Sales
"Értékesítésről szól minden," — Kaukázus
Ahogy mentem a boltba, a Rákóczi téren leszólított két lány. Pár év belvárosban élés után már tökéletesen kifejlődött bennem, hogy soha nem állok meg senkinek semmiért, úgyis csak pénzt akar. Nem is tudom, most mégis miért kérdeztem vissza. Talán mert épp hallottam is a kérdés első felét, mert két szám közötti szünet volt a fülhallgatóban.
Először bemutatkoztak, kézfogás. Barátságos légkör megteremtése.
Szóval hogy segítsek a diákmunkájukban, négy parfümből kell kettőt választani, hogy mi kerüljön a boltba. A két férfiillattal engem fújtak be, a lányt pedig a saját csuklójukon mutatták. Amíg kicsit feloldódik az illat, mondták, mesélnek a parfümökről. Gyönyörű fordulat. Hogy külföldön nagyon menő, 120 Euró egy 30 milliliteres, de most csak tizenkétezerért adják amúgy.
Újabb pszichológia, velem szívesen játszanának, mert nem olyan savanyú vagyok, mint az a nő előbb. Szóval ha tudok nekik mondani két francia nevezetességet, mindegy mi az, kapok ajándékot. Közben az általam választott férfiillat már a kezemben volt.
Kit tudok megajándékozni, van-e párom? Lányokat? Ok, két női. És akkor, miközben szorongattam mindhárom dobozot, előhúzott egy lány egy tárcát, benne húszezresekkel, hogy lám, nem a levegőbe beszélnek, tényleg vásárolnak tőlük az emberek.
Visszaadtam nekik a dobozokat. De titkot tartani tudok-e? Mert ők diákmunkában dolgoznak, ismételték, és csak szettben lehet eladni ezeket, és ha bárki kérdezi, úgy is volt, de kettőt ebből ideadnak csak hatezerért is. És megint a kezembe kerültek a dobozok. Plusz nézzem meg, ezek 55 milliliteresek, nagyobbak.
Ezzel a lehetőséggel sem éltem, de megdicsértem a módszerüket. Ahogy elfordultam, még utánam kiabált az egyik lány, hogy de várjak.
Hatékony lehet azért, mert hazafelé láttam, már külön-külön beszélgettek, egyikük egy fiatal sráccal, a másikuk egy középkorú nővel.