300
Amúgy akartam erről is írni, de aztán nem nagyon maradt időm se, hogy rendesen nekiüljek, és inkább a peace, flowers, freedom, happiness filozófiája győzött. Meg amúgy is, meggyőzni úgyse lehet senkit, csak jön a hatecomment.
De szerintem ennél jobban úgyse tudtam volna összefoglalni:
Ugye mindenki emlékszik a hétvégi népszavazást megelőző kampányra? Mit is mondott a legnagyobb ellenzéki párt? Azt mondta, ha győznek az igenek, azzal elkezdődik a jövő.
Ehhez képest mi kezdődött el hétfőn? Annak a hangoztatása, hogy az igenekkel válságos helyzetbe kerül a magyar egészségügy, hacsak nem avatkozunk be. Muszáj megkérdeznem: mondta-e valaki a népszavazás előtt, hogy az igenekkel a jövő válság képében fog megjelenni? Mondta-e valaki a koalíciós pártokon kívül, hogy ha igennel döntünk, akkor az háziorvosokat, szakorvosokat, kórházakat sodorhat válságos pénzügyi helyzetbe? Én nem emlékszem ilyesmire. Ezzel szemben arra emlékszem, hogy az elmúlt egy évben ezerszer elhangzott: a vizitdíj és a napidíj olyan sarc, amelyből ráadásul nincsen érdemi bevételük a kórházaknak és nincsen érdemi bevételük a háziorvosoknak. Az Orvosi Kamara elnöke nem egyszer érvelt úgy, hogy nem jelentős az a bevétel, ami ebből befolyik. De ha nem jelentős a bevétel, akkor miért kell most kompenzálni? Valaki valamikor nem mondott igazat. Ehhez már csak pluszként adódik az a harmadik érv, amit sokszor elmondtunk az elmúlt napokban: mindenki azt állította a népszavazásra feltett kérdések kezdeményezői közül, hogy ez nem költségvetési kérdés, most meg egymást túlharsogva a költségvetésért, ugyancsak az adófizetők pénzéért kiáltanak. (GyF, kiemelés tőlem)
Igen szoktam Gyurcsány-blogot olvasni, mert érdekes sokszor. (Még jó, hogy nincsenek virtuális macskakövek.) Meg tényleg, valaki magyarázza el nekem, mintha egy hatéves gyerek volnék, hogy hol győzött Magyarország a népszavazáson?