Oszaka kevésbé megkeseredett szemmel
A Khívától keletre blognép (bárkik is legyenek) épp itt tartanak nálunk. Értsd Osaka meg Himeji, gyakorlatilag ahol én lakom. Tehát ha valaki nem él itt, akkor így látja a dolgokat:
A megvilágosodás pillanata végül a vár felkeresése után, a pályaudvar melletti bevásárlóközpont alagsorában, az élelmiszer-osztályon jött el mindhármunk számára. A lehengerlő udvariasság, a rajongás a szépért itt állt össze csodálatos egységgé a japánok minden részletre kiterjedő igényességével és perfekcionizmusával, aminek legszebb példája talán az volt, hogy a halas pultból egyáltalán semmiféle halszag sem áradt. Pedig alkar-hosszúság polipcsápok is voltak a jégen, mégsem fedeztük fel a büdös leheletnyi nyomát sem. Láttunk viszont helyette több tucat pultot ékszer-gazdagsággal kidolgozott édességekkel, kisplasztikaként is simán helyt álló, márványos marhahús-darabokkal, valamint a japán zöldséges-közhellyel, a száz dollárért árult dinnyével. Az élet olyan pillanata volt ez, amely minden védőruhánkat letépte, mi pedig meztelenül és apróra összezsugorodva zokogtunk: soha nem leszünk érdemesek erre a tökéletes világra.
Amúgy ebből az is látható, hogy egyáltalán nem kunszt eljönni ide.
Nameg lehet, hogy nekem is ilyen fanblogot kéne írnom, és lehetnék sztárblogger.