika volt, azaz bármit (jegyzet, könyv) be lehetett vinni. Innentől persze a kérdések megválaszolása a jegyzetből való kulcsszókeresésre redukálódott. Amúgy is hogy képet lehessen kapni a kyogenről itt az első kérdés: A növénytermesztés elterjedése miért okozott népességnövekedést az ősközösségben? - szóval törióra ötödik osztály. Persze voltak ennél nehezebb kérdések is, de alapvetően a kyogen -ek olyan dolgokról szólnak amit Európában alapműveltségnek hívunk. A bonyodalom, hogy mindezt japánul megfogalmazni azért erős kihívás. Namost el lehet képzelni egy olyan tárgyat, ahol minden teljesen új - pl alkotmányjog…
A németteszt szerencsére teljesen pite kategória volt - jól is jött, mert negyedik órára már meglehetősen sikerül lefáradnom. Ez a nagy baj amúgy a vizsgarendszerrel. Egy nap több vizsga, egy hétig folyamatosan: péntekre az ember már a saját nevét sem tudja leírni katakanával, nemhogy a kérdésekre válaszolni. Ilyen lesz az én hátralévő beosztásom:
3. Péntek > Német B 6. Hétfő > Statisztika, Társadalomtudomány-elmélet 7. Kedd > Gazdaságtörténet 8. Szerda > Alkotmányjog :evil: 9. Csütörtök > Diplomáciatörténet :evil: 10. Péntek > Politikai folyamatok :evil:
A gonosz jelűek négy kredites tárgyak, csak hogy fokozódjon az élvezet. Erre mondják a japánok, hogy ganbatte…
Kellett nekem panaszkodni a hótlanságra. Ma a campuson jóféle hófúvás volt miközben a tenger felől még sütött a nap. Talán a tenger miatt, de itt gyakran előfordul, hogy egyszerre esik az eső és süt a nap. Hóeséssel ez még szebb. Sűrű, nagy pelyhű havat kavart a szél. Persze semmi sem maradt belőle és nem is tartott sokáig. És még mindig hideg van.
Az angol vizsgám kissé felidegesített. Gyakorlatilag olyan volt, mint egy japánteszt a gaidaion, kifejtős kérdésekkel japánul. Miért is hívják ezt a tantárgyat angol olvasásnak?? Egyre jobban utálom a japán idegennyelv-oktatást. Főleg, hogy az ilyen angolórákat a külföldiek 99%-a letudja egy kétoldalas esszével angolul, aztán többet a színét se látják az órán. Szerencsére többet már se németet se angolt nem kell felvenni, ha ebben a félévben letudom őket, csak majd egy japánórát valamikor.
A tanár azért a vizsga után közölte, hogy tudja ő ám, hogy én a japán miatt “ handicapped “ vagyok. Azért kedves… Ráadásul még ebben az egyoldalas, minimális angol szöveget tartalmazó feladatlapban is képes volt hibát csinálni. Pont abban a mondatban, ahová - minő csoda, egy feladat nem japánul! - egy hiányzó szót kellett beírni. Morfondíroztam is, hogy én vagyok alulinformált a kortárs angol nyelvben vagy tényleg értelmetlen a mondat első fele…
Kénytelen voltam szótárgépet venni, mert elveszett / elhagytam a régit. Most van szép fehér Sharp PW9400-am. A bolt pontgyűjtő kártyájának igénylésekor a japán asszisztens szépen felülírta az összes számot amit írtam… kanjit, hiraganát sohasem javítanak át, de sok buta gaijin nem tudja hogyan kell írni a latin betűket. Preposterous.
In other news, hideg van. Sajnos az a fajta derült hómentes hideg, amit nem szeretek. Megvannak a hátrányai a tenger mellett élésnek ugye. Bezzeg Tokyoban esett a hó egész nap, mint azt megtudtam.
Konomi blogjáról egy gyöngyszem: A Yakitate JAPAN!! című animében szerepel ez az Európa-térkép. Kissé leragadtak az Osztrák-Magyar Monarchiánál, aminek egységesen Ausztria lett a neve. Németország viszont már egyesült, ahogy a Szovjetúnió és Jogoszlávia is szétbomlottak. Valamint Szerbia szemmel láthatóan elfoglalta Görögországot és Bulgáriát (vagy valamilyen más kombóban ez a három ország elfoglalta egymást…), és közösen betemették az Égei-tengert. Írország eltűnt a föld színéről. Monaco, mint világhatalom, külön meg lett jelölve természetesen.
Okos és szép. Gondolom sokunk ideálja hasonló. Nos, javaslom mindenki tegyen magának egy szivességet, és nézzen Elizabethtown-t. Szerintem mosolyogva fog felkelni a székéből. Komolyan mulatságos filmről beszélünk. Smart talán a legjobb jelző, amivel leírhatom. Kulturálisan eléggé kapcsolódik Amerikához ugyan, mégis magáének érzi az ember valahogy. Már csak zenét hallagtni is megéri a film… mintha - és tényleg - egy utazáshoz válogatna össze valaki egy CD-nyi számot.
Ahogy mondani szokták, a téma az utcán hever. Illetve olykor sétál. Illetve néha az utca alatt. A metróban. További megjegyzések nélkül Ági-sempai képei, dózo :
A múlt tapasztalatiból okulva amint lehetett begyűjtöttem a vizsgák időbeosztását és rávezettem mindegyiket a naptáramra. Ugye. :)
Szokásos vizsgák előtti őrület folyik. Megkérdeztem több tanáromat, hogy ugye én szótárazhatok azért. Természetesen volt, aki ( Kikkawa ) közölte, hogy a szabályokban az van, hogy semmit sem lehet használni, és a szabály… felettünk áll. Cheers.
Néztem egy Harry Potter 4-et angolul is. Már a moziban sem tetszettek dolgok, de most hogy otthon gyorsan elolvastam frissítésképpen a könyvet egyre több minden nem tetszik. Nem emlékszem, hogy az előző három filmben is ekkora alkotói szabadsággal dolgoztak volna. Észrevehető és lényeges pontokon át van írva a történet. Nyilván nehéz a dolog, hiszen a negyedik könyv jelentősen hosszabb, mint az előzőek, de ez esetben szerintem kissé túl szabadon fogták fel a dolgokat. Olyannyira, hogy lényeges elemek változtak meg - szerintem hátrányukra. Engem zavarnak olyan dolgok, hogy Barty Jr. nem kellene, hogy jelen legyen a nyitószínen, hogy Neville pont hogy nem volt jó táncos a könyvben, hogy Karkaroffnak semmi köze nem kellett volna hogy legyen Barty Jr. bebörtönzéséhez. Vagy hogy Harrynak miért kell hosszú percekig tartó légicsatát vívnia a sárkánnyal az iskola tetején amikor az egész sárkányjelenet lényege az accio varázs megtanulása. És az a - visszatérő - hollywoodi félreértés, hogy szenvedést csak hangokkal együtt lehet kifejezni, lásd pók és a crucio átok. Nem beszélve arról, hogy Barty-Mordon jóval finomabban és jelentősen kevésbé szájbarágósan egyengette Harry útját a Triwizard Championship alatt. A baj ezekkel a dolgokkal az, hogy egy teljesen más mondanivalót lehet belőlük leszűrni, Másképp értelmezhetőek a karakterek és azok cselekedetei, holott éppen ezek, amik a szememben értékessé teszik a Potter-könyveket.
Dicséretesnek tartom az innovativitást azonban ami néhol igencsak érdekessé teszi a filmet. Például a portkey felé haladáskor ahogy a felkelő nappal szemben a hegy, a sétálók, majd a fűszálak sziluettjét mutatja a repülő kamera. Valamint nagyon jó átkötés a színes üvegablak nőalakjának arcán lefolyó könny-esőcsepp néhány másodperce. És speciális effektek ide vagy oda még mindig a Yule Ball a fénypontja a filmnek.
Ha már Christina Stürmer. Szerintem ez nyugodtan lehetne az online játékok himnusza. :)
Songtext: Christina Stürmer - Mehr Waffen
_Du bist erst 14 Jahre alt und schreist schon nach Gewalt
als Außenseiter hast du ´s schwer
ach hättest du nur ein Gewehr
dann hätten sie Respekt vor dir
du bräuchtest dann nur die Waffe zu laden
denn wie das geht das weißt du ja
dass kannst du ja ganz wunderbar
wie in deinem Computerspiel
Feinde hast du nie zu viel
dort bist du Herr der Situation
auch wenn hier alle sterben
was macht das schon?
Mehr Waffen
mehr Feinde
mehr Levels
mehr Details
mehr Wut
mehr Blut
dieses Spiel ist wirklich gut
Mehr Waffen
mehr Feinde
mehr Levels
mehr Details
hier in deiner Cyberwelt bist du
der Superheld
Mit 2 einhalb bis 3 Gigabyte
bist du zu jeder Mission bereit
2000 Megahertz simuliern bei deinem Feind sogar den Megaschmerz
Wenn du ihn einfach nur schwer verletzt
indem du ihm ein Schlag versetzt
auch wenn das hier nicht jeder versteht
Das ist deine Realität.
wie in deinen Computerspiel
Feinde hast du nie zu viel
dort bist du Herr der Situation
auch wenn hier alle sterben
was macht das schon?
mehr Waffen
mehr Feinde
mehr Levels
mehr Details
mehr Wut
mehr Blut
dieses Spiel ist wirklich gut
mehr Waffen
mehr Feinde
mehr Levels
mehr Details
hier in deiner Cyberwelt bist du
der superheld
der superheld
Freundin brauchst du keine
in deinem Spiel da hast du eine
ganz nach deinem ideal
90d ist ihre zahl
wenn du ihr deine Liebe beweist
und sie aus den Händen deiner Feinde befreist
steht eurer Liebe nichts im weg
das ist deine Realität
mehr Waffen
mehr Feinde
mehr Levels
mehr Details
mehr Wut
mehr Blut
dieses Spiel ist wirklich gut
mehr Waffen
mehr Feinde
mehr Levels
mehr Details
hier in deiner Cyberwelt bist du
der Superheld
Most már hivatalos, az első vizsgám angolból lesz a jövő héten. Nagyon kíváncsi leszek. Ez az az óra, ahol egy elég alapfokú jogi könyv kifénymásolt fejezeteit magyarázza a tanár kilencven percen át aneszteziológusokra jellemző monoton hangfekvésben. Az unalmat a néha belopódzó elkésett diák csendes lopódzása töri meg - nehogy felébressze az alvókat. (Furamód ha az ember tíz perccel az óra vége előtt állít be, akkor is odamehet a tanárhoz és rávezetheti a nevét a katalógusra.) Ezért szoktam erre az órára valamiféle olvasnivalót vinni - általában angolul - hogy valamit mégis csináljak. A mostani választásom - a Cápakaka című mű - nem bizonyolt túlságosan jónak, mint azt a “ riadszemű “-nek becézett elsőugró ejtőernyősöknek “ És hogyan fogunk ugrani? “ kérdésére adott válasz: “ Hát a kalsszikus módon: fentről lefelé! “ után feltörő heveny röhögőgörcs után konstatáltam. Alapvető tanulság: az ember ne vigyen poénos könyvet órára, ragaszkodjunk a drámai művekhez.
| 