Most csak így rohanva írok. megint azon vettem észre magam, hogy éjjel van, és én nem haladok a munkáimmal. Pedig lenne rengeteg dolgom, még úgy is, hogy a felét rendszeresen elfelejtem. valamint eseményekben sem szűkös ez az első hét. Természetesen közkinccsé teszem az élményeim, amint hozzájutok némi szabadidőhöz.

Muszáj megosztanom, hogy alig két perce még görögdinnyét ettem! Igaz, három kóstolóméretű szelet volt hatszáz forint (leértékelve), de nem tudtam ellenállni. Valamint vettem valami fehér halféléből készült sashimi-t is (nyershal) de az nem nyerte el a tetszésem. Lehet persze, hogy nem is halból készül, és addig jó nekem, amíg nem tudom elolvasni rajta a kanjikat...