Költöztél volna hidegebb helyre. Ott melegebb van. Néha még a rövidujjú is túl sok a teremben
Valóban a kansai-i nyárban kiválóan szellőző épületek hajlamosak jégszekrénnyé degradálódni amint hidegre fordul az idő. Viszont te nem Tokióban laksz? - az sem egy híresen fagyos hely.
Az újabb statisztikaóráim rávilágítottak a japán oktatás egyik sarokkövére. Most épp binomiális eloszlással foglalkozunk és én erős általános értetlenséget vélek felfedezni a csoportban. Mindennek viszont semmilyen hatása nincs az órák menetére. Unalomig ismétlem, hogy nem az a fontos, hogy értse is a delikvens amit tanul. Mint kiderült ezt a jelenséget minarai -nak hívják. (A kanjijai a látás ( miru ) és a tanulás ( narau ) jelei - ez utóbbi a gyakorlat enshuu második jele is.) Szó szerinti fordításban apprenticeship -et jelent, de esszenciájában körülbelül arról szól, hogy a tanuló úgymond nyitott szemmel mindent megfigyel, amit mestere csinál. Utóbbi viszont kizárólag erre hagyatkozik az oktatáskor, és nem bocsátkozik magyarázatokba. Aztán amit a tanuló megértett azt megértette, amit nem az az ő baja, ganbarjon tovább és figyeljen jól. Bizonyos esetekben szerintem ez a módszer kevéssé célravezető - még akkor is ha ettől Japán népességének nem lesznek álmatlan éjszakái.
Kissé hideg van. Valami tájfunféléről is folyik a szó, de szerintem csak fúj a szél nagyon. Tegnap amúgy sikeresen otthonhagytam a pénztárcámat a bérletemmel. Ez azért duplán hasznos, mert így jegyet sem tudtam venni. Természetesen midnerre hol máshol döbbennék rá, mint az állomáson. Nem mentem vissza, hanem nekiindultam az akkor még csak csepergő esőnek. A szemerkél őeső később zuhogássá fajult, tovább csökketve az amúgy is alacsony hőérzetemet. Volt vagy öt-hat fok. Ami azonban már feldühített, hogy a termekben is hasonló hőmérsékleti állapotok uralkodtak. Azt tudni kell, hogy a japán építészet vajmi kevés figyelmet szentel a hőszigetelésnek mint olyannak. A japán házak nagy része ordas hideg. Plusz a fűtés sem az a központi kérdés a szó szoros és átvitt értelmében is. A legtöbb esetben a légkondi funkcionál fűtőtestként, itt-ott megerősítve néhány hősugárzóval. Namost ez a technológia siralmas eredményt produkál a néhány száz fős előadótermek esetén. Ennek egyenes folyománya a vacogó és másodpercenként hangosan szipogó diáksereg, akik összekucorodva kabátban ülnek órákon. Lehet, hogy tegnap álmos is voltam de még rosszabbul bírtam a kiképzést, mint a japánok.
Amúgy is van ilyen talán sztereotipikus elképzelés, hogy a japánok télen-nyáron ugyanolyan ruhát hordanak. Legalábbis nyáron sokakon van hosszúnadrág és hosszú ujjú ing, mert félnek a midnenféle UV- és egyéb káros sugaraktól. Télen viszont általános mánia a rövid szoknya csizmával, olykor harisnya nélkül. Plusz ugye a szipogás. Általános ismeret, hogy ebben a kultúrkörben nem számít gusztusosnak, ha valaki trombitál egy zsebkendőbe, sokkal inkább az az elfogadott, ha erőteljes szívóerő kifejtésével akadályozza meg a delikvens a csepegést. Az öltözéknek és a fűtés hiányának következtében persze midnenki valamilyen szinten meg van fázva, minek okán egy átlagos tanóra egy perce alatt körülbelül hetvennégy hangeffekttel kísért orrtisztítás történik.
És még szerencsések vagyunk, hogy van némi fűtés. November végén a halálra fagyott osztály megkérdezte a tanárunkat, hogy ugyan nem lehetne-e valamilyen melegítőberendezést üzembe helyezni. Az elutasító válasz indoka úgy hangzott, hogy “a szabály szerint decembertől kezdődik a fűtés”. Fő a rugalmas fűtési szezon… Bár megjegyzem: most december van, és drasztikus változást nem látok, de mindegy.
bár gondolom, ott nem ennyire szórakoztatóak a helyzetek, amikor a 22. japánt kell felvilágosítani, könnyen belefáradhat az ember
Sajnos kb 120 millióan vannak… :P
Megint midnenfélét csinálok többek között a blog helyett. Már megvan a tervem, hogy leépítem a laptopom ami nagyon gyors de legalább nehéz és alig bírja akkuról - és beszerzek valami finom, elegáns ámde szemérmetlenül drága Vaio cuccot. Amivel aztán az unalmasabb órákon tudok blogot írni. Ha szerencsém van még wireless netet is találok a campuson. Ha túlélem a mai rendkívül izgalmas órám még jelentkezem. - induljon újra ez a szokott-szakadt durva film
Talán egyfajta válasz, hogy “ Rice cultivation is well suited to countries and regions with low labour costs and high rainfall, as it is very labour-intensive to cultivate and requires plenty of water for irrigation. “
(http://en.wikipedia.org/wiki/Rice#Rice_cultivation)
Humoros körülmények között szocializáltam az argentín szomszédommal. A konyhában találkoztunk ugyanis: mindketten tésztát főztünk. Azért megnyugtató, hogy nem csak az én főzési skilljeim alacsonyak. Amúgy nem sokat találkozni emberekkel a kolin belül, mindenki elvan a saját kis köreivel. Különösen az idegenbe szakadt ázsiaiaknál működik kiválóan a rizstermesztő népek nagy kommunális összetartása. (Egyfajta elmélet, hogy a nyugati világ individualizmusa abból fakad, hogy a fő táplálékként elterjedt kenyér alapanyagát, a búzát egyedül is lehet termeszteni. Ezzel szemben a rizstermesztés csapatmunka, egyedül nem lehet űzni. Hogy pontosan miért is, azt nem tudom. Utána kell nézni.) A továbbiakban kiderült az argentín szomszédról, hogy elhagyta a kulcsát - engem nem tudott persze túlszárnyalni, nekem ehhez a teljesítményhez elég volt két hét. Valamint, hogy szegény kifogott egy oylan szomszédot ahol a fent említett ázsiai népek egyike tartja esti gruppen-összejöveteleit magas zajszinttel kísérve. És fény derült arra is, hogy a japán sztereotípiák kiválóan alkalmazhatók az argentínekre is. Miszerint Argentína az amerikai kontinensen található, ergo az argentínek angolul beszélnek. By átlagjapán.
Sokmindennel tartozom - többek között egy WoW-os PVP tapasztalatokról szóló bejegyzéssel. Aki ismert AO-ban az valószínűleg felkapja a fejét, hogy PVP? Hiszen és sohasem csináltam olyat, mi több, kifejezetten utáltam. Nos igen. Lehet, hogy azért van ez, mert a Blizzardnak sikerült eltalálnia valamiylen egyensúlyt ismét. Csodálkozásra ok nincs, elvileg magukénak mondhatnak olyan játékokat, mint a StarCraft, ami élő legenda és követendő példa hogyan lehet három teljesen különböző ám mégis kiegyensúlyozott fajt összerakni. A WoW a fajok és kasztok jóval nagyobb száma miatt egyértelműen nagyobb variációt is kínál, mégis sikerült megtartani azt, hogy bármivel lehet bármi ellen sikeresnek lenni, ha az ember megtalálja a megfelelő taktikát. Természetesen vannak olyan esetek, amikor ez jóval nehezebb, mint máskor, de midnenkinek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Itt jön be az újabb zseniális találmány, a battlegroundok léte. Aholis 5-15 fős csapatok mérhetik össze az erejüket különféle játékmódokban. Innentől még bonyolultabb a recept, szükséges a kasztok jó elosztása és a csapatjáték is. Nekem kis szintemnél fogva eddig a CTF módú WSG jutott osztályrészül.
A fenti egyensúlyról szóló triáda ellenére mégis miért van hát az, hogy a mi szerverünkön a horde tíz meccsből kilenc és felet 3-0 arányban hoz? Egyszerűen nevetséges alliance-oldali csapatok tudnak néha felállni ellenünk. A csapatjátéknak nyoma sincs, száz százalékban every man for himself hajtanak a HK-k megszerzésére. Vicces amikor a nyakamra száll hat-hét alliance játékos, látva a fél HP-val zászlót kísérő warror-t, miközben brit guildtársunk kacagva rohan el a zászlóval és szerez pontot a horde-nak. Úgy fest az alliance oldalon gyűlnek össze az elf-fetisiszta legfeljebb tizenkét éves CS-sek, akiknek a headshot WoW-beli megfelelője a rogue hátbaszúrása. Ezen kívül aztán mást nem is tudnak. Tesómat idézve: Tudod mit figyeltem meg a 10-19 WSG-ben? Az alliance beáll középre és HK farmolnak. Ennyi. Kár, hogy a játék a zászló megszerzéséről szól… Onnantól ha a guildből ketten-hárman összetartunk simán megtartjuk a támadó alliance-t miközben a védelem nélkül hagyott zászlót egy druid vagy hunter komótosan elcseni. Ennyi. Néha nehezebb dolgunk van, mert az alliance úgy dönt, itt az ideje a tízemberes betonvédelem taktikának. Előbb-utóbb azonban úgyis elhozza valaki a zászlót, kisurran a védelmen. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy az alliance-nak nem prioritás a zászló, ők a minél több kill-re hajtanak. Nem azt mondom, hogy nincs jó alliance-csapat persze. Időnként összeáll egy ütős kombó, amivel igen nehéz elbánni, mert összetartanak. Személyes kedvencem amikor öt hunter és öt rogue-ból áll a csapat. Tipikus alliance-hozzáállás. Mindenki vagy hunter, mert az az über solo class - vagy rogue, mert az a “headshot-ekvivalens”. Elég két rogue, hogy folyamatosan stunlock alatt tartsanak, és kész köszöntem…
Hihetelen a naivság vagy nem tudom minek nevezzem, amivel az általam csak NE rogue generációnak nevezett korosztály bír. Contested területen PVP flaggel mászkálnak teljesen egyedül. Aztán néznek nagyon, amikor a semmiből előugrunk, és agyonvágjuk őket. Nem egyszer, nem kétszer csináltunk ketten questet sLD-vel vagy tesóval amikor előbukkant egy-egy ilyen öngyilkosjelölt. Oly szánalmas amikor meglátva minket megpróbál láthatatlanná válni két DoT-tal magán. (A damage megtöri a hide-ot.)
Nos igen, van egy kemény (tizenéves) mag, akik a C-kosarú night-elf pixellányokra izgulnak. Majd kinövik, addig is elkenjük a szájukat a battleground-okon. Oké, aláírom, nekem is lány warriorom van, DE élőhalott. Különben is MMORPG = Many Men Online Roleplaying Girls.
Szóval vicces a dolog. Szép egyenletesen halad a guild az egyre magasabb PVP rangok felé. Köszönjük alliance. (/bow) Ja, és üdvözlöm Fejbebasz human paladin-t (/spit) aki - nevével ellentétben - nem igazán ütött senkit fejbe inkább ő kapott a fejére tőlünk. Őszintén, ki ad ilyen nevet a karakterének…
Sidenote: Aki a fenti bejezésből nem sokat értett, az lélegezzen fel. Ez csak azt jelenti, nem kapta még el azt a vírust amit online szerepjátéknak hívnak. Nem egy haszontalan addikt, hanem úgymond has a life. Maradjon is így. :) Esetleg néhány értelmező link a kíváncsiaknak: (Wikipedia a barátunk) WoW - CTF - DoT - NE - PVP - MMORPG
Hallotam hírét, hogy otthon havazik. Bezzeg itt viszonylag meleg van, nappal 15-17 fok is lehet. Egészen pontosan itt éppen reggel tizenegy körül lehetett, amikor Attilával beszélgettem skype-chaten. Megpróbálom az ő stílusában: Késő éjjel van és hull a hó. Békés.
Általános sztereotípia a japánokról, hogy évszakmániások. Ezt teljesen alá tudom támasztani. Véletlenszerű ismeretlen japánnal való beszélgetés esetén tízből nyolcszor szóba kerül, hogy és Magyarországon hány évszak van? Azután jól megrökönyödnek, hogy valami nagy világméretű összeesküvés folytán nem csak Japánban van négy évszak. Mi több, nekünk normális telünk is van, nem úgy, mint például Kansaiban. De a tél ugye olyan, mint Hokkaidon? - kérdezik. Ez a kettes számú tévképzet Magyarországról, mely szerint egy északi hideg ország. Lehet, hogy kevernek Mongóliával. Statisztikán “beszélgettem” egyik osztálytársammal, mikor a fenti két dolog szóba került. (Mint minden beszélgetésen… olyan izgi.) Utána természetesen jöttek a nyelvek és a harmadik tévképzet, azaz a magyarok 1) németül 2) angolul 3) oroszul beszélnek. Ilyenkor elmondom, hogy van olyan, hogy magyar nyelv. (De ugye nagyon hasonlít a 1) németre 2) angolra 3) oroszra…) Zárásképp elámulnak, hogy négy nyelven beszélek, és hogy ez milyen sugoi. Beleszámolják az anyenyelvet is, valamint japán mércével én németül is tudok - igaz ha hirtelen lepottyantanának egy németajkú területre, talán nem adnának el kilóra, de lennének kommunikációs problémáim az sicher. Legtöbbször megállapítják - némi irigységgel, de legalább annyi büszkeséggel a hangjukban - hogy hát igen, az európaiak nagyon könnyen tanulnak nyelvet, mert minden európai nyelv tök egyforma. Bezzeg a japán, az nagyon különleges, és - sóhajtanak - nekik nagyon nehéz megtanulni idegen nyelven. Viszont japánul se tud megtanulni senki. (Néha ezzel mélységesen egyet tudok érteni.)
Hajaj, le lettem szidva kis családom által, mondván nem tisztelem meg az olvasóközönségem (milyen nagyképű szó) azzal, hogy írok. Hm, való igaz. Most itt háromnegyed tizenkettő van, tehát ha gyorsan befejezem, ez a bejegyzés még a mai napnak fog számítani. Holnap vasárnap, akkor pedig elviekben lesz időm egy nagyobb frissítésre azokból a dolgokból amik mostanság történtek. Illetve igazából nem történtek - nem egy izgalomhegy az élet errefelé - de azért van egypár megosztanivaló a tarsolyomban ha összeszedem magam. Tehát keményen ganbarás lesz, mert ez így nem mehet tovább! :D
Többen kérdezték, megyek-e haza. Nos igen, megyek. December 18-án érkezem meg kies hazánkba apró háromnapos hong-kongi kitérővel. Gondoltam, körülnézek ha már úgyis meg kell állni, mert nicnsenek direkt repülőjáratok. Azért nem lesz egyszerű útvonal:
Dec 15 Kansai Repülőtér > Hong-Kong - Cathay International
Dec 17 Hong-Kong > London (érkezés 18-án) - Cathay International
Dec 18 London > Ferihegy 2 - British Airways
Ismét jó alkalom, hogy szaporítsam a repülőspárna-gyűjteményem. A szegény régi Lufthansásom már elég megviselt. ;)
Már megint képes voltam tizenegy napig nem írni… szép teljesítmény.
Lincoln Six-Echo: Who is “God”?
McCord: You know when you really want something, you close your eyes and wish for it really hard? God is the guy that ignores you.
Az én tapasztalataim inkább azt mutatják, hogy alliance oldalon nagyobb számban képviselteti magát az óvodából épphogy szabadult korosztály. :P Valamint nyilván szó sincs arról, hogy a teljes WoW-társadalmat minősítettem volna - csupán annyi, hogy bár midnenütt vannak jellegtelen vagy épp bántó nevű karakterek, rettentően egoista, anti-csapatjátékos alakok, AO-ban például nem tűnt fel annyira az embernek. Nem minden második team fulladt vérfürdőbe, mert a varázsló fireballal húzza nem csak a bosst hanem húsz addot is. Kevésbé volt illúzióromboló hétvégi csúcsidőben bemenni egy városba és figyelni a chatet.
Amiben viszont mindig is elsőrangú volt a Blizzard - a WoW esetében sincs másképp - az az ingame easter-eggek jelenléte. Itt egy teljes Wikipedia-oldal, hihetetlen: Pop culture references in World of Warcraft. Ez egészen odáig elmegy, hogy a sikeres regisztráció utáni szöveg sem az a megszokott fajta: Congratulations! You’ve successfully added an authentication key to your account! Tales of this historic moment will be told and retold down through the generations. Way to go! (Bár a képzeletbeli trónon mindmáig ez a kis lootolható tárgy csücsül az Anarchy online-ból: Wonderful Marble Statue of the Goddess Buffy Summers: Early during the 21st Century there was a cult worshipping the Goddess of Buff. It is now believed that the Buff religion is one of the major contributors to the Buffs generated by nano technology. Some people believe that all nanobots contain the essence of Goddess Summers. Na igen, Ragnar is azok közé tartozik, akinek az SMG-ről nem a fegyver jut először az eszébe… :D /Kis magyarázat: a tulajdonságnövelő varázslatokat MMORPG “szakkifejezéssel” buff-nak hívják. Igeként is alkalmazható, pl buffol, let me buff up first, stb./)