2014 könyvekben
Tavaly sem lett meg a kitűzött cél (50) a Goodreads kihívásban, de jobban teljesítettem: 43 könyvet olvastam el az év során. 2013-ban 30-ig sikerült csak eljutnom, ráadásul az akkori 8887 oldallal szemben a 2014-es év olvasmányai összesen 17137 oldalt tettek ki.
Túlnyomórészt még mindig angolul tolom, csak hármat olvastam magyarul, ebből egy fordítás.
Elkezdtem volna még arról írni, hogy mindenfélét olvasok, és tudom, hogy a statisztika—hiába szeretem—nem sokat számít, de azt hiszem, az ún. magas irodalom kedvelőit úgyis elveszítem a lista harmadik eleménél, úgyhogy mindegy is.
TL;DR: Ha valaki nem szívesen rágná át magát mind a negyvenhármon, a végén kigyűjtöttem azokat, amik a legjobban tetszettek.
- Neil Gaiman: Stardust — Ez a felnőtt mese nekem a Vertigo kiadásában van meg, ami Charles Vess gyönyörű rajzait is tartalmazza. Végül azért olvastam újra, mert le volt értékelve Amazonon, és úgy éreztem, muszáj, hogy meglegyen a Kindle-ön is. Ráadásul mindig találok benne újat, most például egy utalást Asimov robotika törvényeire. Ha valaki csak a filmmel találkozott, a könyv egy egészen más valami.
- Andrew Kaplan: Carrie's Run — A Homeland-sorozat előzménye, amiből kiderül, mi történt Carrie-vel Bejrútban. Teljesen jól hozta a TV sorozat első évadát, amikor még jó volt és izgalmas.
- Stephenie Meyer: Eclipse — Még 2013-ban kezdtem bele azzal a céllal, hogy minél több elolvasott könyvem legyen, aztán abba is hagytam. Tavaly aztán kapóra jött, hogy már nem volt olyan sok hátra belőle. Talán ez a harmadik kötet a legunalmasabb a sorozatból.
- Robert Galbraith: The Cuckoo's Calling — J.K. Rowling álnéven írt krimije igazából tényleg semmi különös, de alapvetően szórakoztató. Azt már lehet csak belebeszélem, de az angoljából kitalálható az író valódi személye. Más kérdés, hogy ha nem köthető Rowlinghoz, valószínűleg sosem fedeztem volna fel. Azóta lett egy folytatása is (The Silkworm), amire szintén kíváncsi vagyok.
- Stephenie Meyer: Breaking Dawn — És akkor már a sorozat befejezője. Az elsőből meg ebből szerintem egy egész vállalhatót lehetne írni, ha a középső kettőt elfelejtjük.
- Hans Christian Andersen: The Snow Queen — Nyilván a Frozen miatt olvastam el. Sok közük nincs egymáshoz természetesen, és szerintem ijesztő, mennyire pszichedelikusak tudtak lenni ezek a régi mesék.
- John Green: The Fault in our Stars — Eskü nem gondoltam volna, hogy rákos gyerekekről szóló könyvön én ennyire jól fogok szórakozni. Pedig el sem akartam olvasni elsőre. A filmre is eljutottam, de messze nem volt annyira jó és főleg humoros, mint a könyv. Nagy rajongója lettem az írónak, mint az még látható lesz.
- Iain M. Banks: The Player of Games — Szerintem Nyerw évértékelőjének scifi szekciójában találkoztam vele, és gondoltam, kiváló lesz megismerkedni a sorozattal. Nem rövid, nem egyszerű, és úgy éreztem, viszonylag lassan indul be, de a végére már egészen kíváncsi voltam, mi lesz a játék vége. Az egész sorozatot listára tenni azért elég grandiózus vállalkozásnak tűnik utána...
- Veronica Roth: Divergent — Ezzel indult a YA vonat. Kivételesen nem utólagosan, hanem még az olvasása után közvetlen egy email threaden ezt írtam róla: "Ami idegesített még, hogy ezt a dolgot, hogy mozgó vonatra fel- és leugrálás csak egy női iró tudja kitalálni mint a vakmerőség indikációja… olyan gyermetegnek tűnt." Meg még azt is, hogy teljesen vállalható, tizenévesen faltam volna. Valamint ebből is láttam a filmet, de hát izé.
- Veronica Roth: Insurgent — A folytatás. Szerintem erre is igaz, hogy az első részek jobban sikerülnek minden hasonló trilógiában.
- Kosztolányi Dezső: Édes Anna — Megtörtem a scifi-fantasy-YA hármast! Kötelező olvasmány kora óta imádom ezt a könyvet. Annát úgy tudom elképzelni, mint Alízt az Amercian McGee's Alice-ben.
- M.R. Carey: The Girl With All The Gifts — Na ez iszonyatosan tetszett, és minél kevesebbet tud róla az ember, annál jobb, úgyhogy nem is írok semmit, hátha valaki kedvet kap.
- John Grisham: A Time To Kill — Úgy jött, hogy a folytatása (Sycamore Row) felbukkant Amazonon, és többen írták, hogy ez Grisham egyik legjobb könyve. Még híressé válása előtt írta, és valóban kicsit kevésbé kiszámítható, kevésbé fekete-fehér, és nagyon nem polkorrekt.
- Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? — Ajándékba kaptam, ezért magyar. Már korábban is kíváncsi voltam, mit lehet a futásról egy egész könyv terjedelmében írni. Alapvetően anekdotákat, élményeket, nem is feltétlen időrendben, kissé csapongva, de mégis érdekesen. Amúgy is csak félig szól a futásról, legalább annyira az íróságról, az emberi kondícióról, öregedésről, és hasonlókról. Nem feltétlen emiatt kezd el valaki futni, és annak is érdekes lehet, aki életében egy métert nem tett meg testnevelés órán kívül.
- Isaac Asimov: Foundation — Papírkönyvben csak magyarul van meg, az Amazonon meg geoblockos, de velem nem szúrtak ki. Idénre persze adott, hogy el kell olvasni a többit is még egyszer.
- Daniel H. Pink: Drive: The Surprising Truth About What Motivates Us — A csávónak van egy TED videója, amiben szuperül összefoglalja azokat a kutatásokat és tapasztalatokat, amit a könyv részletesebben kifejt. Azért olvastam, mert azóta mi is a Ustreamnél egy teljesen kötetlen időbeosztásos rendszerben dolgozunk.
- Veronica Roth: Allegiant — Csak befejeztem a trilógiát, bár vontatottnak érződött a befejezés. Viszont legalább nem lett annyira tizenkettő egy tucat, még ha ez a rajongókat rendesen meg is osztotta.
- John Grisham: The Rainmaker — Ez is viszonylag korai Grisham, és még nem olvastam előtte. Igazából Claire Danes miatt akartam megnézni a belőle készült filmet, de csak az írott változat után.
- Dan Brown: Inferno — Robert Langdon legújabb kalandja épp olyan, mint az eddigiek, egy vágatlan rohanás. Este, munka után fáradtan tökéletes.
- Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five — Fogalmam nem volt, mire számítsak. Ilyen könyvvel még nem találkoztam a második világháborúról, az tuti. Mindenesetre nagyon üt.
- John Green: Looking For Alaska — Legalább annyira bejött, mint a Csillagainkban a hiba. Abszolút el tudnám képzelni például Nyilas Misi szenvedései helyett egy iskolában olvastatva...
- John Green: An Abundance of Katherines — Egy sokkal könnyedebb témában (szerelem, lányok) is legalább annyira élvezetes Green humora.
- Christopher Paolini: Eragon — Japánban elkezdtem olvasni a sorozatot, de megálltam a harmadik könyvnél. Befejezném, de akkor már előről kezdve. Sokat gondolkozni a könyvön sem kell, de az ebből készült film helyét mondjuk hamuval kellene tényleg beszórni.
- Dean Karnazes: Ultramarathon Man: Confessions of an All-Night Runner — Anno a Futóblogra írtam belőle beszámolót.
- Hannu Rajaniemi: The Causal Angel — 2013 legjobb élménye volt számomra ennek a sorozatnak az első két kötete, és lehetett fokozni! Abszolút méltó befejezése a matek-scifinek, a libabőr olvasás közben garantált. Rajongás.
- Gárdos Péter: Hajnali láz — A Filmklub Olvassa el, mielőtt enrontják! cikke miatt vettem meg. Ott szerintem még túl sokat is írnak róla. Elég annyi, hogy egy Svédországban ápolt holokauszt-túlélő magyar srác elhatározza, hogy úgy szerez magának barátnőt, hogy 117 levelet ír hasonló sorsú magyar lányoknak.
- Christopher Paolini: Eldest — Kis lazítás az Eragon-sorozat második kötetével.
- Project Itoh: Harmony — Fú, ebben talán a legjobban az tetszett, hogy mennyire japán társadalmi kérdésekkel foglalkozó disztópia. Nagyon érdekes ilyen szemmel nézve.
- Gillian Flynn: Gone Girl — Gyorsan be akartam fejezni a film előtt, bár így utólag azt mondom, tökéletesen sikerült annak is hozni a könyv hangulatát. A csavarra szerencsére én nem jöttem rá, meg nem is spoilerezte el senki, így semmi sem zavarta meg az élményt. Az elején azért majdnem feladtam a meglehetősen lassúcska kibontakozás alatt.
- James Dashner: The Maze Runner — Még több YA. Ez egy jobban összerakott világ, mint a Divergenté, és izgalmas is a sztori.
- James Dashner: The Scorch Trials — Ahogy eddig is, az első könyv jobban tetszett, de itt talán kisebb volt a visszaesés.
- James Dashner: The Death Cure — Itt meg már kicsit kusza volt, hová fog kilyukadni a dolog, és annyira nem is szerettem a vége felé. Másfajta iránynak szurkoltam, az az igazság.
- Rob Thomas: The Thousand-Dollar Tan Line — Az új Veronica Mars film Kickstarter része volt egy regény is, ami a film után történteket dolgozza fel. Kiváló fanservice.
- John Grisham: The Client — Ezt mondjuk már olvastam korábban, de egye fene.
- Margaret Atwood: The Handmaid's Tale — A klasszikus scifi irodalommal ismerkedés projektem része, meg ha már disztópiák, akkor illik is a sorba. Érdekes, mennyien szókimondónak írták le, pedig mai szemmel nem tűnik durvának ebből a szempontból.
- John Grisham: The Pelican Brief — Szintén újraolvasás, itt már egyre szembetűnőbb, hogy túl sok változatosság nincs a könyvekben.
- John Grisham: The Firm — Ezt viszont még nem olvastam, így legalább ezért izgalmas volt.
- Andy Weir: The Martian — Egy kollégám említette először, és ez is az idei év egyik nagy élménye lett. A Marson ragadt asztronauta csavaros problémamegoldásai ezermester apukámra emlékeztettek, a szarkasztikus kommenteken pedig hangosan röhögtem.
- Stieg Larsson: The Girl with the Dragon Tattoo — Amikor menő volt, nekem teljesen kimaradt, most meg iszonyúan élveztem a svéd helyszíneket, meg hogy szótár nélkül értettem az eredeti címet. Nem véletlen indított skandináv krimi lavinát.
- Stieg Larsson: The Girl Who Played with Fire — Szerencsére előre tudtam, hogy nem lesz rendesen vége, és rögtön utána folytatni kell majd a harmadikkal...
- Stieg Larsson: The Girl Who Kicked the Hornet's Nest — Annyira azért nem lett meggyőző a befejezés sajnos, de nem bántam meg a trilógiát abszolút.
- Pierce Brown: Red Rising — Valahol azt írták erről, hogy minden adott egy újabb tipikus YA regényhez: tragikus sorsú, de különleges képességű főhős, egy elnyomott társadalom egyetlen reménye, stb. És aztán az egész átcsap valami elképesztő lavinába, aminke a középpontjában, bármilyen meglepő is, de a karakterfejlődés kerül. Egy Hunger Gamesbe oltott Ender's Game. Ha csak egy disztópiát olvasol el idén, ez legyen az.
- Joe Hill: NOS4A2 — Magamtól nem jöttem rá, mit jelent a cím, sőt nem is írom le. Tényleg akkor a legkülönlegesebb, ha karácsonykor olvasod, ahogy Noiz is írja.
Ez volt 2014. Sorrend felállítása nélkül az idén újonnan olvasott könyvek közül a két Green (The Fault in Our Stars és a Looking For Alaska), a Red Rising, és a The Martian tetszettek. Egyértelmű győztes pedig a The Causal Angel.
Azt már tavaly év elején is kitaláltam, hogy ez a lista sokkal többet érne, ha nem visszatekintve utólag, hanem mindig az aktuális könyv befejezése után frissíteném, de nyilván nem sikerült ennyire szrogalmasnak lennem. Talán idén sikerül, nyitok is egy vázlatot.
Amúgy meg haverkodjatok velem Goodreadsen, és ajánljatok könyveket.