Ha félretesszük, hogy mennyire magyar dolog mennyire magyar ozni, és hogy a nemzetekről alkotott általános sztereotípiák mennyire nem helyénvalóak, illetőleg, hogy ez a cikk a Velvetre készült...

...szóval azért valamire szerintem sikerült rátapintani:

Hogy képtelenek vagyunk saját tehetségünknek vagy sikerünknek örülni, képtelenek vagyunk akár csak egyszer is, egyetlen pillanatra önfeledten megfürdeni a fényben, hogy szeretjük savanyú képpel gondjainkat elhatalmasodni hagyni, mert úgy gondoljunk, hogy az általunk kiállt szenvedés minden felelősség alól felment minket, ahogy irigykedünk mindenkire, akinek több jutott, mint nekünk, és legfőképpen ahogy utáljuk saját magunkat ezekért a tulajdonságainkért.

Gyulai Bence írása.