and the Half-Blood Prince
A tanulmányaim előrehaladtában nagymértékben meggátolt, hogy tegnap megérkezett a megrendelt Harry Potter-könyvem. Japánban a Scholastic amerikai kiadását lehet kapni. Hát mit mondjak, kivitelezésében felülmúlja a Bloomsbury európai könyveit. Masszív fedéllel redelkezik, szépen kasírozva, és az gerince igazi tartós szövet. A könyvsorozat sikere után a Bloomsbury-kiadások is keményfedelesek lettek, de azok még mindig csak fényes kartonnak tűnnek ehhez képest. Itt a fedél képe csak a levehető papírborítóra van nyomtatva. Természetesen kiváló minőségű a papír is. Az egész könyvnek van egy tartós hatása, láthatóan nem egy olvasásra, nem egy tulajdonosnak szánták. Ritkaság az ilyen a mai könyvpiacon, legalábbis otthon. Valamint figyelemreméltó, hogy az amúgy culturally challenged sztereotípiával megáldott amerikaiak adnak ki mostanában igényes könyveket. (Vagy ők tudják megfizetni. Szívesen vennék én keményfedeles szép Gyűrűk Urát is, mert megérdemli, de egy vagyon...)
Aki nem szeretné, hogy egyetlen meglepetést is előre megtudjon, az innentől ne olvasson tovább. (Emlékszem mennyire dühös voltam, amikor anno a vonaton ülve egy szemben ülő bulvárlapjáról akaratlanul is leolvastam a nagybetűs címet, mely felfedte, hogy az akkor aktuálisan következő ötödik részben Sirius Black meg fog halni...)
Ami rögtön feltűnt, az a nyelvezet változása. Eddig is megfigyelhető volt a nehézség emelkedése a sorozat alatt, és ez most sincs másképp. Jelentősen irodalmibb lett a hatodik rész, több angicizmussal, nem szokványos kifejezéssel. A stílus illeszkedik a tartalomhoz: jelentősen komolyabb, sötétebb. Az eddigi könyvek olvasása alatt jellemző volt rám a konstans vigyorgás, ami jelen esetben időnkénti félmosolyra szelídült. A szereplők is sokat változtak: felnőttebb lett a gondolkodásuk. Főleg Harry viselkedik másképpen: volt már rá példa, hogy makacsul ragaszkodott egy teóriához, de ebben az esetben Hermione-val és Dumbledore-ral szemben is neki lesz igaza végül, amire még nem volt precedens. Mint ahogy arra sem, hogy a könyv ne pozitívan fejeződjön be. A temetés, a szakítás Ginnyvel, a Mágiaügyi Minisztériummal való szembefordulás mind túl közel van a végéhez ahhoz, hogy a kilátásban lévő házasság és a barátok vigasza feloldja. Talán csak mert jó idő eltelt, mióta az ötödik részt először olvastam, de ott mégsem tűnt ennyire elkeseredettnek a végkifejlet: hiszen győztek a Halálfalók ellen és sikerült elismertetni a Minisztériummal is Voldemort visszatértét. Aki választ várt a nyitva maradt kérdésekre, most ha lehet még több kérdést és elvarratlan szálat kapott; mindezt egy sokkal borúsabb köntösben.
"I enjoyed the meetings too," said Luna serenely "It was like having friends."
...It was natural that he should feel protective...natural that he should want to look out for her...want to rip Dean limb from limb for kissing her...
Azért az incurable romantic lelkem nyugodtabb lett volna egy utalással... bármivel...
Info a megjelenésről: Potter fans snap up latest book