Kezd kicsit elegem lenni a postából. Elmentem feladni az iskolalátogatásijaimat (de szép szó) és elfaxolni a bőröndválasztásom a British Airwaysnek. (Ezek is, Istenem, a 21. században faxon várják a választ.) A postásleányzó közölte, itt nem lehet ám faxolni. Esetleg kombiniben. Ezek szerint a japán postán a következő dolgokat nem lehet csinálni: bélyeget venni, borítékot venni és faxolni. (Nem vicc.) Nyugodtan átnevezhetnék bankra, komolyan.

Elmentem tehát... a koli office-ába. Csak kicsit lepődtem meg amikor kérdésemre válaszként kivágtak egy komplett faxgépet a pultra: vigyem fel a szobába és faxoljak. Persze előtte töltsem fel a prepaid telefonkártyát amit belső használatra adtak beköltözéskor. (A mögöttes ötlet az, hogy a szegény külföldiek felhívhassák a családjukat. A probléma csak az, hogy a bevezetett KDDI vonal szerintem Japán legdrágább telefonvonala. Komolyan, még az is olcsóbb ha a mobilomról telefonálok haza. Szóval a kártya - MY PREPAY CARD van ráírva full nagybetűvel - ideköltözésem óta ott pihent a borítékban.) Na a faxszal szenvedtem egy sort... de (szerintem) elküldtem a választ a BA-nek.

Most várom a következő questet.