Imaginaerum
Még Novemberben találkoztam a Storytime-mal az új Nightwish albumról, tetszett is, aztán szépen megfeledkeztem az egészről. Pedig nem sokkal ezután a teljes album is megjelent. Mentségemre a december nem volt unalmas...
Viszont az a helyzet, hogy ez meggyőző lett. Rögtön egy finnül énekelt dallal indul (Taikatalvi), ami ritkaság, és nagyon jó hallgatni. Az ezután következő számok pedig változatosak: van jazz-szerű (Slow, Love, Slow) népdal-szerű (Turn Loose The Mermaids), keményebb (Rest Calm). Így aztán sosem fullad unalomba, mégis teljes konceptuális egész.
Mivel az albummal párhuzamosan egy film is készült, egyben filmzene is. Talán emiatt is van rekordmennyiségű instrumentális szám: az intron kívül az Arabesque is a kísérő film egyik jelenetéhez készült. Valamint a záródal, az egyik kedvencem, a címadó Imaginaerum, ami egyfajta összefoglalása az albumnak, felbukkannak benne a korábbi témák.
Úgy érzem a Dark Passion Play után igazából ezzel az albummal indul el a Nightwish új korszaka Anette-tel. Tuomas újra bizonyította, hogy nagyon jó zeneszerző, és a kicsit gejl-grandiózus stílusához jobban is illik Anette visszafogottabb de cseppet sem kevés hangja.