szemét followup
I have seeneth the wickedness of my ways, és ma elvittem a PET palackjaim és az alumínium dobozaim a bolti kukákhoz. (Értsd: bármit csinálok csak tanulni ne kelljen.)
Az ominózus üveges eset óta a házmesterünk vérszemet kapott, és legutóbb a műanyag flakonokat pakolta vissza a postaládák elé, mondván azt sem ide kéne dobálni. Ez amúgy a problémamegoldás folyamata nála: a nem tetsző dolgokat visszahordja a bejárathoz, ahol aztán az egész ház egy hétig hasraesik benne jövet-menet, míg végül valaki meg nem unja, és elviszi. Amikor beköltöztem hónapokig kerülgettünk egy csomó egyetemi tankönyvet, amiket valamelyik végzett diák próbált meg naivan a kukásokkal elszállíttatni.
Na most én visszadobtam (száraz, penészes) kenyérrel, és rendeltetésszerűen kidobtam a pillepalackokat. Az üvegeimmel továbbra sem tudok mit kezdeni, mert a boltnál nincs üveges kuka, és csak kéthetente viszik valahonnan a vasút melletti clean stationről. Valamint nem értem, hogy a fenenagy szelektivitás közepette, hogyhogy nem veszik külön a papírt? Még a bento boxok tálcáinak is van külön kuka, de a papír az megy az éghetőbe. Illetve Zsuzsi és Magdi Master's kurzusának az épületében gyűjtögettek papírt, de oda felcipelni azért nem kicsi fanatizmus.
Persze a panel- és társasházi élet otthon sem csupa móka és kacagás.