Most már hivatalos, az első vizsgám angolból lesz a jövő héten. Nagyon kíváncsi leszek. Ez az az óra, ahol egy elég alapfokú jogi könyv kifénymásolt fejezeteit magyarázza a tanár kilencven percen át aneszteziológusokra jellemző monoton hangfekvésben. Az unalmat a néha belopódzó elkésett diák csendes lopódzása töri meg - nehogy felébressze az alvókat. (Furamód ha az ember tíz perccel az óra vége előtt állít be, akkor is odamehet a tanárhoz és rávezetheti a nevét a katalógusra.) Ezért szoktam erre az órára valamiféle olvasnivalót vinni - általában angolul - hogy valamit mégis csináljak. A mostani választásom - a Cápakaka című mű - nem bizonyolt túlságosan jónak, mint azt a " riadszemű "-nek becézett elsőugró ejtőernyősöknek " És hogyan fogunk ugrani? " kérdésére adott válasz: " Hát a kalsszikus módon: fentről lefelé! " után feltörő heveny röhögőgörcs után konstatáltam. Alapvető tanulság: az ember ne vigyen poénos könyvet órára, ragaszkodjunk a drámai művekhez.