Komolyan, nem tudom mi történt a Hankyu Oasis pénztárosaival.

Ma a leányzó vagy fél percig tágra nyílt szemekkel bámult rám mozdulatlanul. Jelét sem adta, hogy a közeljövőben a kosárhoz nyúlna. Aztán mint aki álomból ébred egyszer csak nekilátott a munkájának. Oké, tudom hogy lélegeztelállítóan sármos külsőmnek nehéz ellenállni, na de ennyire? :mrgreen:

Vagy két napja viccesebb volt. Azzal kezdte az ezúttal idősebb kasszásnő, hogy lendületből rávágott arra a kis tálcára amibe az aprót számoltam épp, mire a pénz szerteszét repült. Ezen annyira megijedt, hogy a szájához kapta a kezét, egyúttal rám borította a kosarat benne a másfél literes teával. De végig úgy viselkedett mint egy holdkóros amúgy...

Nem tudom mit szívnak, de én is kérek belőle. :mrgreen: