A MacBook saga
Ugye írtam, hogy leöntöttem a MacBookot (Boomer), és meghalt. Nos az úgy kezdődött, hogy tesóm kijött látogatóba majd' három hétre...
...és az első este épp vacsoráztunk, amikor elhatároztam, hogy kinyitom az ablakot. Little did I know that this decision would start a series of events so unfortunate my worst nightmares couldn't come close. (Irodalmi igényességgel írt blog.™) Szóval az volt, hogy az ablak előtt hevert tesóm bőröndje, és amikor a tolóajtóhoz furakodtam épp, a hátsómmal fellöktem az a literes papírdoboz grapefruit dzsúszt, amit közvetlenül a laptop mellé tettem alig egy perccel azelőtt. Pont a billentyűzet közepére borult az egész, és mire felocsúdtam a fele már rá is folyt a működő gépre.
Azonnal kikapcsoltam, kitéptem az akkut, és fejre fordítottam a rendszert, hogy kicsurogjon belőle a folyadék. (Mint utólag kiderült nem sok sikerrel.) Nagy szentségelés közepette szárítottuk egy kicsit, majd bekapcsoltam, és láss csodát, ment. Első gondolatom az volt, hogy az adatokat kellene biztonságba helyezni. El is kezdtem átmásolni a lényeget (zenék, fotók, dokumentumok, stb.) a linux gépre. A másolás azonban megszakadt, a gép pedig lefagyott. Ezután már a monitort be sem izzította, még később hiába próbálkoztam, csak a sleep LED kezdett pislákolni bekapcsoláskor.
Kerestem guideot, és szétszedtük a gépet. Meglepően egyszerű, körülbelül három fő egységből áll egy MacBook: a billentyűzet, alatta a Logic Board (rajta processzor, memóriák, HDD, stb.) és a keret/megjelenítő. Viszont csak a billentyűzetet körülbelül húsz apró csavar tartja. Nem egy hiperaktínak való feladat, nekem meg külön remegett a kezem, hogy most öltem meg egy százezreket erő technikát.
Nos, belül már fehérre száradt léfoltok fogadtak, többek között a vinyó körül is. Szerintem egyedül az mentette meg a merevlemezt, hogy a becsúsztatás érdekében egy kis lemezkeretbe van csavarozva, és ez felfogta az ital nagy részét. Kitörölgettük amit csak tudtunk, összeraktam, és már a LED sem égett. Így történt, hogy tesómmal az egyik első utunk Oszakába vezetett másnap az Apple Storeba.
Ott azt mondták, hogy ha be sem kapcsol, akkor a Logic Boardnak is baja esett, amit lehet ugyan cserélni, de egy új laptop árának közel 90%-ába kerülne, tehát nem túlságosan éri meg. Szóval RIP Boomer.
Otthon kipróbáltuk Depner kommentje alapján a mosást: ismét szétkaptam a rendszert, és csapban, folyó víz alatt kimostuk az alaplapot, és külön a memóriákat. (Szerencsére áramforrás nem volt rajta.) Két napig szárítottuk, de hiába kapcsolgattam ismét...
Namost mivel laptop nélkül nehezen funkcionálok, kénytelen-kelletlen rendeltem egy cseremodellt, a legkisebb fehéret. Ki is hozta két nap múlva a kuroneko. Igazából semmiben sem különbözik az előzőtől, csak fehér házban lakik, és már Core 2 processzort tettek bele. Amit viszont felfedeztem, hogy a fekete modellek matt borításával szemben a fehérek fényes felületűek kívülről, körülbelül mint az új iPhone 3G háta. A keresztségben a gép a Snowflake nevet kapta.
Szerencsére a Crucial memóriák és a vinyó túlélték az úsztatást, így még újra sem kellett telepítenem semmit, egyszerűen csak beraktam őket az új házba, és nagyjából visszakaptam az előző rendszeremet. (Kíváncsi vagyok egy Windows hogy tolerálta volna mondjuk, ha kicserélnek alatta egy adag perifériát...)
Viszont mint azt negyedszázad élettapasztalta belém verte: a baj nem jár egyedül. Békésen WoWoztunk épp, amikor beakadt a rendszer, és a HDD furcsa kerregésbe fogott. Kicsit fellélegeztem, amikor visszaállt a rendes működés, viszont a gyors fsck már betett a merevlemeznek: jött az oly rettegett katt-katt...katt-katt...
Kivételesen jól gondolkodtam viszont, és még az új gép megérkezte előtt rádugtam a régi vinyót az asztali installációra, és átpakoltam a lényegesebb adatokat. Ezért amikor visszaszereltem Snowflake eredeti Fujitsu winchesterét, csak vissza kellett másolni az adatokat a hálón. Ezúttal tehát nem vesztettem el az összes zeném...
Ja, és időközben profi MacBook szétszerelő lettem. Már lassan bekötött szemmel is kicsavarozom a billentyűzetet, a HDD/memória takarójáról nem is beszélve. This is my MacBook...
A slusszpoén a végére: most, két hét állás után bekapcsoltam az elázott feketét, és bevillant a sleep LED! Na, gondoltam, csak nem kiszáradt? Megnéztem mit jelez a villogó lámpa: hibás memória. Hja, hiszen nem is volt benne, úgyhogy megkapta Snowflake 2x512-jét, és az elhunyt vinyót. És behalás, a gép azután, hogy gyakorlatilag folyó vízben lett mosva, bebootolt, és kitette a villogó kérdőjeles mappaikont, ami a HDD hiányát jelzi. A Leopard install DVD-t is gond nélkül beolvasta. Egyszóval működik, csak egy új winchester kell bele.
Azért ha egy mód van rá a fentieket senki ne próbálja ki otthon. Elmesélve talán nem tűnik úgy, de lett egy pár ősz hajszálam a folyamat során.