Annak, hogy szeretem a vonatokat, van némi családi vonatkozása is: több családtagom is dolgozott a vasútnál. Gyerekkorban amúgy is jellemző a fiúknál, hogy, hű, vonat. Nekem ebből annyi maradt, hogy szívesen próbálom ki a szuperexpresszeket.

Más kérdés, hogy mondjuk nyolcévesen a vonatos képes ismeretterjesztő könyvemet lapozgatva nem gondoltam volna, hogy fogok is ezeken a szerkezeteken utazni.

Japánban ugye megvolt a shinkansen , amiről most előástam egy képet, mert az archív anyagok elvesztek. Ez a kobei egyetemi interjúmra menet készült. Régi szép idők, natshukashii.

Az index cikkéről jutott eszembe, hogy közben nyáron megvolt az ICE is a Karlsruhe - Strasbourg vonalon.

Meg kéne tanulnom fényképezni, illetőleg mozgott a vonat...

És azután visszafelé már nem tudtam megállni a TGV -t.

A gyerekkori könyvemhez képest átfestették, és unalmas szüke lett az élénk narancs helyett sajnos.

Most mindenesetre a Maglev-rendszerű shanghai-i vonat maradt csak, amire még szeretnék egyszer legalább felszállni.