«22. juli»
Először Erik Poppe Utøya 22. juli filmjét láttam. 72 perc — eddig tartott Breivik mészárlása a szigeten — vágás nélkül. (Oké, biztosan van benne, a néző számára láthatatlanul.) Hetvenkét perc zsigeri rémálom, a gyilkos sosem látszik, együtt szaladsz a szerencsétlen gyerekekkel.
Úgy kezdődik, hogy Kaja megnyugtatja a szüleit: "Egy szigeten vagyunk, ez a világ legbiztonságosabb helye."
És van a Netflix-gyártású 22 Juli, amit Paul Greengrass jegyez. Ez máshogy rossz. Egyrészt mert a Bourne-filmek akciójeleneteit hozza, de ez mégiscsak terrorizmus, nem tömegszórakoztatás. Másrészt mert Anders Danielsen Lie hátborzongatóan tökéletesen adja vissza a merénylő szenvtelenségét.
Most pedig készített a norvég nemzeti tévé, az NRK, egy sorozatot, amelyben egy újságíró, egy aneszteziológus, egy rendőr, egy óvónő és egy szélsőjobbos blogger szemszögéből mutatják be 2011 júliusát.
Két epizód már lement, az utolsó hatodik február másodikán lesz elérhető.
Jelenleg egy ideiglenes emlékhely a kormányzati negyed, ahol a bomba robbant. Háncs helyett a széttört üvegablakok szilánkjai veszik körbe a fákat a téren, és van egy kivilágított emlékmű az áldozatok neveivel.
