Egy linket követve jutottam el ismét egy érdekes oldalra... nem, nem linkelem ki, mert szerintem nem érdemes. Arra kiváló példa amit talán legutóbb az Index kapcsán emlegettem, hogy mekkora divat lett összegyűjteni, kategorizálni és apró részletességgel virtiolos hangnemben közölni valamely dolog hibáit. Valóban arra kellene felnéznünk, aki az alkalmazott szarkazmus szakavatott tudósa? Nem azt mondom, hogy Bólogató Jánosként mindent el kell fogadni úgy ahogy van a legkisebb kritikai észrevétel nélkül. Viszont ha tényleg mindig mindenben csak a szálka tűnik fel nem lesz egy idő után önbeteljesítően vacak az egész világ? Nem lehetetlen, hogy önmagunk fenenagy keresése az oka mindennek. Hiszen nem definiálhat engem, hogy mit szeretek - másik kismillió ember szeretheti ugyanazt. De majd jól megmondom mi a baj mindennel, és akkor elválasztva magam mindentől én lehetek. Éles határvonalak kellenek, nem szétolvadás.
Vagy rosszul látom, és ez csak a gyengék siráma, akik képtelenek megfelelően kritikus szemmel nézni.
If you should go skating
On the thin ice of modern life
Dragging behind you the silent reproach
Of a million tear-stained eyes
Don't be surprised when a crack in the ice
Appears under your feet.
You slip out of your depth and out of your mind
With your fear flowing out behind you
As you claw the thin ice.
Aurél (Hitotsubashi) jóvoltából immár a HVG is szentelt egy cikket a japán iskolák problémáinak: Kínpadok gyermekei (A rendes cikk csak regisztrált felhasználóknak elérhető, viszont a nyomtatható verzió tapasztalatom szerint nem korlátozott.)
És itt ez a tanulmány mely szerint az engedékeny, a diákokat barátnak tekintő tanári viselkedés esetén nagyobb a valószínűsége a diákok egymás közötti erőszakoskodásának. Miközben szerintem pontosan az az elhidegült, személytelen oktatás a kiváltója az ijimének ami a japán iskolákban divat. Persze, most mikor már ilyen katasztrofális helyzet uralkodik nyilván egy engedékeny hozzáállás csak arra jó, hogy még több lehetőséget adjon a gyerekeknek egymás nyesztetésére. Ellenben a vasszigor - láthatóan - szintén nem megoldás, akármit is mond a fenti tanulmány.
As the title says: look up. The most recent feature I added is a last played song ticker. Very nifty thing, using AJAX (Asynchronous JavaScript and XML): a JavaScript automatically refreshes the ticker every two minutes from Last.fm's XML. (It is actually far from trivial to embed XML into HTML.) The original idea - again - is sLD's using the Scrobbler WordPress addon.
The hard part was making the ticker look the same on all browsers. I tried countless positioning methods in CSS all of which worked in both Firefox and Safari but none in Internet Explorer. (I don't even *have* a machine to run IE on...) It should be OK now, but one can never know; if you experience any glitch or misalignment in the website structure please leave a comment or email me. (Try shift-reload / shift-F5 first, please.) And I'm sorry about the inconvenience caused by the testing. I think for the last couple of hours the main page was literally falling apart...
I found the reason why some posts don't work with permalinks. Well, to be precise I found the way to fix them: they need to be re-edited. Saving them (even without changes) fixes their links. So I've taken up the job to go through all of my previous posts starting from the very first and retrospectively title and categorise them. This being tedious and mind-numbing I cannot do it all at once. You can follow the progress by checking the number of 'uncategorised' posts. As of now I am finished with the year 2002.
On a sidenote, it is quite disturbing to be face to face with my nineteen-year-old self. My English back then seems a lot worse, which is particularly strange because I had just finished Grammar School at the time, so I should have been at my prime time, and I haven't actively studied English ever since. The amount of badly translated thoughts are alarming. Oh, and my posts are just so superficial, childish... had I really been that much of a whingeing sissy? Or am I still?
Well, some things haven't changed for sure: "At Uni again… Well today I left my monthly mass-transit ticket at home - of course I only noticed it when I was on the underground - meaning I had to walk back and miss today’s statistics lecture. Bad thing." (18/11/02)
What can I say? Typical.
This made me laugh, despite of all the mistakes and the fact that law school means something completely different: "Law exam today. I am so glad I didn’t choose law school. ;) Law can be very interesting at some points as it is slightly more complex than it seems to be for the first sighet. However learning it is very exhausting for me. I hate learning things by heart, like exceptions, definitions, rights, etc. Pity law is built up of mainly these. :)" (29/10/02)
If I only knew...
And lastly about MMOGs. I stumbled upon this blog entry just yesterday and when slavishly working on my posts today this came up. Although I obviously lacked maturity I seemed to be a little ahead of my time regarding MMOGs. Not so many have played back then, and definitely not my age. Of course there were no game cards at the time, and the whole experience was fairly new.
*
You asked what happened to the boy who wrote the letters to the Ministry. Well, not much info on him, but I browsed through all the articles on Mainichi-MSN for the past two weeks, and listed every article connected to bullying:
17-year-old high school boy leaps to his death in Kobe (15/11)
Here we are, my hometown. "At about 7:10 p.m. on Tuesday, prefectural police received an emergency call from a resident of the 14-story apartment complex in the Myohoji district of Suma-ku, Kobe, reporting that someone had leaped from its 13th floor." Suma-ku is on the other side of Kobe, where the beach is. Bullying is not mentioned in the article, but "Earlier in the day, he had attended classes as usual. Teachers said the student's grades were solid and he was good at sports, adding that he was comparatively quiet."
14-year-old boy found hanged (15/11)
"A 14-year-old boy hanged himself after allegedly being bullied by classmates, police said Wednesday." This time in Niigata prefecture.
Bill passed to amend education law despite opposition boycotting session (15/11)
One would think they are concerned about the suicide-spree. "The bill calls for the government's active involvement in education and developing patriotism among schoolchildren." Definitely what kids need right now... (The whole idea is crazy if you ask me, if there's something this country has ample resources of it's patriotism.)
Student who committed suicide had trousers pulled down on day of death (16/11)
Full report on the boy's death in Niigata. "The local education board is investigating the death, considering the possibility that periodic bullying prompted the boy to commit suicide. School officials said the 14-year-old student had his trousers pulled down by a classmate in front of several other classmates during a group cleaning session on Tuesday afternoon. Afterwards the student reportedly sat through a lesson crying." Noone noticed? More like noone cared. "the school's principal, Shuji Katsuma [...] added that the school wanted to investigate whether pulling the student's trousers down could be considered bullying, and spend time investigating the relationship between incidents at the school and the boy's death" Disgusting reaction from the school, I mean isn't the whole incident blatantly obvious?
Suicidal boy's mom stresses need for quick school response to bullying (16/11)
Some at least are trying to do something, although a suicidal son's long agonising was needed to trigger her . "It's common for children to tease others based on their appearance. I don't think that type of bullying will disappear. But when it happens, I want the adults around them to tell them, 'You mustn't say that kind of thing,' the woman said." Yes, it's that simple.
10-year-old swallows nail in drink bottle at school (18/11)
I have to give it to them, these children are quite apt at innovative ways of hurting each other. "School officials reported the incident to police, suspecting that the nail may have been deliberately put in the student's drink bottle."
Workers accused of beating children at Osaka welfare facility (20/11)
'Welfare facility' sounds quite suspicious to me, this could be the kind of institution they send 'problem kids' to. "Two of the students had been verbally abused, and all of the incidents apparently occurred over the past one or two years. None of the students underwent medical checks after the incidents." Of course they were trying to cover everything up. Reminds me of the fears of the kid who wrote the initial ministry letter.
Principal apologizes after spanking, injuring student who played with food (22/11)
Nara is Quite close too, right next to Kyoto. "The principal, Kiyoharu Okamoto, has a record of turning around schools in which education of students is difficult, and has written on the psychology of children and teachers. Locally he is known as the 'passionate principal.'" Maybe a little too passionate.
Teachers criticized over approach to bullying: Our hands are tied (23/11)
"'Bullying can lead to legal action, so schools are on edge,' the vice-principal said. 'Our response has to be cautious.'" In other words since it could damage the institution we rather don't talk about it.
This is two weeks' stuff. The ministry now has 27 letters of children threatening to kill themselves, and counting. Three kids committed suicide, one of them obviously as a result of being bullied at school. Schools remain 'being cautious'.
Reggel nem találtam a bérletem. Feldúltam a szobát persze, de sehol sem volt. Több lehetőség is van, vagy kihúztam a zsebemből valahol az úton hazafelé, vagy szórakozottságomban valami idióta helyre tettem, ahová évente kétszer nézek, vagy "magától" esett be ágy mögé például... Na többek között ez a probléma a kapuzós jegykezelési rendszerrel: a bérletnek állandóan elöl kell lennie, például zsebben, ptenciálisan kitéve mindenféle elhagyási veszélynek. És ugye Murphy törvényének SeSam-féle kiegészítése szerint "Amit el lehet hagyni az el is veszik."
Tulajdonképpen már megszokhattam volna - kiszámítható veszteség. Az az igazi csoda, hogy még nem vasalt ki egy kamion, olyan szórakozottan közlekedek amúgy is. Elmerülök a gondolataimban (például blogot írok fejben) aztán körülbelül mint a háziállatok hazafelé a mezőről, ösztönösen ballagok.
*
Az EU gazdaság óra keretében a Kinki Finance Bureau vezetője tett látogatást. Az apropóját a dolognak az adta, hogy évekig kiküldetésben volt a pénzügyminisztérium megbízásából Londonban, New Yorkban, Brüsszelben. Engem persze ilyen hangzatosnak tűnő adatokkal nem lehet félrevezetni - még nem találkoztam eddig olyan külföldön dolgozó japánnal, aki érdekes előadást tartott volna. (Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek, de undargradeknek ez jut.) Tipikus példája volt az unalomnak, mindenki aludt is.
A vicces az volt, hogy ilyen alapvető dolgok, mint a kiosztott jegyzet már katasztrofálisak voltak. Az oldalszámozás kétszer újrakezdődött, a jegyzeten a diák sorrendje és számozása köszönő viszonyban sem volt a kivetítettekkel. Némelyik sűrűbb dia szövege olvashatatlanná pixeleződött. Belegondoltam, ha én így adnék elő, a földbe döngölnének érte bárhol. Aztán félúton a kivetítésre használt laptop feldobott egy ablakot, miszerint lemerült az akkumlátora, és akkor most ő szépen lemegy alfába. A relatíve fiatal (biztos valami kohai) segítő, akit arra osztottak, hogy felügyelje a technikát láthatóan megrémült. Nagy nehezen iszonyatos zörgés közepette sikerült szuflát találnia a géphez, ám az bekapcsoláskor a következő üzenettel fogadta: Please remove any disks.
Press any key to reboot.
Ez betett neki. Hiszen ez angolul van! Nem jött rá a szentem, hogy a floppyt kéne kivarázsolni, mert arról próbál bootolni a gép. Szokásos japán problémamegoldás: nyomogatta a tápkábelt, hátha az a baja, aztán feladta és segítséget kért. Hanyagolva a kérdést, hogy hogyan használhat valaki 2006-ban floppylemezt egyáltalán, még mindig maradnak zavaró tényezők. Például hogy miként lehet az, hogy nem találkozott még a nevezett japán úriember ilyen problémával eddigi élete során? Vagy ha valami fura oknál fogva még nem próbált neki kislemezről bootolni a gépe soha, hogy lehet az, hogy négy-ötszavas primitív angol mondatok teljesen érthetetlenek neki? Valószínűleg egyetemet végzett illetőről beszélünk, figyelem.
Vagy tényleg benne van a hiba, hogy minimális intuitivitást és kezdeményezőkészséget azért csak elvárok... (Amúgy figyelemre méltó, hogy a technika élvonalának termelőjeként számon tartott ország lakóinak egy jelentős része mekkora antitalentum nevezett kütyük használatában.)
Mindezt persze mi végig követtük a kivetítőn. Legalább valami szórakoztató volt a 90 percben.
*
Technikai info: egyrészt frissítettem a WordPresst 2.0.5-re, valamint megváltoztattam a permalink-rendszert. Eztán nem a csúnya és semmitmondó ?p=xxx hivatkozások, hanem a /yyyy/mm/dd/post-title/ formátum használatával lehet elérni a bejegyzéseket. Ha viszont ennek következtében valami nem működik, hiányzik, rossz, stb, és elkerülte a figyelmemet, akkor kérek mindenkit, hogy valamilyen formában ezt jelezze nekem.
Találtam magamnak egy Für Immer Und Ewig-et, amire már régóta fájt a fogam. Aztán reggel fiatalodtam 6-7 évet. A Vargába jártam én így anno őszi hidegben, biciklivel, dübörgő Ich Bin Wieder Hierrel. Ah, gondtalan ifjúság...
Odafelé találkoztam az egyetem jellemző díszállatának egy kifejlett példányával, miközben éppen a kidobott szemetet fosztogatta. Csak így fényes nappal.
