Engineering Manager | Trail Runner | Stockholm, Sweden
Na, csak mert ilyen kis aktívkák az ötbetűs portálnál, gondoltam szólok, a hosts file átírásával értelemszerűen a Safari sem mutatja többé az Index reklámjait. Csupán a következő két sort kell elhelyezni az /etc/hosts fileban:
127.0.0.1 sher.index.hu
127.0.0.1 rehs.index.hu
És violá:
Lehet perelni.
Mára ezen röhög a fél magyar Internet, az Index be akart perelni egy AdBlockhoz magyarspecifikus szűrőlistát készítő illetőt. (vv, hup) Aztán amikor rájöttek, hogy ez talán tényleg túlzás, írtak egy tipikusan indexesen bocsánatkérő cikket. Vagyis elismerték, hogy hiba volt, de... ők ebből élnek és akkor is ez milyen disznóság már. Hát persze. Engem meg ez nem hat meg egyáltalán és különben is kliensoldalon azt csinálok amit akarok, nyulak. Esetleg tessék beperelni a lynx/links stb. készítőit is. Azért ijesztő, hogy ez egyáltalán eszükbe jutott, és ennyire sikerült nekik végigondolni az esetleges kimenetelét az akciónak. Valamint hogy úgy látszik erre készülhetünk fel, mert kezd a megfélemlítős-beperelős módi dívni.
Gondolom ezért nincs a Safariban AdBlock (amit azért hiányolok, főleg ha eltévedek az Indexre vagy más magyar lapra...) és a Firefoxban sem direktben csak plugin formájában.
Volt szó a kommentek között, hogy a magyar buszok is bemondogatják a megállókat. (Sajnos ritkán, jól gondolom?) Namost én még véletlenül sem ez ellen fakadtam ki. Teljesen hasznos és érthető az állomások bemondása. Mert mi van ha valaki nem ismeri a környéket ahol éppen buszozik? Vagy ha köd/sötét van és nem látszik sok minden a külvilágból? Nekem gyakran hiányzott Pesten az ilyesféle információ, bizony.
Ehhez képest minden megálló után felhívni a figyelmet a buszozás számtalan halálos veszélyére és az alapvető illemtani ismeretekre nálam egyenlő a kedves utazóközönség hatéves gyerekekkel való azonosításával. Bár meglehet ez a hatéves gyerekek durva inzultálása. (psychotic lowlife community? - nevermind) Ami aggasztó, hogy az állítólag fejlett országokban ez mennyire dívik. Innen már csak egy lépés a ne szárítsunk macskát a mikróban és az Idiocracy. Na mindegy...
Egészen halkan említem meg a repülőgépek biztonsági ismertetőit. Már én is fejből elmondok egyet, pedig olyan borzasztó sokat azért nem repülök. Elhiszem hogy kell, de nem lehetne mondjuk levizsgázni belőle egyszer aztán hagynának békén, vagy valami?
Pedig már azt hittem nem tudnak meglepni. A koli (ex-lakheylem) hirdetőjén laptopokat áruló plakáton a gyártó cégek nevét kanjival írták. Ez magában nem lenne különleges, hiszen - "mint az közismert" - a Sony kivételével az összes japán márkának van kanjija. Csakhogy a Toshibát eddig még nem láttam. Ilyen: 東芝 és úgy kell kiejteni, hogy tósiba. Ínyenceknek, az első kanji ugyanaz, mint a Tokió (tókjó) tó-ja, és keletet jelent. A második pedig füves terület, gyep. Nem, én sem értem miért ez a cég neve. Utánanéztem a wikipediában és a név úgy alakult, hogy két cég, a Tokyo Denki (東京電気) és a Shibaura Seisakusho (芝浦製作所) összeolvadt.
És ha már itt tartunk, itt van még néhány: Fujitsu (富士通 / fudzsicú) Nissan (日産 / nisszan) Mitsubishi (三菱 / micubisi) Sanyo (三洋 / szan'jó) Tehát a Fujitsu vége hosszú lenne, a Mitsubishiben még véletlenül sincsen cs és a Sanyo nem "sanyó". Más kérdés, hogy sehol a világon nem mondják "helyesen" ezeket a cégneveket.
Azt hiszem ez a vég: ruhákról/divatról szóló post.
Elgondolkoztam vajon egy Igazi Férfi miről írhat a blogjában. Arról, hogy meghívták Maranelloba Ferrarit tesztelni? Hogy milyen volt a zenekarának a fellépése a Szigeten? Hány nővel jött össze amikor három hónapig San Fransiscoban volt a vízilabdacsapatával? Esetleg fikázhat BKV-t, geekeket, emokat, politikai pártokat vagy más bloggereket.
De lehet hogy ez Igazi Férfi maximum tematikus blogot írhat. (Ahol a postoknak legalább 40%-a fikázás, és sokat szerepel benne a "dugni" szó.)
Hová jutott a világ, a Nightwish énekesnője az új klipben cicanadrágot visel. Állítólag otthon is divatos a szűkített, passzos, ésegyéb viselet. Bocs, de ez a világ női népességének csupán egytized százalékán állhat jól (nekem speciel rajtuk sem tetszene). Természetesen ideát is mindenki ilyenekben mászkál. Namost tekintve hogy a leányok errefelé ritkán haladják meg a 160-at (amiből 60 a láb), elég katasztrofális a végeredmény. Az igazi vizuális horror pedig amikor a "nadrágok" alja csipkében végződik.
Ez legalább annyira lelombozó, mint a hasvillantó top plusz csípőnadrág kombó bizonyos BMI felett. Mégis hogyan lehetséges, hogy az állítólag messze szuperior ízléssel ellátott gyengébbik nem ennyire elvakultan kövessen leírhatatlanul előnytelen divathullámokat?
Az Amaranth pedig szerintem jó.
P.S.: Mi lehet vajon a cicanadrág angol megfelelője? Én ilyesmire gondoltam mint capri pants (Bár az inkább halásznadrág. Sajnos manapság azok is szűkítettek...) esetleg simán slim-fit?
Tegnap este Blade Runnert néztem, legalábbis egy darabig. Otthon láttam én ezt még TV-ben, mit sem tudva az irodalmi háttérről, meg hogy ez egy kultuszfilm. A családdal meg is egyeztünk, hogy ritka beteg egy alkotás. Visszamenőleg sci-fit nézni persze vicces, és gondolom a gyerekeim utókor is lenéző mosollyal nézi majd a Mátrixot vagy a BSG-t.
A filmen sokat rontott a ráégetett magyar felirat. Remélem, hogy ez valami fansub és nem a hivatalos mert ordító hülyeségek voltak benne, amelyek arra engednek következtetni, hogy a felirat készítője nem értette, ne adj' Isten nem is látta a filmet. Például amikor a rendőrkapitány meséli Ford bácsinak, hogy elszabadult négy "skin job" a kedves fordítónak sikerült ezt fejvadászként interpretálnia. Totális káosz. Meg még sok ilyesmi, "de nem ismertetem".
Nyilván azonnal átkötöttem, hogy a BSG-ben is skin jobnak hívják az emberformájú cylonokat. Meg hogy a Ghost in the Shell és az Innocence (főleg az utóbbi) milyen szinten hajaz a Blade Runnerre.
És az mekkora már, hogy a The Island-ben majdnem egy az egyben ugyanaz az emlékekről szóló párbeszéd, mint Deckard és Rachael között. Csak amíg Deckard a (szerintem kevésbé jó) implants szót használja, addig McCord (Buscemi) az imprint-et. Még a hangsúlyuk is ugyanaz.
Ja, és amikor Deckard a kígyós táncosnőt "vallatja" nekem valamiért rögtön az Omikron ugrott be. Az egy mekkora játék volt, istenem... Agent Kayle, 669... (Hogy lett ez ESRB Teen emberek? (Első tíz perc, Kayle lakása.))
Kb ezután nem sokkal elaludtam.
Gondoltam így este kiírom a francia Rosetta Stone-omat. Rövid úton kiderült, hogy a CD amit sietve vettem a boltban csak 650 megás (ki hitte volna, hogy gyártanak még ilyeneket). Mundjuk nem sokkal azután kiderült az is, hogy mindegy, mivel a dmg file meg 770 mega. És a rohadékot hiába mountolom, a feltelepített alkalmazás akkor is a (nemlétező) CD-n keresi az adatfileokat. Ennyit a warezolásról.
Úgyhogy eldöntöttem, hogy leírom mindazt, amit másfél napja fejben narrálok. Legalább egy dolog teljesüljön azok közül, amiket elhatároztam mára.
Ugyanis körülbelül másfél napja csak isoldét olvasok és filmeket nézek, ami azért valljuk be, hosszú távon nem éppen egy konstruktív tevékenység. Mentségemre legyen mondva, épp most jövök le a WoW-ról. Valamint odakint olyan hőség van, hogy a kutyát sem verik ki, mert elég. Én is csak esténként merészkedem ki CD-t venni meg futni, utóbbit sokkal kisebb hatékonysággal, mint azt szeretném.
Isolde egyébként jó. Nem szoktam blogot elejétől kezdve végigolvasni, viszont ez addiktív. Ezenkívül furamód bár "főként nyafogás" valahogy teljesen vidám, az embernek rögtön kedve lenne tőle a pszichiátrián dolgozni például. Szóval az alant vázolt témák elsősorban azért jöttek fel, mert olvastam róluk valamelyik bejegyzésben, aztán más dolgom nem lévén továbbgondoltam őket kb. egész nap.
Például a Pop, csajok, satöbbi, amire megint rá kellett ébrednem, hogy az a High Fidelity és így már ismerem is. (Mondjuk azt hiszem erre egyszer már ráébredtem, csak akkor valahogy feledésbe merült utána.) A sors iróniája, hogy magyarul volt meg a film, és mára eljutottam abba a fázisba, hogy hihetetlenül irritál a szinkron. Bocs. Sőt, láttam is valamikor középiskolás koromban, és csak arra emlékszem, hogy nagyon szenvedtem alatta. Szóval most, mondhatni érettebben ismét nekivágtam, ha már így dicsérik, és különben is az About a Boy (könyv) tetszett. Nos... bár ezúttal angolul, de még mindig elég fájdalmas és szenvedős, talán azért mert elég valóságos(nak tűnik). (Nem tudhatom kérem szépen, nem jönne össze az 5 csaj a top 5 szakításlistámba.) Talán annyi változott, hogy ismerem az összes említett zenekart, és jobban értékeltem Jack "SchoolOfRock" Black agymenéseit. John Cusack feje viszont - minden különösebb ok nélkül - egyre jobban idegesít. Na majd talán öt év múlva megint.
Ehhez kapcsolódik, hogy kiábrándító azon torrentezők száma, akik képesek tőlem közel egy megával húzni valamit, miközben 5 kbps-el csorgatnak felfelé. Valaki, aki ért a C++-hoz írja át nekem légyszi a libtorrentet, hogy lehessen IP-ket egyenként tiltani, komolyan. Hát már zsiványbecsület sincs a világon? Ez tipikusan egy olyan játékelméleti eset, ahol összetettben akkor járnak a legjobban a szereplők, ha midnenki kooperál (fel is tölt), és az egyéni haszonmaximalizálás (csak lefelé ezerrel) elterjedése esetén dugába dől az egész koncepció. Mondjuk mit várok, DC-s időkben is pont ugyanerről szólt a fáma.
Azért ha valaki feltalálna egy gépet, amivel online orrba lehet rúgni valakit, azzal nagyot lehetne kasználni.
Valamint volt még szó arról, hogy a konbino figyelmeztet, hogy kapaszkodjunk, és ez mennyire gáz. Na én pont ezért nem járok busszal suliba a legnagyobb melegben sem (pedig hegyen van) mert a nyomorult busznak be nem áll a szája. (Izé.) Figyelmeztet ha kanyar jön, figyelmeztet a mobiltelefon kikapcsolására meg hogy adjuk át a helyet az idősebbeknek. Minden megálló után megköszöni, hogy a Kobe Városi Busztársaságot választottuk. (Ja, van a légkondicionált busz meg a hegymászás. Kint 38 fok, 80% pára. Válassz.) Mindezt a legidegesítőbb porbankúszón udvarias japánnal. Az üresjáratokat pedig reklámokkal tölti ki. Komolyan, amíg felér összesen fél percet ha csend van a buszon. Zenével elnyomni nem lehet, mert jó hangos. Szóval erről szól kéremszépen az a fenenagy japán technológia meg kultúra, amit oly nagy divat imádni otthon. Az embert teljesen hülyének nézi a busz. Meg a mozgólépcső, a vonat...
Ha már itt tartunk akartam írni a sushiról is. Azt is nagy divat imádni, főleg otthon. Namost egyrészt ha valamit megtanultam itt, akkor az egyik az, hogy a sushi frissen jó (bár ettem max háromszor a négy év alatt). Ehhez képest Magyarország (hasamraütök) hétszáz kilométeres környezetében nincs tenger vagy óceán. Jó friss lehet az a hal mire a magyar sushibárba ér. A másik pedig, ami mondjuk szubjektív persze, hogy kétlem, hogy a sushi valójában az a gasztronómiai orgazmusbomba lenne, aminek imádói tartják. De tényleg, mitől annyira különleges a sushi és miért nem különleges a paprikáskrumpli? Miért van a világban sushi-kultusz és miért nincs Japánban mondjuk paprikáskrumpli-kultusz? Erről nekem valahogy a Háború és béke jut az eszembe, amiben a franciákat majmolták. Mert akkor az volt a trendi ország. Most Japán a trendi ország és a magára valamit is adó magyar fiatal a sushira izgul.
Megemlíteném, hogy egy hét kinttartózkodás után anya és barátnője közölték, hogy most már azért unják egy kicsit a japán kajákat és ennének példának okáért egy kis paprikáskrumplit.
Ja, és tegnap (is) voltam futni. Ismét volt Nike+ reklámos pillanat, amikoris felfedezek valami olyat, amit egyébként nem. Ilyenből kettő emlékezetes volt eddig: amikor találtam egy elsüllyedt hajót kikötve a többi közé (Az orra közel volt a vízhez és ki volt világítva, gondolom hogy ne parkoljon rá egy másik hajó. Ja, este volt.) és amikor tökegyedül futottam tájfun idején az esőben és a rakpart deszkái közül kimászott egy kíváncsi rák. Ezúttal vihar jött. Először csak a hegyek között villogott valami. Még az is eszembe jutott, hogy valami elkésett obonzáró tűzijáték. De nemsokára közelebb jött a hepaj, és akkor már nem lehetett nem látni, hogy villámlik. Az eső csak csepergett, és én ilyen villámokat még nem láttam... egy-egy felvillanásnál behálózták az fél horizontot, vízszintesen és összevissza futottak a lilától rózsaszínig terjedő színskálán, közvetlenül felettem.
Aztán hazafelé "kukáztam" egy teljesen használható üveglap-tetejű fonott izéből készült asztalkát. Hazahurcolás közben újabb tapasztalatokkal gazdagodtam, miszerint a kerek üveglapot baromi nehéz kézben vinni, mert lelógatva kicsúszik, valamint minden más szállítási formában igyekszik kigurulni valahogy a szorításból. Otthon pedig kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy kerek üveglapot lemosni sem túl kellemes, mert továbbra is gurul meg törékeny. A kukázást pedig úgy kell érteni, hogy ki volt rakva az utca szélére a szemét mellé, a'la nyugati lomtalanítás - amúgy teljesen bolti állapotban - nekem meg megtetszett. Meg amúgy sincs asztalkám.
Találtam ezen kívül linket egy indexes Neil Gaiman interjúra, ami gondolom azért nem indexesen fikázó, mert kénytelenek voltak legalább nagyjából azt írni, amit Neil mondott. A honnan veszi az ötleteit kérdésen pedig hatalmasat kacagtam. Ugye.
Nem utolsósorban pedig megemlítem, hogy szerintem sem túl jó a sesamhu kinézete, főleg hogy már jó ideje ilyen. Nameg valóban túl emokides és bizonyosan szénné röhögi magát a nyálas/gagyi/gyerekes (nemkívánt törlendő, lista tetszés szerint bővíthető) főoldali idézeteken az igényes és kiváló ízlésű valamint roppantul felnőtt Magyar Internetező. Viszont legalább nem olyan mint a free(tucat)blogok roppanttrendi templatejei. Nincs benne például mikrocsíkos felület. Meg nem is (japánosan) minimalista. És jelentem, nem érdekel, hogy a sans-serif betűtípust jobban lehet olvasni. Redesignhoz kellene valaki aki ért is valamilyen rajzolóprogramhoz nem csak az én trial-and-error szintemen. Valamint mivel megélhetési egyetemista lévén úgysem kell mások véleményére adóan reprezentálnom magam, marad az underworldös sötét olvashatatlan sesamhu.
Amúgy pedig elgondolkoztam, hogy engem tényleg olvas-e valaki, meg ilyesmik. Mármint azon a néhány emberen kívül, akikről tudok és többé-kevésbé ismerek is. Így eme nem annyira rövid bejegyzés végére gondoltam beteszek az épp aktuálisan foglalkoztató kérdésekből hármat. (Arról is szól a teszt tehát, hogy eljut-e a Kedves Olvasó idáig.) Hátha bebizonyosodik valami gyakorlati haszna is a journal-írásnak. Aki tud válaszolni, ne habozzon.
1) Miért kezd el futás közben (időnként) körülbelül egy-másfél kilométer elteltével iszonyatosan görcsölni a hasam? Mármint ha nem kapok levegőt a párától, vagy megfájdulnak a lábaim azt érteném, nade hasgörcs?
2) Miért vagyok álmos napközben, úgy is hogy több mint eleget alszom. Mégis zombimód kómás és aluszékony vagyok egész nap. Ha valamibe belefognék öt perc alatt elfáradok. Alacsony vérnyomás? Levegőhiány?
3) Második kérdésből kifolyólag: a légkondi vajon fúj-e be friss (kinti) levegőt vagy csak a belsőt keringeti, ami lakásom alapterületét (don't ask) elnézve villámgyorsan oxigénmenetsül.
Most látom miket hagy ki az ember ha nincs kint a Szigeten. Sokkoló, tudom, de én még sosem... ugye középiskolában a sztenderd tudálékos unnépszerű státusz miatt, meg Pest messze van, egyedül minek, és otthon úgyis jobb. Egyetemen AIESEC, és akkor már majdnem, de hirtelen kijöttem Japánba és azóta nem vagyok otthon (az országban) nyaranta.
Pedig ott van például a Lelki Betérő, ahogyan Isolde írja. (Nem jó ez, most erre is rákaptam, nő az RSS-halom. Isolde amúgy híres - szerintem legalábbis - GlodenBlog és miegyéb. Valamint sztereotíp és igaz hogy jobban ír mert ketteske.) Kórkép? (Linkre tessék kattintani, különben értelmetlen lesz alant.) internetfüggőség - pipa. Ma reggel már azon is szenvedtem, hogy a MacBook akkuját formázi kellett így nem tudtam bekapcsolni, pedig azon van az iTunes és az összes zeném. Mindezt úgy, hogy a linuxos desktop ott figyelt netestől. Ennek ugyan semmi köze az Internethez, de el akartam mesélni. A függőséget meg higgyétek el nekem, megvan. Google-stalker - hajaj... sőt, iWiW-stalker, Last.fm-stalker, amit csak akartok. Ezt már Valódi Ember is mondta nekem... illetve írta MSN-en... az számít? Photolurking - igen, mindenképpen. A fenti stalking legfőképp ezt a célt szolgálja. Hiába, a férfi elsősorban vizuális állat. A többi nem teljesen volt világos így elsőre vagy nem jellemző.
A sesamhu szerintem elég bizonyíték a blogfüggőségre, az olvasós RSS gyűjteményem meg inkább nem is mutatom meg. Fejben narráció is sima ügy, főleg így nyáron amikor azért annyira nincs sok mindent csinálni, kint aszfaltolvasztó forróság van bent meg saját légkondi.
Talán lehetne ezekre valami kúlabb kifejezés, olyan mint a Blade Runner. Stalker az eléggé negatív, legyen mondjuk Strider, ezt a szót úgyis imádom a magyar fordításával együtt. Tehát sziasztok, SeSam, 24, Internet Kósza.
Na ez készen van teljesen. Ha valakinek ismerős a dallam, nos nem téved, íme az eredeti. Mi több, a mellékelt információk alapján 2008-ban érkezik a LFG comic feature film! Egy vásárlójuk már van. (FOR PONY!)