Na rekeszizmokat készíteni.

Szóval ott tartottam, hogy közigazgatás. Aztán lemésztam a hegyről, csináltam sült krumplit itthon, majd mehettem vissza japánórára.

Kiderült, hogy már annyira nem tud mit kezdeni velünk a tanár, hogy kitalálta, mindenki tartson a saját országának nyelvéről előadást. Na ez a mélypont, amikor már arra is képtelen, hogy felkészüljön, és csináljunk valami legalább távolról hasznosat. Nameg nem kicsit röhejes, ahogy az ilyen-olyan japánunkkal tartunk egymásnak előadást teljesen érdektelen dolgokról, miközben amúgy simán angolul beszélnénk egymás közt. Hiába, ilyen minőségi oktatás folyik nálunk, biza.

Na de a lényeg, hogy amikor lejöttem a hegyről tűnt fel a kissé túl könnyű táskám... szóval immáron negyedjére kapaszkodhattam fel szeretett Rokkosanunkra a padban felejtett könyvért. Avagy az órán olvasás veszélyei, ill. e sorok írója csak azt nem hagyja el ami rá van Ferrobondozva.