Independence Day
A bejegyzésnek semmi köze nem lesz a címhez, előre szólok.
Dolgos méhecske voltam ma. Iszonyú szenvedések közepette megírtam a házidolgozatom a Habsburgos órára, miközben nem tudtam szabadulni a tutorom félelmetes, ostort pattogtató szellemképétől... A bolondja elmegy Fukuokába valami konferenciára (inni) közvetlenül a vizsgaidőszak előtt, így nem tudom jó szokás szerint a beadás napján hajnal kettőkor átpostázni ellenőrzésre az anyagot.
Valamint megírtam számtalan emailt, frissítettem a blogot, stb stb...
Voltam kártyalevonás miatt számlára pénzt befizetni. Nyilván a közeli postán nem lehet pénzérmét betteni, csak papírpénzt. Én persze koppra kiszámoltam, mennyit kell bepakolni. Úgyhogy kénytelen voltam elmászni a távoli nagyobb postára. Kellemes séta volt miközben épp csak bele nem ragadtam az olvadó aszfaltba. És hol van még az igazi meleg... A másik posta is megijesztett, mert az egyik automatán bár volt nyílás pénzérmének, nem nyitotta ki a dögje. Az új verziójú szerencsére elfogadta az 500円-esemet nagy nehezen. Megjegyzem lehet csak én siklottam el valami logikátlanul elhelyezett opció felett, ami lehetővé teszi a pénzérme-beadást. Az automaták udvarias japánt használnak - sok sikert mnegérteni. Angolra ugyan át lehet kapcsolni (ekkor eltűnik az opciók 80%-a) mikoris elkezdi a folyamatos figyelmeztetéseit angolul ordítani, úgyhogy kösz, nem. Nem vicc, az automaták olyan hangosak, hogy az egész posta zeng, és persze minden gombnyomásra (meg várakozás közben, vagy amikor kedvük tartja) elnyomnak valami figyelmeztetést, mintha legalábbis kétévesek lennének a használók.
Hazafelé találkoztam egy erősen dobogógyanús pólófelirattal. Nem is felirat volt, csak négy négyzetben a következő jelképek szerepeltek a póló elején: vaskereszt (máltai kereszt), horogkereszt, vörös csillag és sarló-kalapács. Kíváncsi vagyok melyik országban gyártották ezt a csodát...