Norsk tale
A nyelvtanulásnak—szerintem—kiváló módja a célnyelvi filmek és sorozatok nézése felirattal. A norvég esetében nehéz dolga van az embernek, mert a hungarikum státuszra vágyó magyar szinkronnal ellentétben Norvégiában még a tévében is minden feliratosan megy le. Ez azért nem gond, mert mindenki tud annyira angolul, hogy megértse, vagy ha nem, ennek köszönhetően is tanul.
Az egyik kivétel a mesefilmek, amiket még olvasni nem tudó gyerekek is néznének. Úgyhogy Disneyt lehet tolni ezerrel, például ott a Frost (Frozen) vagy a To på rømmen (Tangled). A Frozent amúgy is nagyban inspirálta Norvégia, a filmbeli Arendelle például egy létező városról kapta a nevét: Arendal Oslótól dálnyugatra fekszik. A kastély helyszínét pedig Nærøyfjorden alapján rajzolták, ami nem mellesleg a világörökség része.
A felirattal viszont annyi gond van, hogy abszolút nem követi a beszélt szöveget. És itt nem arra gondolok, hogy a limitált karakterszám miatt kevesebb van kiírva, hanem hogy teljesen máshogy van megfogalmazva. Gyakran érzésre teljesen indokolatlanul választott a feliratozó más szót, a dalok meg olyanok, mintha norvégról norvégra lennének fordítva. Például a Blir du med å lage snømann a feliratban Skal vi lage snømann.
Ennyi erővel lehetne svédül is a felirat, amihez szintén volt szerencsém: KTamástól kaptam a Tvillingsøstrene dokumentumfilmet, ami felváltva angolul és norvégul beszél, svéd felirattal. Úgynevezett kihívás. Most, ahogy ezt írom, megtaláltam viszont a Vimeo On Demand szolgáltatásában a norvég feliratos verziót, úgyhogy a lecke adott.
A film két kínai kislány életét követi végig nagyjából nyolcéves koruktól kezdve. Mindkettőjüket külföldi szülők adoptálták, akiknek ilyen-olyan okok miatt nem lehetett saját gyerekük. Az egyik kislány Fresvikbe került, egy 274 lelkes norvég kis faluba, a másik pedig a kaliforniai Sacramentoba.
Azt mindenki eldöntheti magának, ki járt jobban. Szerintem rendkívül érdekes, ahogy az USÁ-ba került lányt a szülei mindenhová autóval cipelik, mert—ahogy mondják—az utcán bármi megtörténhet, Norvégiában eközben a hajnali sötétben, hóban, egyedül indul el a testvére gyalog iskolába. Az amerikai kislány valami királylányképzőbe jár, ahol a falak is rózsaszínek, és a szülei elmesélik, mennyire kompetitív az élet, mennyire elfoglalt a gyerek a különórákkal. A norvég lány ezalatt egy egérrel játszik.
Meg még az is iszonyú vicces, ahogy a kínai kislány valami elképesztő bergeni akcentusban tolja a norvégot. Legalábbis szerintem olyan, és Fresvik Bergentől nem messze fekszik.
A másik kivétel pedig a hazai filmgyártás, vagyis az eleve norvégul készült filmek. Ilyet is találtam párat. Az egyik a Max Manus, ami nagyjából a helyi Szabadság, szerelemnek felel meg szerintem. A második világháború alatt ugye a norvégokat is megszállták a németek, mialatt a királyuk, VII. Haakon, Nagy Britanniába menekült, és onnan irányította az ellenállási mozgalmat. Ennek az ellenállásnak volt szabotőrként zseniális tagja Max Manus, akinek az életéről a filmet csinálták. Teljesen norvégul, angol felirattal láttam, annyi nehezítéssel, hogy a németek természetesen németül beszélnek, nehogy már olyan egyszerű legyen.
A másik norvég filmet az Indexen talált Rosszfiúk szigete dokumentumfimről szóló cikk miatt láttam. Bastøy ma irigylésre méltó börtön, de korábban fiatal fiúk nevelőintézeteként működött. Ez utóbbi a témája a Kongen av Bastøy (Ördögsziget) filmnek. Finoman szólva nem egy vidám alkotás, de a nyelvtanuláson túlmutatva az emberi természet és pszichológia szempontjából is iszonyú érdekes.
Ebben még az a csavar, hogy a börtönigazgatót Stellan Skarsgård játssza, aki amúgy svéd, és svédül is beszél, mint általában. Csakhogy szóban ez annyira nem jön ki, komolyan oda kell figyelni árulkodó szavakra.
Sorozat is van, például a Lilyhammer. Eredetileg a norvég NRK1 számára készült, aztán átvette a Netflix is. A főszereplő Frank Tagliano, egy amerikai gengszterfőnök, aki a tanúvédelmi program keretében a norvég Lillehammer városába kerül, mert az megtetszett neki a téli olimpia alatt a tévében. Frank nehezen szabadul az alvilági virtustól, a norvégok meg a sztereotípiáknak megfelelően viselkednek. Ez utóbbi—gondolom—még viccesebb lehet, ha valakinek első kézből szerzett tapasztalata van az országgal, ahogy én is felkiáltok időnként dolgokra, hogy ez mennyire japán.
Frank gyakran beszél angolul, de mindenki más norvégul tolja.
Zárszó: segítség lehet a poszt címe: a norsk tale a norvégul beszélő megnevezése a DVD-ken.