The Gunner's Dream
At 2' 29" the vocal changes into the sound of a saxophone.
[youtube]http://de.youtube.com/watch?v=ghFN1UFtQho[/youtube]
Kis Japán Állathatározó
Élek amúgy, csak viszgaidőszak van, és ez némileg visszaveti a kreatív kedvem. A vizsgák mellett még ordas melegről tudok beszámolni. Hallottam, hogy otthon épp hűvösebb az éghajlat, mindenféle százéves hidegrekordok dőlnek meg. Na itt nekünk katlanforróságot biztosítanak az égiek: Heat takes its toll on 216 people in Japan - ez azon a héten volt, amikor még tesóm is itt nyaralt, és mászkáltunk ide-oda. Na azóta sincs sokkal hidegebb...
Annyira mocskos meleg van, hogy a kabócák sem bírják, mint azt a mellékelt ábra mutatja:
Azért ritka ronda egy állat a 蝉...
Vizsgára menet pedig ezzel a macskával találkoztam, ami a közeli templom kőlámpásába húzódott az elviselhetetlen éghajlat elől:
Úgy fest, egyedül a gyíkok tűrik jól a dolgot:
A képek iPhone segítségével készültek. Tényleg elég fapados a fényképezője. Egészen konkrétan egy beállítás, nem sok, annyit sem lehet buherálni rajta. Viszont ehhez képest teljesen tűrhető képet ad. És nagyon poén, hogy az EXIF adatokban megjelenik szépen a GPS által belőtt pozíció is.
iPhone 3G hands-on
15-én, kedden, négy nappal a boltokba kerülés után nekem is sikerült hozzájutni egy új iPhonehoz. Az első napon a Softbank alkalmazottai szerint az egész országban nem volt már készülék. Ehhez képest kedden csak három másik ember vett iPhonet mialatt engem is intéztek. Más kérdés, hogy ez a 8GB-os modellre vonatkozik, a nagyobbik verzióból továbbra sem volt, a fehér pedig amúgy is ritka, mint a hasonszínű holló.
Japánban ugye a Softbank a szolgáltató. A telefonért egy vasat nem kell fizetni, utólag a havidíjba van beépítve 2000 yenenként az ár. (Ezért is mertem belevágni...) A szerződés két hónap elteltével felmondható, és állítólag az iPhone Olaszországhoz hasonlóan itt sem kötött szolgáltatóhoz.
A japán telefonokban amúgy nincsen SIM. Az itteni készülékeket sepcifikusan a szolgáltatóknak gyártják, és tipikusan egy adott modellt csak egy bizonyos szolgáltatónál lehet megkapni. Az én régi telefonomhoz járt ugyan egy SIM, amit külföldi használat esetére adtak hozzá, de azzal nem volt hajlandó hálóra lépni az iPhone. A magyar SIM-em behelyezésekor elkérte a négyjegyű PIN-t, de természetesen itt nem talált hálót. Kérdés, hogy otthon mit szól majd, bár én nem fűzök sok reményt a működéshez.
Arról sokat lehetett olvasni, hogy mennyire más élmény használni az iPhonet, mint az eddigi készülékeket. Én nyesztettem is egy Touchot az Apple Storeban pár percig, de még így sem kaptam jó képet arról, milyen nagyszerű is az érintőképernyős UI. Gyors, mint a villám, és gyönyörű: nem izzadságszagúan túlcsicsázott, hanem szolidan elegáns. A bevitelt hamar meg lehet szokni, még úgy is, hogy sosem voltam egy nagy mobilos gépelőbajnok.
A használhatóságra kiváló példa, hogy tesóm, aki most látta először a technikát, percek múltán már válogatott Youtube videókat nézegetett, és gyorsabban tudott írni a virtuális billzeten, mint én.
A japán változat miatt szükség volt japán nyelvű bevitelre is, amit a következőképp oldottak meg: egy négyzethálón minden hiragana-oszlop első betűje szerepel. Ezekre tapintva négy irányba kinyílik a maradék négy magánhangzóhoz tartozó írásjel, amikre ráhúzva az ujjunkat, bevitelre kerülnek. Ezután a számítógépekhez és hagyományos telefonokhoz hasonlóan listából választhatjuk ki, hogy a kiejtéshez melyik kanjit társítanánk. A dolog működik a gombos telefonokon elterjedt módon is, azaz például a ka jelre háromszor tapintva a ku jelet kapjuk.
Nekem a négyirányú választás jobban tetszett, bár nagy hátránya, hogy az ujjunk a lehetőségekből kettőt minimum kitakar. Más kérdés viszont, hogy rövid használat után már reflexből húzza az ember az ujját a megfelelő irányba.
Az én telefonomon még nincsen magyar bevitel. Kíváncsi leszek, hogyan oldja meg az Apple. Megkapja-e vajon minden telefon az összes nyelvet, vagy az otthon kaphatóakban afféle kiegészítés lesz csak a nemzeti nyelv támogatása. Ez a hiány főleg azért fájó, mert az emailjeim nagy részét azért magyarul írom. Ilyenkor külön idegesítő, hogy a T9-hez hasonlóan felajánl gyakori kifejezéseket és automatikusan kiegészít angol szavakra a telefon. Úgy tűnik ez a szolgáltatás kikapcsolhatatlan.
Sokan kritizálják az érintőképernyőt, hogy gyorsan tele lesz ujjlenyomattal, koszolódik, stb. Nos, az igazat megvallva, és sosem értettem azokat az embereket, akik nem veszik le a védőfóliát a TV távirányítójukról, mobiljukról. Az eredmény általában az, hogy a védőfólia felpúposodik, a szélei felperegnek, alámegy a kosz, és a végeredmény gyakran rondább, mintha nem lenne rajta semmi. Az iPhone is valami hasonló. Nem fogom ronda műanyag tokba gyömöszölni, csak azért, hogy megvédjem. Igen, a nap végére látszik, hogy használva volt, de időnként letörlöm, és akkor tiszta. Ez egy használati eszköz, nem műkincs, és nem ujjlenyomatosodik jobban, mint bármelyik más telefon.
Az előzőhöz képest a 3G hátlapja más, műanyag. Egyszer nem volt a kezemben az első iPhone, de nekem ez a mostani design is bejön. Szép fényes felületű, mint a fehér MacBook háza, és nekem nem tűnt különösebben karcra érzékenynek. Valamint itt is áll az előző bekezdés lényege, azaz ha valaki karcmentes iPhonet szeretne, tegye vitrinbe. Nekem az otthoni Samsungom is karcos kicsit.
A műanyag hátlapért cserébe erősebb antennát és GPS-t ígértek. Sok szó esett arról, hogy a GPS lassú és nem alkalmas navigációra. Nos, nekem a japán tapasztalataim alapján ez az egyik leghasznosabb dolog, amit valaha telefonba építettek. Ebben az országban, ahol a teljesen véletlenszerű házszámozás miatt maguk a japánok se találnak el sehová, szuper dolog a zsebre tehető Google Maps. (Mindig az azon a véleményen voltam, hogy az életből két dolog hiányzik: a search és a minimap.)
Ha csak simán az utcán sétálok, egy hosszabb első pozicionálás után halálpontosan követi az utamat. Tesóval sima vonaton is teszteltük: itt kicsit hosszabban gondolkozott az elején, de utána hűen jelezte állomásról állomásra az utunkat. Végül a teljes sebességgel robogó shinkanzenen is bekapcsoltam: itt már majd' egy percig szöszölt, és nem ponttal, csak célkereszttel jelezte, hogy körülbelül hol lehetünk, viszont becsületére legyen mondva a középpontot megint csak pontosan rálőtte a sínekre.
Szóval lehet, hogy fordulóról fordulóra nem tud utasításokat adni, de például ismeretlen városban járva tökéletes kis térképpel szolgál, vagy segíthet hol kellene leszállni a buszról, villamosról. Sajnos a GPS funkció erősen használja a netet (on the fly tölti a térképeket), ami a Softbank korlátlan forgalmat nyújtó előfizetésén nem ügy, de el tudom képzelni az európai rabló árak mellett a telefonszámlát egy-egy hosszabb GPS-ezés után.
Itt jegyezném meg, hogy a legtöbb japán telefonban eddig is volt helymeghatározás, de rohadt lassú és pontatlan. Egyszer nem használtam az eddigi telefonjaimban.
A szobámban mondjuk kifejezetten rossz a GPS. Más kérdés, hogy itt a térerő is borzasztó, a szoba egyes részein nincs is szolgáltatás. Ez viszont nem csak a Softbank sajátossága, gondolom a hegyoldal és a sok vasbeton betesz az adóknak.
A beépített Safarin az internet fényévekkel más megoldások előtt jár. Ezt a japánok is kénytelenek elismerni. Bár rengeteget lógnak a mobiljaikkal a hálón, az inkább egy felturbózott színes WAP, mintsem igazi web. Külön kiemelendő a Google Reader iPhone megoldása.
Egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban nem értek, hogy fülváltáskor miért tölti újra a már egyszer behozott lapokat a mobil Safari...
A beépített iPod-alkalmazás hozta a várt szintet. Akkor mondjuk azért elhagyta a számat egy tyűha, amikor megláttam, hogyan jeleníti meg az album képe felett átlátszón a dalszöveget:
Ezek a screenshotok amúgy a 2.0 szoftver újdonságaként lettek elkészíthetőek home és on/off gombok együttes lenyomásával. Valamint a telót vízszintesbe fordítva a számológép átalakul tudományos számológéppé - szintén egy megvalósult feature request.
Talán a legnagyobb negatívum az egész készülékben az akku. Egy nap alatt simán lemerítem, sőt. Processzorigényes játékkal vagy sok videóval igencsak zuhan a töltöttség. Öröm az ürömben, hogy gyorsan töltődik is, legalábbis nekem az iPod telire szuflázása sokkal hosszabbnak tűnt. Bekapcsolt 3G és wi-fi mellett aktív használattal minden este töltőre kell dugni, hogy kibírja. Más kérdés, hogy ekkora kijelző mellett ez nem is csoda szerintem.
Most egyelőre meglehetősen eufórikus az iPhone-használat, még úgy is, hogy jobbára itthon ülök és tanulok. Ha időm engedi, írok majd a kedvenc alkalmazásaimról is.
Vagy ha valakinek olyan kérdése van, amit feltehetőleg meg tudok válaszolni, kommentben mindenképp jelezze.
Act III
Mától fogva két napig látható immár mindhárom Dr. Horrible epizód. A finálé igazi Whedonos lett szerintem: spoilermentesen csak annyit mondhatok, hogy érdemes meglepetésekre készülni. Vigyázat, csak huszadikáig lesznek fent a részek, utána marad a DVD (ha majd megjelenik), és az amerikai/kanadai iTunes Shop.
Feltűnnek ismerős arcok is. Nekem csak a stáblistából esett le, hogy Jed Whedon énekli az egyik Bad Horse csatlóst. Viszont azonnal felismertem David "The Mustard" Furyt (Buffy író/executive producer) és Marti "The Parking Ticket" Noxont (Buffy író/producer), azaz a hírolvasókat. Az egyik Captain Hammer groupie pedig Maurissa Tancharoen, Jed Whedon felesége, és a musical egyik írója.
Utóbbi párossal egy nagyon érdekes interjú olvasható amúgy a produkció hivatalos fanoldalán. Felfedik többek között, hogy a legstresszesebb része az egész projektnek az volt, amikor kiderült, hogy külföldre nem streamel a Hulu lejátszója, és a világ minden tájáról panaszlevelek árasztották el őket. Valamint, hogy óránként kétszázezren látogatták a drhorrible.com-ot az első rész megjelenése után, és volt olyan pillanat, amikor egyszerre ezren próbálták nézni az epizódot. Ekkor halt le ideiglenesen a site...
Emellett emailben faggatták egy kicsit Felicia Dayt is, aki Pennyt játssza. Ebben sok újdonság nem volt, vagy csak én olvastam vele túl sok interjút az utóbbi időben.
Kerry Ellis
Legújabb felfedezésem Kerry Ellis Wicked in Rock albuma. Ha valaki nem hallott róla, a Wicked egy Broadway musical, ami a nyugati és északi boszorkány életútjáról szól, jóval Dorothy érkezése előtt. A londoni előadás Elphabája Kerry Ellis. Nemrégen kiadott egy három számot tartalmazó CD-t, amin a musical számai hallhatóak rock változatban. A leányzónak nem semmi hangja van amúgy:
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=Yq5sj-ohdXY[/youtube]
A MacBook saga
Ugye írtam, hogy leöntöttem a MacBookot (Boomer), és meghalt. Nos az úgy kezdődött, hogy tesóm kijött látogatóba majd' három hétre...
...és az első este épp vacsoráztunk, amikor elhatároztam, hogy kinyitom az ablakot. Little did I know that this decision would start a series of events so unfortunate my worst nightmares couldn't come close. (Irodalmi igényességgel írt blog.™) Szóval az volt, hogy az ablak előtt hevert tesóm bőröndje, és amikor a tolóajtóhoz furakodtam épp, a hátsómmal fellöktem az a literes papírdoboz grapefruit dzsúszt, amit közvetlenül a laptop mellé tettem alig egy perccel azelőtt. Pont a billentyűzet közepére borult az egész, és mire felocsúdtam a fele már rá is folyt a működő gépre.
Azonnal kikapcsoltam, kitéptem az akkut, és fejre fordítottam a rendszert, hogy kicsurogjon belőle a folyadék. (Mint utólag kiderült nem sok sikerrel.) Nagy szentségelés közepette szárítottuk egy kicsit, majd bekapcsoltam, és láss csodát, ment. Első gondolatom az volt, hogy az adatokat kellene biztonságba helyezni. El is kezdtem átmásolni a lényeget (zenék, fotók, dokumentumok, stb.) a linux gépre. A másolás azonban megszakadt, a gép pedig lefagyott. Ezután már a monitort be sem izzította, még később hiába próbálkoztam, csak a sleep LED kezdett pislákolni bekapcsoláskor.
Kerestem guideot, és szétszedtük a gépet. Meglepően egyszerű, körülbelül három fő egységből áll egy MacBook: a billentyűzet, alatta a Logic Board (rajta processzor, memóriák, HDD, stb.) és a keret/megjelenítő. Viszont csak a billentyűzetet körülbelül húsz apró csavar tartja. Nem egy hiperaktínak való feladat, nekem meg külön remegett a kezem, hogy most öltem meg egy százezreket erő technikát.
Nos, belül már fehérre száradt léfoltok fogadtak, többek között a vinyó körül is. Szerintem egyedül az mentette meg a merevlemezt, hogy a becsúsztatás érdekében egy kis lemezkeretbe van csavarozva, és ez felfogta az ital nagy részét. Kitörölgettük amit csak tudtunk, összeraktam, és már a LED sem égett. Így történt, hogy tesómmal az egyik első utunk Oszakába vezetett másnap az Apple Storeba.
Ott azt mondták, hogy ha be sem kapcsol, akkor a Logic Boardnak is baja esett, amit lehet ugyan cserélni, de egy új laptop árának közel 90%-ába kerülne, tehát nem túlságosan éri meg. Szóval RIP Boomer.
Otthon kipróbáltuk Depner kommentje alapján a mosást: ismét szétkaptam a rendszert, és csapban, folyó víz alatt kimostuk az alaplapot, és külön a memóriákat. (Szerencsére áramforrás nem volt rajta.) Két napig szárítottuk, de hiába kapcsolgattam ismét...
Namost mivel laptop nélkül nehezen funkcionálok, kénytelen-kelletlen rendeltem egy cseremodellt, a legkisebb fehéret. Ki is hozta két nap múlva a kuroneko. Igazából semmiben sem különbözik az előzőtől, csak fehér házban lakik, és már Core 2 processzort tettek bele. Amit viszont felfedeztem, hogy a fekete modellek matt borításával szemben a fehérek fényes felületűek kívülről, körülbelül mint az új iPhone 3G háta. A keresztségben a gép a Snowflake nevet kapta.
Szerencsére a Crucial memóriák és a vinyó túlélték az úsztatást, így még újra sem kellett telepítenem semmit, egyszerűen csak beraktam őket az új házba, és nagyjából visszakaptam az előző rendszeremet. (Kíváncsi vagyok egy Windows hogy tolerálta volna mondjuk, ha kicserélnek alatta egy adag perifériát...)
Viszont mint azt negyedszázad élettapasztalta belém verte: a baj nem jár egyedül. Békésen WoWoztunk épp, amikor beakadt a rendszer, és a HDD furcsa kerregésbe fogott. Kicsit fellélegeztem, amikor visszaállt a rendes működés, viszont a gyors fsck már betett a merevlemeznek: jött az oly rettegett katt-katt...katt-katt...
Kivételesen jól gondolkodtam viszont, és még az új gép megérkezte előtt rádugtam a régi vinyót az asztali installációra, és átpakoltam a lényegesebb adatokat. Ezért amikor visszaszereltem Snowflake eredeti Fujitsu winchesterét, csak vissza kellett másolni az adatokat a hálón. Ezúttal tehát nem vesztettem el az összes zeném...
Ja, és időközben profi MacBook szétszerelő lettem. Már lassan bekötött szemmel is kicsavarozom a billentyűzetet, a HDD/memória takarójáról nem is beszélve. This is my MacBook...
A slusszpoén a végére: most, két hét állás után bekapcsoltam az elázott feketét, és bevillant a sleep LED! Na, gondoltam, csak nem kiszáradt? Megnéztem mit jelez a villogó lámpa: hibás memória. Hja, hiszen nem is volt benne, úgyhogy megkapta Snowflake 2x512-jét, és az elhunyt vinyót. És behalás, a gép azután, hogy gyakorlatilag folyó vízben lett mosva, bebootolt, és kitette a villogó kérdőjeles mappaikont, ami a HDD hiányát jelzi. A Leopard install DVD-t is gond nélkül beolvasta. Egyszóval működik, csak egy új winchester kell bele.
Azért ha egy mód van rá a fentieket senki ne próbálja ki otthon. Elmesélve talán nem tűnik úgy, de lett egy pár ősz hajszálam a folyamat során.
Act II
Már kint van a Dr. Horrible online musical második része, az elsőnél sokkal simább debütálással. Ez az epizód már az indulástól fogva elérhető a nemzetközi nézők számára is. Ha lehet fokozni, még az elsőnél is awesomeabb.
Act I
Hello!
Élek ám.
Tesóm ma ment haza Japán turistarútjáról. Izgalmas nap volt... melyről majd később fogok beszámolni.
Addig is: már online és nézhető a Dr. Horrible Sing-Along Blog első epizódja. Holnap (17-én) követi a második, majd végül 19-én élesedik a harmadik felvonás. Valami zseniális, én alig várom. ;)
képek? vannak.
Post (még) nem lesz, vannak viszont képek, mivel bóklásztunk ide-oda tesóval.
rövidhírek
Élek. Megjött tesóm Japánba, és sikeresen fölszedtem a reptéren. Megnéztem az Indiana Jonest, és nem értem miért hypolják ezt az egész franchiset. (Lara rulz.) Valamint ráborítottam a MacBookra egy liter graprefruitlevet, és úgy tűnik annyi is neki végleg... Boldog névnapot nekem.