Reggel nem találtam a bérletem. Feldúltam a szobát persze, de sehol sem volt. Több lehetőség is van, vagy kihúztam a zsebemből valahol az úton hazafelé, vagy szórakozottságomban valami idióta helyre tettem, ahová évente kétszer nézek, vagy “magától” esett be ágy mögé például… Na többek között ez a probléma a kapuzós jegykezelési rendszerrel: a bérletnek állandóan elöl kell lennie, például zsebben, ptenciálisan kitéve mindenféle elhagyási veszélynek. És ugye Murphy törvényének SeSam-féle kiegészítése szerint “Amit el lehet hagyni az el is veszik.”
Tulajdonképpen már megszokhattam volna - kiszámítható veszteség. Az az igazi csoda, hogy még nem vasalt ki egy kamion, olyan szórakozottan közlekedek amúgy is. Elmerülök a gondolataimban (például blogot írok fejben) aztán körülbelül mint a háziállatok hazafelé a mezőről, ösztönösen ballagok.
*
Az EU gazdaság óra keretében a Kinki Finance Bureau vezetője tett látogatást. Az apropóját a dolognak az adta, hogy évekig kiküldetésben volt a pénzügyminisztérium megbízásából Londonban, New Yorkban, Brüsszelben. Engem persze ilyen hangzatosnak tűnő adatokkal nem lehet félrevezetni - még nem találkoztam eddig olyan külföldön dolgozó japánnal, aki érdekes előadást tartott volna. (Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek, de undargradeknek ez jut.) Tipikus példája volt az unalomnak, mindenki aludt is.
A vicces az volt, hogy ilyen alapvető dolgok, mint a kiosztott jegyzet már katasztrofálisak voltak. Az oldalszámozás kétszer újrakezdődött, a jegyzeten a diák sorrendje és számozása köszönő viszonyban sem volt a kivetítettekkel. Némelyik sűrűbb dia szövege olvashatatlanná pixeleződött. Belegondoltam, ha én így adnék elő, a földbe döngölnének érte bárhol. Aztán félúton a kivetítésre használt laptop feldobott egy ablakot, miszerint lemerült az akkumlátora, és akkor most ő szépen lemegy alfába. A relatíve fiatal (biztos valami kohai ) segítő, akit arra osztottak, hogy felügyelje a technikát láthatóan megrémült. Nagy nehezen iszonyatos zörgés közepette sikerült szuflát találnia a géphez, ám az bekapcsoláskor a következő üzenettel fogadta: Please remove any disks.
Press any key to reboot.
Ez betett neki. Hiszen ez angolul van! Nem jött rá a szentem, hogy a floppyt kéne kivarázsolni, mert arról próbál bootolni a gép. Szokásos japán problémamegoldás: nyomogatta a tápkábelt, hátha az a baja, aztán feladta és segítséget kért. Hanyagolva a kérdést, hogy hogyan használhat valaki 2006-ban floppylemezt egyáltalán, még mindig maradnak zavaró tényezők. Például hogy miként lehet az, hogy nem találkozott még a nevezett japán úriember ilyen problémával eddigi élete során? Vagy ha valami fura oknál fogva még nem próbált neki kislemezről bootolni a gépe soha, hogy lehet az, hogy négy-ötszavas primitív angol mondatok teljesen érthetetlenek neki? Valószínűleg egyetemet végzett illetőről beszélünk, figyelem.
Vagy tényleg benne van a hiba, hogy minimális intuitivitást és kezdeményezőkészséget azért csak elvárok… (Amúgy figyelemre méltó, hogy a technika élvonalának termelőjeként számon tartott ország lakóinak egy jelentős része mekkora antitalentum nevezett kütyük használatában.)
Mindezt persze mi végig követtük a kivetítőn. Legalább valami szórakoztató volt a 90 percben.
*
Technikai info: egyrészt frissítettem a WordPresst 2.0.5-re, valamint megváltoztattam a permalink-rendszert. Eztán nem a csúnya és semmitmondó ?p=xxx hivatkozások, hanem a /yyyy/mm/dd/post-title/ formátum használatával lehet elérni a bejegyzéseket. Ha viszont ennek következtében valami nem működik, hiányzik, rossz, stb, és elkerülte a figyelmemet, akkor kérek mindenkit, hogy valamilyen formában ezt jelezze nekem.
Találtam magamnak egy Für Immer Und Ewig-et, amire már régóta fájt a fogam. Aztán reggel fiatalodtam 6-7 évet. A Vargába jártam én így anno őszi hidegben, biciklivel, dübörgő Ich Bin Wieder Hierrel. Ah, gondtalan ifjúság…
Odafelé találkoztam az egyetem jellemző díszállatának egy kifejlett példányával, miközben éppen a kidobott szemetet fosztogatta. Csak így fényes nappal.
Neil wrote “ the problem with blogging is that when things get interesting, you don’t get time to write about it “ And if someone, he knows.
This is not the case with me.
I’m just plain lazy.
Also, I found out today that one can add album artwork himself to iTunes when it’s not available for download. A couple of hours well spent googling for album covers in reasonably high resolution for my music.
prods Firefox Hey, you shouldn’t underline “googling”. Since June 2006 to google is officially an English verb. Check the latest edition of Oxford English Dictionary or Merriam-Webster.
SeSam.hu content update! Well, firstly I discovered (more like re-discovered) Last.fm. sLD recommended it once but I was too busy to look into it. And boy, what I missed out on! Basically the site offers a client for different platforms that watches what you listen to. Besides building a database there are various nifty stuff on the site based on your musical taste like a radio, recommendations, an event calendar, etc. The Mac client works like a charm but I didn’t manage to make the linux one actually recognise what I’m playing. It’s all well though as Audacious happens to have a scrobbler plugin built-in that sends Last.fm the required data. The client is still quite beta anyway.
As a result there’ll be a weekly top 5 artists block based on my Last.fm data on the statusbar on the right presented by a vampire girl…
The other cool thing about the concept that it’s free and all the plugins are OpenSource software released under the GNU GPL. Why is the latter important? Well, there’s the idea in economics called vendor or proprietary lock-in. Makes perfect sense. You invent something fancy and hip and you let everyone use it freely. People see it’s good and they are happily getting addicted. They don’t care much about the fact that you are holding the exclusive rights for the invention. Doesn’t matter, it’s free! Except it’s not anymore: when you have enough people hooked you start asking for money. But by then your invention is a de facto standard, there is no replacement, or if there is the costs to change are huge. People are screwed, but they have no choice…
Remember that when Skype will start charging.
On a happier note: I added two albums to the Gallery. A very very late one about the Earth Celebration ‘06 in Sadogashima and another filled with pictures of my summer at home.
Also if you are a Lala Lander this might help you recreate some pleasant moments. evil laugh
Magdi kiválóan leírt rengeteg mindent arról ami segíthet megérteni, miért is vetemedenek a helyi gyerekek ilyesmire. Alapvetően az egy kiindulópont, hogy elfelejtjük azokat az értékeket amik egy nyugati társadalomban fontosak. Japán olyasmi, mint egy ősi falu, ahol az emberek egymásra vannak utalva. Egész életüket a faluközösségben élik le, függenek egymástól, hiszen csak együtt képesek a túlélésre. Az falu lakóinak élete szigorúan szabályozott, egymás közötti kapcsolatuk hierarchikus. Nem az egyén a fontos, hanem a falu. És a kiközösítés egyenlő a halállal. Ha valakit elzavarnak a faluból, annak nincs jövője.
Körülbelül így kell elképzelni a japánok közösségét szerintem. Figyelemreméltó, hogy még a tinédzserkori lázadás is szervezett. Ha valaki punk, akkor a japán szabvány szerint punk és a punkok klikkjével együtt az. Az élet biztonságos, mert előre látható. Nincsenek nagy meglepetések. Az iskolázottságtól függően fog majd a delikvens dolgozni. Ha egyszer elkerült egy céghez akkor megnyugodhat, sínen van az élete akár a nyugdíjig is. És ha ez egy európainak őrjítő is, a japánok nem európaiak. Más a firmware.
Na én se vagyok valami összeszedett… az a helyzet, hogy itt kisebb front van, viharos szél, nekem meg fáj a fejem. Úgyhogy lássuk a híreket:
Mind az Asahi.com mind a Mainichi-MSN ugyanarról számolt be: megerősítetten figyelik a vélhetően érintett 31 tokiói iskolát. A legutolsó délután egy órai híradás szerint új fejlemények nincsenek a levélíró diák ügyében.
A Japan Times is beszámol a megerősített őrjáratokról, és furamód ez volt az egyetlen forrás, ahol utalást találtam arra, hogy észak-Kyushu-ban egy 17 éves lány csütörtökön leugrott az iskola tetjéről és meghalt. (Girl jumps to death)
A really disorganised post about stuff and the closing of some tabs.
Using a little hack in the gallery code I managed to squeeze the Google Analytics tracking script in every page, so from now on the gallery hits will be displayed in the statistics as well. Of course this only concerns readers if I decide to release some of the data.
