A hetvege esemenytelenul telt abbol a szempontbol, hogy 24 oraban kanjikat tanult mindenki. Nehanyan bekoltoztunk a negyedik emelet kozos szobajaba, es ott toltottuk idonk nagy reszet. Janis, aki egesz nyarra hazament Lettorszagba, probalkozott ugyan megvaltani minket - benne ujraeledt a rebellis tuz a japan kanjitanito elnyomas ellen - de hamar letortuk a lelkesedeset toretlen ignoranciankkal minden tanulast elutasito ajanlatara. A vege az lett, hogy vasarnap este o is nekiult a kanjiknak...
A pentek eleg halal nap, tekintve, hogy negy orank van. Raadasul most megspekeltek azzal, hogy multikulturalis kommunikacio ora helyett egy japan kozepiskolaba latogatunk el, ahol ismet elo kell adnunk az orszagprezentacionkat. Igen jol megszerveztek, a kanjiteszt elotti utolso hetvegen, a szpetemberi zarovizsgaink elott, meg ilyen okorsegeket is kell csinalnunk... Raadasul japanul kell eloadnunk, tekintve, hogy a kokosei-ek nem beszelik az angolt. Meg ha tanultak is, teljesen remenytelen angolul probalkozni veluk. Termeszetesen emiatt hosszabb lesz az ora, nem erunk vissza konyvtarzaras elott. Most csak ugy berohantam ebedszunetben e-mailt olvasni. Gah!
A nyari szunet mozgalmasan bucsuzott tolunk. Az iskolakezdes elotti vasarnap ejjel apan deli reszen, Wakayama-prefekturaban a Richter-skala szerinti 7.3-as erossegu foldrenges volt eszlelheto. Tokioban is lehetett erezni, es bar az Index cikke szerint kilengtek a felhokarcolok es 38 ember megserult, en nem tulajdonitottam neki ekkora jelentoseget. Nekem a novenyem lengett csa ki es az asztalomon szeizmografkent mukodott a pohar vizem. Azert a TV-t bekapcsoltam es Japan deli reszebol eleg felelmetes kepeket sugaroztak. A kamera elott ugy rengett minden, hogy elmosodotta valt a taj. Ilyen foldrenges utan kb azt vartam, hogy romhalmazza dol az osszes epulet, de a kornyek latszolag sertetlen maradt. A japan TV minden csatornaja ugyanazt a foldrenges es Tsunami-elorejelzo adast sugarozta, tokeletes higgadtsaggal. Bamulatos, hogy milyen nyugodtan kezelik ezeket a hihetetlenul embertprobalo helyzeteket.
A foldrenges utan jott a hurrikan. Ezt eloszor a TV-ben lattam. Egy utkeresztezodest mutattak, ahol a szelet az utca hosszaban felfogtak a hazak, de a keresztezodesen akadalytaanul atfujt. Ezert peldault az keresztezodest atszelni akaro japant majdnem elfujta a szel. Bekenyszeritette az ut kozepere, es csak felkorben setalva, a szel ellen teljes testsulyaval harcolva tudott atkelni az uttesten. Egy szelre nem szamito motorost belevagott a tuloldali bokrok koze a vihar. Egy utat atszelo taxi oldalanak pedig egy aluminiumdobozt fujt neki iszonyatos erovel. Ezutan a tenger melle kapcsoltak, ahol a - szerintem lekotozott - riporter felelmetes szelben magyarazta a helyzetet, a hatterben felmeteres hullamokat veto tengerrel. A tajfun Okinawa es Kyuushuu-szigete utan Japan es Korea kozott a Japan tengeren fejezi be feltehetoleg palyafutasat.
A tajfun erejere jellemzo, hogy Tokioban is erosen lehetett erezni a jelenletet: a kiteregetett ruhaimat kenytelen voltam beszedni, hogy ne tepje le oket a szel. Orkanszeru vihar volt, pedig a tajfun tolunk azert meglehetosen messze haladt el...
Nem csoda, ha ebbol az orszagbol szarmazik ket a magyar nyelvben is hasznalatos szo, a ta'jfun es a cu'nami. A tajfun japanul tai-fu, azaz eros szel, a tsu-nami pedig "osszegyujtott" - azaz nagy - hullamot jelent. (A hullam kanjija kulon erdekes, a ket resze azt jelenti: a tenger heja)
Az elso nap meglehetosen faraszto volt. Itami Sensei szerint az eddig atvett hat lecke egyszeru volt, most jon a neheze. En koszonom szepen eddig sem panaszkodtam a minosegre, de ugy fest a japanok mindig tudjak fokozni. Most epp a kanjikkal szenvedek. Az uj konyv a regivel ellentetben mar nem csak egy olvasatot - ezaltal egy szot vagy szokapcsolatot - tanit meg, hanem egy kanjival 3-4 kapcsolatot is feltuntet. Termeszetesen a vizsgan barmit kerdezhetnek.
Ami engem jobban foglalkoztat, az az, hogy a ho vegi vizsgan mit fognak kerdezni mondjuk gazdpol-bol. Most eppen a japan alkotmanyt olvassuk (en angolul, megvan japanul is), de nem igazan latom hogy lesznek ebbol vizsgakerdesek. Az alkotmanyrol ugyanis barmennyit is tanulok, eleg remenytelennek tunik barmi erdemlegeset is irni/mondani japanul...
Meg az elozo beszamolombol kimaradt egy nagyon erdekes kirandulas. Petra vettette fel, hogy menjunk el egy Carrefur nevu francia eredetu bevasarlokozpontba valahol Tokio szelen, mert ott europai eredetu arukat is lehet kapni. Ugy dontottunk, bicikliturazunk, mert a vonatjegy 1500Yenbe kerult volna. (Ez ugyan azt is jelzi, hogy a dolog baromi mesze van, de a ryuugakusei nem fel semmitol ugye.)
A dolog szepseghibaja az volt, hogy az ut elejen eleredt az eso. Nehany perc mulva ugy neztunk ki, mint a kiontott urgek, de azert nem adtuk fel. Mentunk. Es mentunk. Es mentunk... Mikor vegre valahara 4 ora biciklizes utan elerkeztunk a celhoz, a csapat tagjai (Petra, Mugi, Oyun, Ulyana, Cristina, vlada es en) nem igazan hittuk el, hogy megcsinaltuk. (Cristina volt a legnagyobb csoda, hiszen, mint az kesobb kiderult nem sokkal azelott tanult meg biciklizni! Nagy csodalkozasomra a bolgar es roman kornyekrol erkezettek kozott nagy szamban akadnak biciklizni nem vagy alig tudo emberek.) Egyes velemenyek szerint Tokio kozigazgatasi hataran kivulre mentunk ki...
A Carrefur maga nem volt rossz, de az igazi felfedezes az outlet shop-ok voltak. Kiderult, hogy a hatalmas teruletet elfoglalo epuletkomplexus nagy szamban tartalmaz Adidas, Levi's, Wrangler, GAP, stb. gyari outlet boltokat, ahol nem egy dolgot rettento olcson lehet beszerezni. En egy adidas polot (700Yen) es egy GAP nyari hosszunadragot (2200Yen) vettem. A lanyok termeszetesen alig voltak elszakithatok az uzletektol, igy jocskan sotetben indultunk haza.
Az ut hazafele nem lett rovidebb, de legalabb az eso nem esett. Azert egy-egy emelkedonel (hegyes-volgyes videken jartunk) a team holgytagjai el-elvesztettek a lelkesedesuket. Orommel jelenthetem azonban, hogy mindenki epsegben (bar a lanyok kozul nehanyan remenyeik szerint ha nem is meg-, de lefogyva) hazaert.
Szinten a szunetben tortent nem is egyszer, hogy a konyhat megszallva egymasnak foztunk ebedet. Vlada kezdte a sort tejfolos csirkevel, bar a tejfol helyett a helyi lehetosegeknek megfeleloen yoghurtot kellett hasznalnia. Utana el leptem meg a tarsasagot egy jo adag porkolt-gulyasleves komboval. (Maggi porkoltkocka es Knorr levespor rulez. ;) ) Aztan a mongol duo, Mugi es Oyun foztek valami zoldseges husfelet, amihez csikokra vagdalt palacsintataesztara emlekezteto dolog volt keverve. Kifejezetten izletes volt!
A mai nappal veget ert az egyhonapos nyari szunetunk. Szerencsere ma nincs elso oram, ugyhogy be tudtam jonni a konyvtarba. tekintve, hogy amugy az egyetemen nem kezdodott meg a tanitas, csak nekunk van orank, a konyvtar meg szuneti nyitvatartassal uzemel. Emiatt aztan nem sok lehetosegem lesz gephez jutni megint, mert elobb bezar a bazar, mintsem veget ernenek az oraink.
Az ido is kezd osziesre fordulni, egyre tobbet borult az eg es esik az eso. Hideg nincs, de legalabb a katlanra emlekezteto forrosag megszunt.
Tegnap egesz nap a hazijaimat csinaltam. Meglepodtam magamon, mert mire az olvasasertes hazi feladat vegere ertem, egesz belejottem az olvasasba. Egyre kevesebb kanjit ugrottam at bla-bla felkialtassal es nem kellett allandoan szotaraznom. Kozben meg talaltam mindenfele elmaradasokat szepen eldugva a fiokomban, ugyhogy lesz meg mit csinalnom. Remelem nem kell a nyari szunetrol sakubun-t irni...
Tegnap nem volt idom megirni a kepalairasokat, mert bezart a konyvtar es kilakoltattak. Ma ezt potoltam. Sajnos az ido melegre fordult, pedig volt ket nap enyhules. Gondolom az esozesek miatt a homerseklet 20 fok korulire hult. Nagyon elveztem... Sajnos visszaalt a 37 fokos katlan, ugyhogy nem kellemes meg itt a konyvtarban sem. A gepek a harmadik emeleten vannak, es a meleg levego ugyebar felfele szall.
Éppen most végeztem a szobám kitakarításával, és végre rászántam magam, hogy leírjam, mik történtek velem a könyvtár nélküli hétben és azóta.
Természetesen mindannyian figyelemmel kísérjük az Olimpiát. Itt különösen izgalmas, mert sok náció tagjai vannak összezárva, így érdekesebb a dolog. Például a megnyitót is együtt néztük. Majd' minden harmadik országnál valaki felujjongott, hiszen otthoni arcokat láthatott. Nem tudom, milyen volt a visszhangja a megnyitóünnepségnek, de nekem nagyon tetszett. Kedvenceim a körbehordozott "állóképek" voltak a görögök történelméből, amelyekben igazi emberek játszották a bábukat.
Valamikor ezután egyik reggel kávét akartam főzni, de hiába kapcsoltam be a vízforralómat, nem működött. Na, mondom, jól megjártam, most mihez kezdek. Megkerestem a - természetesen japán nyelvű - dokumentációját, és láttam, hogy egy éves garancia van hozzá. (Legalábbis erre következtettem, elolvasni nem nagyon tudtam.) Nem nagy kedvvel, de másnap elindultam a Seiyube, hátha meg tudom győzni őket, hogy csináljanak valamit. Legnagyobb meglepetésemre a következőképp zajlott a dolog: megmutattam a cuccot, és előadtam, hogy nem működik. Az eladó pár pillanatig nézte a forralót, aztán rám nézett, és azt kérdezte: Ha most hozok egy újat, az jó lesz? Én keresztkérdésekre számítottam, meg arra, hogy megpróbálják rám kenni, hogy kólát forraltam víz helyett, vagy mit tudom én... Még elnézést is kértek, hogy a dobozt nem tudják odaadni, mert én is doboz nélkül hoztam vissza. Azt hiszem, úgy megy a dolog, hogy szépen visszacsomagolják a rosszat és visszaküldik a gyárba. Az ő saruk. Természetesen a garanciám is újraindult, ismét egy év.
Valamikor az előző héten Vladával Musashisakai-ba mentünk, ahol a használt CD/DVD/Könyv bolt van. Velünk jött Mugi, Oyun (Mongólia) és Zieneb (Marokkó) is. Mire odaértünk biciklivel, mindenki megéhezett - jó messze van... - úgyhogy először ettünk. Utána mi a könyvesboltba a lányok meg hova is máshova mentek volna mint ruhát venni. Miután végeztünk, úgy döntöttünk, még korán van, ezért elmentünk az ottani parkba. (A nevét elfelejtettem.) Ez egy iszonyatosan nagy park, benne tóval, ahol csónakázni is lehet. Mi körbebicikliztük egyszer, aztán úgy döntöttünk, a parkon keresztül megyünk haza. Itt kezdődött a vicces része, ugyanis eleredt az eső, és a park kikövezett útjai hirtelen ultracsúszósak lettek. Először én végeztem gravitációs kísérleteket, amikor lejtőn lefelé fékeztem, és keresztbeállt alattam a bicikli. Oldalra csúsztam vagy tíz métert, mire megálltam. Zsenialitásomnak köszönhetően talpon maradtam. ;) Utána libasorban haladtunk, amikor egy japán hirtelen úgy döntött van valami az út közepén, aminek nem kell ott lennie, és lehajolt, hogy felvegye. Muszáj volt fékeznem. Mugi alól azonban mögöttem kiszaladt a bicikli és fenékre esett szegény. Utána hazafelé Zieneb is elesett. Ő volt a legérdekesebb, álltó helyében eldőlt, mint egy sószsák. Később kiderült, hogy elszakad a papucsának a pántja, ezért zuhant el. Hja' aki papucsban jár biciklizni... Végül egyedül Vlada maradt sértetlen, ezért konstatáltuk, hogy ő a mumus, szerencsétlenségünk okozója.
Most pénteken Vlada szobájában ültünk Mugival, amikor Mugit hívta a japán anyukája. Mivel Yokohamában élnek Mugi csak egyszer volt náluk. Felvetettük Vladával, hogy mi lenne, ha mi is elmennénk vele, legalább kimozdulunk, és ő sem utazik egyedül. Az anyuka is örömmel fogadta a javaslatot, úgyhogy másnap elindultunk Shinjuku-Yokohama útvonalon. Autóval hazaszállítottak minket a házhoz. Az autónál megállnék egy percre, mert nem semmi felszerelés volt benne. A középkonzolon egy kb. 12"-es képernyőn terpeszkedett a GPS rendszer. Autóverseny játékokhoz hasonlóan felülnézeti részletes térkép kapott helyet benne, egy külön ablakban pedig 3D-ben (!) lehetett követni az útvonalat. A jelentősebb épületek (kórházak, iskolák, templomok, stb.) meg voltak jelölve. Valamilyen célpontot kijelölve a forgalomnak megfelelően útvonalat ajánl fel, amit ezután szóbeli utasításokkal segít követni. Este volt, úgyhogy a külön éjszakai grafika is be volt kapcsolva... Úgy mellékesen 6 CD-váltót, rádiót és egyéb fedélzeti adatokat szolgáltató kacatokat is zsúfoltak a kütyübe. Inkább vadászgépnek nézett ki, mint autónak.
Aznap este náluk vacsoráztunk. Csak ketten voltak, anyuka ás apuka. Japán stílusú házban laknak tolóajtókkal, ahol én azzal kezdtem, hogy jól bevertem a fejem a szemmagasságban lévő ajtófélfába. Jó japán szokás szerint a bokáig érő asztalt ültük körül, mindenki ahogy tudta. Vladával nekünk nehezebb dolgunk volt a viszonylag hosszú végtagok miatt. Nekem jól jött, hogy aikido alatt sokat ültem japán módon, így tudtam enni is. Evés után beszélgettünk, majd rövid koreai sorozatnézés után (Itt nem brazil és mexikói, hanem koreai szappanoperák vannak. A minőség ugyanolyan...) nyugovóra tértünk, mi Vladával a nappali tatamiján, Mugi az emeleten.
Másnap elmentünk a tengerpartra. Sajnos úszni nem igazán lehetett, mert köves tengerpart volt, a víz alatt megbúvó sziklákkal. Az egyetlen homokos rész körbe volt kerítve, és a figyelmeztető tábla tanúsága szerint, amit hosszas szótárazás után sikerült megfejteni, viperákkal volt ellátva. Azért jól elvoltunk, találtunk egy lyukat a kövek között, ahová periodikusan be-becsapott egy hullám. Oda beültünk jacuzzizni, amíg az egyik hullám Vlada nyakába nem öntött egy medúzát. A strandolás után egy olasz étteremben ettünk (végre normális) pizzákat és tésztákat. Japán módszerrel táplálkoztunk, ami azt jelenti, hogy nem mindenki magának rendel ételeket, és azokat sorban megeszi, hanem sokféle ételt rendelünk, és mindenki mindenből eszik egy kicsikét. Utána visszaszállítottak minket az állomásra és elbúcsúztunk. Az út természetesen képekkel van dokumentálva, amelyek itt láthatók.
Nagy banatomra egy hetig el ell hogy bucsuzzak mindennemu elektronikus hozzaferestol, ugyanis a konyvtar egyhetes nyari szunetet tart. Legkozelebb Augusztus 19-en, csutortokon nyit ki. Ha tehat valaki kivancsi, miert nincs uj journal-bejegyzes, kep a galeriaban vagy valaszemail tolem, akkor ez az ok.
Azonban mielott elmennek szabadsagra meg feltoltottem harom adag uj kepet. Egy sorozatot felhokrol, aminek nincs sok ertelme, de jol nez ki. Egy csoport ejszakai kepet a campusrol es a kornyekrol, valamint egy nagyobb adag vegyes kepet kulonos hangsullyal a Multicultural Communication oran kotelezo orszagbemutatokon.
Tegnap epp bekesen szaguldottam hazafele a biciklimmel, amikor megallitottak a rendorok. Ellentetben kis hazankkal az itteniek komolyan veszik a lopott biciklik felkutatasat is, ami nem is csoda tekintve a kerekparok hatalmas szamat. Minden biciklin van egy sarga cetli azonositoszammal. A rendorok ezen szam bediktalasa utan egy kozponti adatbankbol megkapjak a ketkereku tulajdonosanak a nevet. Ha a jarmu aktualis gazdaja nem tudja hitelt erdemloen igazolni, hogy a neve egyezik a bejegyzett nevvel, akkor kezdodnek a bonyodalmak.
Nalam termeszetesen semmi gond sem volt, nagyon udvariasan beszelgettek velem, mikozben lefolytattak az ellenorzest es elkertek az Alien Registration Card-omat. Ebben a dologban igazabol Norbinak van tapasztalata, hiszen ot rendszeresen megallitjak a rend orei. Az ok, hogy elhagyta a biciklije kulcsat: itt a kerekparok legtobbje egy patko alaku lakattal van felszerelve a hatso kereken, amit egy kulccsal lehet bezarni. Zart allapotban teljes korre alakul, megakadalyozva a hatso kerek forgasat. Namost neki ezt at kellett vagnia, hogy hasznalhassa a biciklijet. Ezt meglatva a rendorok azonban elnek a gyanuperrel, hogy biciklilopas tenyallasa forog fenn, ezert ahol csak latjak, megallitjak.
Miuan nalam mindent rendben talaltak kicsit kerdezoskodtek meg, hogy hol tanulok, miota vagyok Japanban, hogy tetszik az orszag. A japanom a nayri szunet nehany eltelt napja alatt kicsit berozsdasodott, de azert tudtam megfeleloen valaszolgatni. Mikor elmondtam, hogy elotte nem tanultam japant, csak ideerkezesem utan, rogton siettek kozolni, hogy kivaloan haladok es nagyon jol beszelek. (Ehh.) Es utana mit mondtak? Mit? Minden japan kedvenc szavaval fektettek ket vallra: Gambatte! (Kitartas!) Meg a rendorok is ezzel jonnek! Eskuszom, ha valaki meg egyszer ezt mondja, azt megutom...
Kilencvenöt éves korában Párizs környéki otthonában vasárnapra virradó éjjel hunyt el Robert Merle, Goncourt-díjas író. Az index cikke 2004. március 31-i keltezesu. En ekkor meg otthon voltam es megis elkerulte a figyelmemet az esemeny. Kifejezetten imadom Merle-t, a cikkben szereplo konyvek felet mar olvastam es a masik feluk szerepel a mindenkeppen elolvasando konyvek listamon. Allati elmek, Malevile, Vedett Ferfiak, Madrapur, Mestersegem a halal, mind egy-egy elmeny volt. Kar, hogy az index cikke egy vazlatos oneletrajzra es az iro muveinek egy-ket mondatos szinopszisara szoritkozik.
Miket nem talal az ember, ha olvassa az Index.hu-t. Meg tudom erositeni a cikkben foglaltakat, lattam en is ilyen ketyereket. Az en telefonom is 240*320/65k kijelzos es 1.3Mpixeles kameraval van felszerelve. Nemreg Norbival konstatalnunk kellett, hogy a telefonjaink rettentoen amortizalodtak, hiszen megjelentek a piacon a 3.2Mpixeles fenyekpezogeppel ellatott modellek potom 20.000 yenert. (Hogy is van az, hogy otthon a csucsmobil 100.000 Ft folott kezdodik jo esetben?) Ami erdekes, az a halozat. Az biztos, hogy nem GSM. A cikk szerint az itteni Voda 2.5G (Ket es feledik generacios halozat, a 3G es az UMTS kozott van, ha jol vagyok informalva.) halozatot uzemeltet, valoszinuleg a mi auKDDI halozatunk is hasonlo. Amugy Japanban eddig negy halozatot lattam: a legnagyobb az NTT DoCoMo, utana a Vodafone majd az auKDDI, es van egy negyedik, aminek a nevet nem tudom, de kicsi. Nekem olyan elofizetesem van, hogy havi 2700 yenert 50 perc ingyen beszelgetest kapok. Az email 125 karakterenkent 0.5 yen es az egesz cucchoz a telefont 1 yenert (!) kaptam meg.
A japanok amugy teljesen telefonfuggok. (Illetve keitai, ahogy itt nevezik.) Mindenkinek van telefonja, es allandoan hasznaljak is, vonaton, oran, az utcan. A diakok, akik rendelkeznek japan anyukaval rendszeresen panaszkodnak, hogy neha, amikor kenyteleek felhivni az anyukajukat, fel oras beszelgetes alatt nem usszak meg. Nem csoda, ha egy atlagos japan telefonszamlaja itthon mosolyt csalna a legmogorvabb telefonszolgaltato-fonok arcara is. Foleg, hogy a fiatal korosztaly az adatkommunikacios lehetosegeket is felfedezte maganak. A csengohangok, hatterkepek es menugrafikak mellett a nezheto video is nepszeru.