Én azt hittem, ma nincs is könyvtár, de vesztemre Mugi szólt, hogy van. Úgyhogy most nem tanulok. :P Azért nem gáz a dolog, tegnap mélyen beleástam magam a makroökonómia rejtelmeibe, úgyhogy most már tudom a fogyasztási határhajlandóságot japánul. Meg még sokmindent.

A legjobb az egészben az, hogy körülöttünk egy egész egyetemre való japán nem csinál épp semmit. Az egyetemi napok keretében egész nap sátrakból árulják a kajákat jó drágán és irdatlan hangerővel zenélnek. Szerencsére van egy éjjeli limit, úgyhogy azért aludni lehet tőlük. A nappali tanulást azonban ütemes dobolás kíséri.

Ezt fényképeken is megörökítettem, úgyhogy most helyettem beszéljenek ezek. Majd írok erről többet, meg feliratozom a képeket, de most hagyjonbékénmindenkimertanulok. (Vagy legalábbis jól imitálom.) Szóval majd. Egyszer.