Ma kozelebbi kapcsolatba kerulhettem a Japan allatvilag egy jeles tagjaval. Reggel ebredes utan gondoltam Diablozok egy kicsit. (Hiaba, szunet van ;) ) Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami erosodo szirenahang hallhato a folyosorol. Eloszor arra gondoltam, valakinek sikerult aktivalnia a tuzjelzot, vagy valami ilyesmi. A folyoson aztan rajottem, mi az. Egy tenyernyi lepke ult a folyoso plafonjan, es az szirenazott. Korulbelul ugy lehet elkepzelni a hangot, mint 50 ehes tucsok bezarva egy dobozba. Ilyen lepkek egyebkent a fakon elnek. A parkban ejjelente meg lehet suketulni a rengeteg lepketol. Gondolom valami ejjeli fajta, nem egy szep latvany. Fekete es nagy teste van, hosszukas szarnyakkal.
Mar jo ideje nem irtam semmit, de a nyari szunet lustava teszi az embert. Eddig meglehetosen esemenytelen a vakacio, tekintve, hogy a diakok nagy resze vagy hazament vagy homestay-programon tolti az idejet. Ennek eredmenyekepp a koli teljesen ures, neha-neha lezeng erre-arra egy-egy eltevedt ryuugakusei. Nem baj, legalabb tanulni nem kell. Csak attol felek, hogy hozza fogok szokni a kesoi keleshez, aztan majd szenvedek szeptemberben.
Sasszemu olvasoknak feltunhet, hogy ez a bejegyzes megint magyar. A felmeresbol latom, hogy a magyar nyelvet kivanok egyelore tobben vannak, ugyhogy engedek a kozvelemeny nyomasanak. Az ekezetek hianya azert nagyon idegesit meg mindig.
Learning Japanese is full of surprises. Yesterday Tayama Sensei asked me for the long-forgotten kanji practice papers I received before the re-exam. She told me that I don't pass the exam without the peprs handed in, no matter how many points I have. Meaning that today morning I had to wake up early and fill in the practice papers.
Everything here already shows the signs of the summer holiday. The Japanese have only exams now, they don't go to classes, therefore the campus is relatively empty. The second floor of the cafeteria closed, we can only eat on the first floor, but it is more than enough, since almost no Japanese are present. Now as I am sitting in the library I can see half of the computers unused - a very unlikely scene at peak computer use time. If only it was already friday 4:20 PM...
The weather changed only a little, instead of 35 degrees Celsius it is only 30 and a mild wind is blowing. It is said that a taifun is approaching Tokyo, but most likely it will pass by in another direction. Hopefully it brings some rain in front of it at least which would be welcome at least by me. I'd happy if some rain'd clear the air from pollens and reduce the heat.
22 albums, 754 photos on 5 pages greets the viewers of the gallery now. The tech guys of Startlogic restored the lost pictures from their backups for me. :D
To celebrate the event I upoloaded two more sets of pictures of old events. You can see how we went to see Kabuki and a trip to Kamakura with Utsumi Sensei, the Japanese history teacher. I wasn't present at the latter and I wanted to write about the former some, but I don't have the time now.
I still have 3 days to survive at JLC before the summer starts. There is an alarming rate they are giving out homeworks for the summer though. One drawback of the separated classes is that each class's teacher gives homeworks separately resulting in a neat pile of time-killers for the puny one month long vacation.
There is little hope I can get my lost pictures back. Right now it seems like the gallery has been deleted and installed again leaving a blank database. I have no idea how could that happen as it is only me who has access to the administration interface and I certainly didn't do such thing. Now I am waiting for an answer from the support if they have any backup. If not, then - with regret - I'll consider the pictures be lost and start from the scratch again, uploading new pictures.
Recent events proved that it might be for the better if I wrote journal entries in English, having now many readers (for the time being picture-viewers only) from foreign countries. I originally wrote my journal in English previously as well. The only reason I changed is because some of my relatives don't speak the language. I put up a poll to ask you which language you prefer. For the time being I plan to use English.
I am aware that the gallery is not working. The thing is that yesterday it was full of pictures and for today it has become empty! All the pictures disappeared and I cannot log in with my username either. I have no clue how or why did this happen. I am trying to figure it out though it is not much that can be done. The pictures seem to be lost. ;'(
Haladunk, haladunk... Meg ezen a heten, es a kovetkezon van tanitas, utana megkezdodik a mindenki altal hon ahitott nyari szunet. Azert meg vannak akadalyok, peldaul holnap a kanji re-exam. Nem is nagyon csinalok mast, mint kanjikat tanulok. Persze az elet nem allt meg, elkezdtuk az uj konyvunket, mar a masodik leckenel tartunk. (21 van) Ugy fest ez a konyv sem fog sokaig tartani... Kivancsi vagyok, hogy fogjak hivni a kovetkezot... "felsofoku japan" !?
Kozben volt meg egy 3-as foldrenges. A konyvtarban ultem, amikor elkezdett mozogni a monitor. Duhosen neztem korbe, hogy melyik IQ fighter lokdosi az asztalt ilyen vehemensen, de nem lattam senkit. Ekkor meg mindig nem esett le, hogy mi van, csak amikor a szomszed asztalnal jishin-rol keztek el beszelgetni a japanok jottem ra, hogy ez bizony foldrenges. Kicsit hosszabb volt, mint az elozo, es alig tudtam olvasni a monitorrol. Hiaba, bosszanto dolog egy ilyen foldmozgas. :P
Jó ideje nem jutottam el odáig, hogy írjak a journalba. Csütörtökön megvolt a nyári szünet előtti utolsó két vizsgánk. Ezzel befejeztük az alapfokú japán nyelvtankönyvünket. Három és fél hónap alatt! Tegnap megkaptuk az eredményeket is. Sajnos én még nem pihenhetek, ugyanis a kanjitesztem nem sikerült, ismételni kell. A nyelvtanom 73%. Ez messze nem jó, de legalább átmentem. A nyelvtan kifejezetten cseles volt, mindenki panaszkodott rá. Nem is csoda, hiszen néhány legutóbbi dolog, amit tanultunk elég bonyolult. A kedvencem a kansetsu ukemi azaz a közvetett szenvedő szerkezet. A lényege, hogy az alanyt mindig kellemetlenül éri az adott cselekmény. Idézem a nyelvtankönyvem: "Ezeket a mondatokat nem lehet hasonló szenvedő szerkezettel lefordítani magyarra (angolra sem.)" Pl.: Watashi wa doroboo ni saifu wo nusumaremashita. Ez kb. a következőt jelenti: Én egy tolvaj által a pénztárcámat el lett lopva. A szép az, hogy a pénztárcát megtenni alanynak - mint az angolban - (a pénztárcám el lett lopva egy tolvaj által) helytelen, nem használják. Na ilyesmiket tanulunk. Obelix erre biztos azt mondaná: bolondok ezek a japánok...
Az utolsó leckében megismerkedtünk a keigo-val. A keigo udvarias nyelvet jelent. Japánban egyáltalán nem mindegy, hogy kihez beszél az ember. Feljebbvalóval, tanárral, sőt, idősebb diákkal (!) beszélgetve más szavakat, teljesen más igéket (ugyanarra a tevékenységre) és más nyelvtant (!) kell használni. Bonyolítja a dolgot, hogy létezik egy ún. szerény mód is, ami magunkat alacsonyítja le a beszélgetőtárshoz képest. Természetesen szintén más igékkel, nyelvtannal. Ez az egész azt eredményezi, hogyha mondjuk egy jobb szállodába bemennénk nem sokat értenénk meg a legegyszerűbb mondatokból sem.
A japán világszemléletre példa lehet az is, hogy ellentétben a nyugaton megszokottaktól, ha vendégségbe mész valakihez, nem azt mondja, gyere, tele az asztal étellel, egyél, hanem: Nincs semmi, egyél. (Nani mo arimasen ga, meshiagatte kudasai.) Megfigyelhető, hogy a meshiagaru (eszik, szerény mód) igét használják, ami a beszélgetőtársat magunk fölé helyezi a normál taberu (eszik) ige helyett.
Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy a japán nem hozható egyértelműen kapcsolatba egyetlen ma beszélt vagy holt nyelvvel sem. Bár kínai karaktereket használnak, a japán inkább a koreai és altáj nyelvekhez (koreai, mongol) hasonlít. A legmodernebb elképzelések szerint a japán a dél-kinai rizstermelők, az altáj népek és a buddhizmus hatására áttranszformálódott csendes-óceáni nyelv. A japánt ma körülbelül 125 millióan beszélik, és ezzel a világ 10 leggyakrabban beszélt nyelvei között van.
Természetesen olyan apróságok, mint vizsga a japánokat nem térítik el attól, hogy oktassanak is. Szerdán befejeztük a könyvet, csütörtökön vizsgáztunk és pénteken elkezdtük az új könyvünket, a chookyuu nihongo-t (Középfokú japán). A könyv jelentősen eltér az előzőtől. Először is nincs angol nyelvű nyelvtani magyarázókönyv, csak a japán tankönyv. Hiányzik a szószedet könyv is. A kanjikönyv is megváltozott. Eztán japán és kínai olvasatot egyszerre tanulunk, valamint nem csak egy több kanjiból álló szerkezetet tanulunk egy adott kanjihoz, hanem többet. Ami eddig nem volt, és most kaptunk az a szövegértés-könyv.
Az új tananyag miatt az oktatási rendszer is megváltozott. Az E osztályos óráink továbbra is változatlanok, de a közös órák megszűntek. Helyettük négy speciális óra van. Két chookai (hallgatásértés), és egy-egy dokkai (olvasásértés) és hanashikata (beszéd). Ide nem a régi osztályaink szerint vagyunk besorolva, hanem új - elvileg tudásalapú - rendszer szerint. Más tanáraink is vannak, én 3 órámra is olyan tanárhoz járok, akivel eddig nem volt dolgom. A legnagyobb poén ezekben az órákban az, hogy ezekre az órákra külön számolják a jelenlétet. 20% feletti hiányzás esetén automatikusan 0 pontos a vizsga. A következő vizsgáig azonban van 4 dokkai, tehát egyet sem lehet kihagyni...
Két közlekedési tapasztalattal is gyarapodtam. Még régen Shinjukuba mentünk Norbival biciklivel, és természetesen nem a kijelölt helyen parkoltuk le a biciklijeinket. Igazából volt ott egy parkoló, és egy lift. A lift egyik oldala még parkoló volt, de a másik nem, persze nekünk ez nem tűnt fel. Mikor visszamentünk a biciklikhez, mindkettőn volt egy rózsaszín-piros papír (ilyen hülye színeket használnak) 2000 yenes büntetésről. Csak egy papír volt, nem tudtunk vele mit kezdeni, gondoltuk ha majd kell nekik a pénz, küldenek egy csekket vagy ilyesmit. Ugyanis minden bicikli kötelezően be van regisztrálva a rendőrségen, mint nálunk az autók! Aztán nemrég Reiko - Norbi japán barátnője ;) - kiderítette, hogy ez csak egy figyelmeztetés, hogyha hosszabb ideig otthagyjuk, akkor elszállítják, és megbüntetnek.
A másik dolgot a vasúti átkelőknél figyeltem meg. A japánok autóval szépen felsorakoznak a sorompónál, és amikor fehérre vált a lámpa nem ám mint a bolondok nekiindulnak, hanem mindig megvárják, amíg az előttük álló autó teljesen át nem ért a vasúton, és csak akkor mennek át ők is. Érthető, ha az előttük levő autóval valami történik, ők ott ragadnának a síneken. Persze nálunk akkor is átmennek, ha piros van...
Ennek a hétvégének annyi pozitívuma van, hogy a hétfő ünnepnap, umi no hi, azaz a tenger napja, nem kell iskolába menni. Ezt ellensúlyozandó fogalmazást kell írni és nekem kanjikat tanulni a re-exam-re. Nyári szünet majd július 30-tól...
Nagyon meleg van, az ido nem igazan kedvez semmilyen tanulasi folyamatnak, de muszaj. Holnap vizsga, lehet szurkolni... Ma elvileg shitsumon no hi azaz konzultacio lett volna, de mi ugyebar a csak enyhen fanatikus Itami sensei-el lettunk megaldva, tehat ket oran at nyelvtani feladatlapokat csinaltunk. Mas osztalyoknak nem volt ora. Raadasul kiderult, hogy ugyan csutortokon vizsga, penteken mar elkezdjuk az uj konyvet, amit a vizsga utan kapunk meg. Valamint keddre ismet sakubun (fogalmazas) irando. (Csak azert nem hetfore, mert az umi no hi azaz a tenger napja, szunnap...)
Az elmult idoben sokminden tortent, de meg nem jutottam el odaig, hogy irott formaba ontsem az esemenyeket. Valoszinuleg csutortokig nem is lesz ra alkalmam, mert a nyari szunet elotti utolso vizsgara kell keszulnom. A szokasos nyelvtani es kanjitesztet irjuk, es elorelathatolag nem lesz egyszeru.
Ami kihagyatatlan az a szombati nap. Epp az agyon fekudtem, amikor ugy ereztem, mintha valaki finoman lokdosni kezdene az agyat. Eloszor nem tudtam mire velni a dolgot, de aztan belem hasitott a felismeres: ez bizony foldrenges. Az egesz nem tartott 15-20 masodpercnel tovabb. Atmentem Mariyahoz, aki epp a japan anyukajaval beszelgetett telefonon. O bekapcsolta a TV-t es kiderult, hogy a Richter-skala szerinti 3-as erossegu foldrengest tapasztalhattunk. Ez nagyon kicsinek szamit, a legtobb ember eszre sem vette. Janis nagyon csodalkozott peldaul, amikor beszamoltunk, neki semmi sem tunt fel.