Még el sem kezdődött, már felépíti a hangulatot a 8-bites Universal logo és zene. Nem vagyok egy retro videojáték fan, de ilyen kaliberű nagyszerűség mellett nehéz elmenni…
A sztori tekintetében a klasszikus videojáték-elv érvényesül: 7 ellenfelet kell legyőzni, és a végén ott a királylány. Jelen esetben a főhősnek az új barátnő hét gonosz exét kell legyakni a sikerhez. Innen mondjuk előre megmondható lenne, mi fog történni, viszont - spoilermentesen - mégsem lesz ennyire fordulat nélküli a “játékmenet”. (Érdemes figyelni a mindenütt felbukkanó X-eket, amelyek már akkor megjelennek, amikor még semmiről sem tudunk.)
Ti láttatok már ilyen filmes telefonszámot, hogy nincs benne 555?
A videojáték-elemek mellett (a legyőzött rosszfiúk pénzzé oszlanak, pontszámok repkednek és időnként még életerő-jelző csíkok is felbukkannak) sok effekt a képregényekből köszön vissza. Leginkább feltűnő a hangok vizuális megjelenítése feliratként, de például a visszatekintő részek is képregény panelekként pörögnek. A Scott Pligrim ugyanis eredetileg egy hat füzetből álló képregény-sorozat, nem elhanyagolható manga utánérzéssel. A film után azonnal akarni fogod persze.
Platformer (ugrálós ügyességi à la Super Mario) vagy verekedős (Mortal Kombat) játékok kedvelőinek és egyéb kockafajtáknak ennyi után már kötelező anyag. Emellett mi tesóval sírva röhögtünk egy-két beszóláson vagy vizuális poénon. (Annyira, hogy szüneteltetni kellett a nézést.) Ramona amolyan fanservice jellegűen szép (és lila haja van!), de ha valaki ázsiai lányokat szeretne látni, az is meg van oldva. Barátnővel megnézni csak akkor érdemes, ha a hölgy nem vágna falhoz egy Nintendót mondjuk.
Annak, hogy szeretem a vonatokat, van némi családi vonatkozása is: több családtagom is dolgozott a vasútnál. Gyerekkorban amúgy is jellemző a fiúknál, hogy, hű, vonat. Nekem ebből annyi maradt, hogy szívesen próbálom ki a szuperexpresszeket.
Más kérdés, hogy mondjuk nyolcévesen a vonatos képes ismeretterjesztő könyvemet lapozgatva nem gondoltam volna, hogy fogok is ezeken a szerkezeteken utazni.
Japánban ugye megvolt a shinkansen , amiről most előástam egy képet, mert az archív anyagok elvesztek. Ez a kobei egyetemi interjúmra menet készült. Régi szép idők, natshukashii.
Az index cikkéről jutott eszembe, hogy közben nyáron megvolt az ICE is a Karlsruhe - Strasbourg vonalon.
Meg kéne tanulnom fényképezni, illetőleg mozgott a vonat…
És azután visszafelé már nem tudtam megállni a TGV -t.
A gyerekkori könyvemhez képest átfestették, és unalmas szüke lett az élénk narancs helyett sajnos.
Nos, léteznek ennél szigorúbb rendszerek is: Japánban egy, azaz 1 alkalommal lehet valamiből vizsgázni. Ha elkéstél, elfelejtetted, aznap negyven fokos lázad volt, vagy csak nem tudtál készülni, akkor bizony rossz neked. Nincs utóvizsga. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a vizsgaidőpontot a professzor jelöli meg, és nincs lehetőség több opció közül választani. Előfordul így, hogy egy-egy napon több (adott esetben nagyon nehéz) vizsgája is van a diáknak. A vizsga után reklamációnak kevés esetben adnak helyet. (Értsd: soha.)*
Ezzel szemben arról, hogy hányszor próbálkozik valaki egy tárggyal, nincs szabályozás , valamint nem nagyon jellemző a tárgyak egymásra épülése sem. Például a Magánjog A vizsga nem megléte nem akadályozza a Magánjog B felvételét. (Más kérdés, hogy aki nem vizsgázott le az A-ból, annak nagyon meg kell majd küzdenie, ha át akar menni a B-n.)*
Nem szeretném letenni a voksom egyik rendszer mellett sem, viszont azt sem gondolom jónak, hogy - intézménytől függően - tucatszor is lehet akár egy tárgyból vizsgázni, ha valaki minden alkalmat kihasznál. Könnyen elvesztheti a komolyságát így az egész felsőoktatás.
Ezek konkrét példák a Kobe Egyetemről. Annak utána kellene járni, hogy mekkora szabadsága van az egyes intézményeknek a saját szabályozásukban. Személyes beszélgetéseim alapján a fentiekhez hasonlóan működik az összes (állami) japán egyetem.
Nos, én alapvetően nem hallgatok klasszikus értelemben vett rádióhullám-alapú rádiót. Az MR2 nekem az autózós rádiót jelentette, amivel sokszor sikeresen megőrjítettem a családot. ( Miért hallgatjuk ezt a vad zenét kisfiam? ) Engem viszont a szolnoki Aktív rádió tudott kiakasztani a húszperces reklámblokkokkal és a napi negyvenedik Sexy Chickkel.
Közlekedés közben alapvetően nem beszélgetést, hanem zenét szeretek hallgatni, így nekem tökéletesen megfelelt az MR2, ahol a maximum néhány szavas felvezetők mellett csak a szignál választotta el a zenéket, és a reklámblokkok is elviselhető hosszúságúak és frekvenciájúak voltak. Valszínűleg a többek által kifogásolt zenei választék szűkössége csak azért nem zavart, mert nagyon ritkán kerültem a családi autó volánja mögé.
Azt persze meg tudom érteni, ha valkinek nem tetszik, hogy közpénzből gyakorlatilag egy jukebox-rendszerű műsorstruktúrát tartanak fenn. Viszont - kérdem én - mi az alternatíva? Ha valaki nem Pest és környékén van, akkor marad a saját CD vagy egyéb adathordozó, mert a fent linkelt cikkek kommentelőivel ellentétben szerintem nincs negyven másik ilyen adó. Sőt, egyről sem tudok.
Jövőbe mutató megoldásként lehetne minden autórádió helyén egy last.fm lejátszó mobilnettel, és akkor az aktuális hangulatnak megfelelő kulcsszavakkal lehetne streamelt zenét hallgatni.
Az MR2 vita ezen túl elmegy több irányba. Például, hogy fair-e, hogy egyes zenekaroknak hangsúlyt adnak, míg más stílusokat önkényesen mellőznek. Kinek mi a kultúra, és minek van helye a rádióban. A rádió azt játssza, ami népszerű, vagy az a népszerű, amit a rádió játszik. Valamint ugye a politikai felhang, kinek jó az, ha sokmillióért “átalakítanak”, stb.
Today there was a birthday celebration for one of my friends. The 25th SPAR Marathon is tomorrow, for which I have started training a couple of months ago. There are several movies playing right now that I’d like to watch such as Inception or the new Resident Evil: Afterlife. I learned on Facebook that there is a World Press Photo exhibition in Budapest. Epica has a gig here on October 2, also some time later in Vienna. And so on and so forth, I could add another dozen things.
Well, I’ll be taking part in none of these due to a complete lack of income.
Harsh reality aside it seems amusing that not much seem to have changed since 8 years ago when I wrote my first post.
I don’t know what creative genius designed our coffee machine really. The way it works is the following: when the coffee is done the status light at the front darkens, without the machine actually switching off. So it falls upon the user to remember to flip the switch or pull the plug from the socket. Exactly my strong suite…
The parents’ machine at least has the decency to keep its light glowing angry red reminding the usually semi-comatose operator that his job is not yet done.
In all the mess I completely forgot the Journal’s 8th birthday, which happened a month ago on 4 August 2010. So now we are 2^3 years old, in the 3rd grade of primary school. I still think sesam.hu is the oldest blog under the .hu TLD with archives accessible since the very beginning but you’re welcome to prove me wrong.
There’s this service that lets you make a list of your milestones for your last.fm page, that is the tracks you listened to the 1st, 5000th, 10000th, etc. I never made a point to make a statement with these milestones so they are pretty random. I’m not going to use the list on my sidebar, nevertheless I find it amusing.
1st track: The Veronicas - 4Ever (12 Nov 2006)
5000th track: The Corrs - Runaway (19 Jan 2007)
10000th track: Blackmore’s Night - Waiting Just For You (02 Mar 2007)
15000th track: Machinae Supremacy - Fan Va Coolt (Men om Nånting) (12 May 2007)
20000th track: Touch and Go - Are You Talking About Me? (02 Aug 2007)
25000th track: Bright Eyes - Old Soul Song (For The New World) (07 Oct 2007)
30000th track: Michael Tolcher - Sooner Or Later (09 Nov 2007)
35000th track: Big Dismal - Missing You (09 Dec 2007)
40000th track: Robert Plant & Alison Krauss - Through The Morning, Through The Night (26 Jan 2008)
45000th track: Johnny Cash - The Long Black Veil (30 Mar 2008)
50000th track: Nine Inch Nails - Corona Radiata (21 May 2008)
55000th track: Kelly Clarkson - Maybe (08 Jul 2008)
60000th track: Rufus Wainwright - Hallelujah (08 Oct 2008)
65000th track: Sirenia - Beyond Life’s Scenery (25 Jan 2009)
