Ahogy néztem a Szőlő utcáról szóló híreket, és hallgattam a szakértői nyilatkozatokat, egyből a Kongen av Bastøy című norvég film jutott eszembe, amiről jó régen írtam is a blogon.

A filmhez egy Index cikk apropóján jutottam el, ami Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artur Északi Napló blogja alapján mesél a börtön történetéről. Bastøy ma az egyik legeredményesebb (felnőtt) börtön a világon, de…

A körülmények nem voltak mindig ilyen ideálisak. A sziget az 1900-as évektől fiatal fiúk keresztény nevelőintézeteként működött. Bastøy hírhedt volt brutális nevelési módszereiről, az erőszakról és a megfélemlítésről. Abban az időben a szülők gyakran azzal vették rá gyermekeiket a jó magaviseletre, hogy azt mondták nekik, ha így folytatják, Bastøyban fognak kikötni.

Az idekerült, nagyrészt viselkedészavaros, elhanyagolt és abuzált gyerekek gyakran próbáltak megszökni - kevés sikerrel. Végül 1915. május 21-én fellázadtak kegyetlen nevelőik és a sziget ellen, felgyújtották a pajtákat, és hajókon akartak megszökni.

Hogy a filozófia azóta hogy változott, arról a börtönparancsnok mesél a cikkben:

Tom szerint mindenki megérdemli a második esélyt, aki változni képes. Nekünk meg az a dolgunk, hogy segítsünk ebben, és toleránsak legyünk. Tom azt a példát hozta fel többször is a beszélgetéseink alatt, hogy ha kiadó lakás van melletted, és egy volt rab szeretné kivenni, minek örülnél jobban? Ha egy olyan ember veszi ki, aki évekig volt büntetve, megalázva, bezárva, vagy egy olyan, akivel jól bántak, tanult valamit, kapott az élettől és változott a személyisége? Nyilván a második opciót szeretné mindenki.

A szerzőpáros videóján meg is lehet nézni a modern állapotokat, de a teljes képhez érdemes végigolvasni a 2014-es cikket is.

Szóval amikor a ma reggeli Kormányinfón Gulyás Gergely a javítóintézetek rendőrségi átvételéről azt mondta, hogy „ha valaki engem megkérdezne, hogy hova tartozik ez a terület, akkor én soha nem tettem volna a szociális ágazathoz”, én erre a szigetre gondoltam.