hajnal
Szokásos forgatókönyv szerint lefeküdtem viszonylag korán, és felébredtem igen korán. A hirtelen jött időt kihasználtam, hogy befejezzem az ismétcsak határidőn túli esszémet. Egyszerűen képtelen vagyok időre elkészülni ezekkel a fogalmazványokkal. Remélem, most szusszanhatok kicsit, hiszen a tanárváltás miatt a mostani hétvégén előreláthatólag nem kell majd írni semmit. Valamint az is kérdéses, hogy egyáltalán elfogadja-e a jelenlegi tanerő az alkotásomat.
A tavaly már megismert forgatókönyv szerint otthon befejeződött az oktatás és a vizsgaidőszak is záráshoz közeledik. Ezzel szemben Japánban csak most kezdődik a nemulass. Július közepétől lehet számítani a vizsgákra. Már kaptunk is egy beosztást, hogy miből, mikor és hogyan kell majd számot adni a féléves anyagról. Bár már nem egyszer tapasztaltam, nem győzök csodálkozni, hogy egyrészről milyen hihetetlenül gyorsan eltelt a félév, másrészről hogy ezalatt a szemvillanásnyi idő alatt milyen orbitális mennyiségű tananyagot voltak képesek leadni. Ez a kettősség már otthon is mellbevágott az egyetemen. Gondolom azért is van ez, mert az ember tizenkét év alatt kiválóan hozzászokik az általános- és középiskola folyamatosan számonkérő rendszeréhez, valamint a 45 perces órákhoz. Itt hiába tűnik kevésnek az óraszám a 90 perces időtartam miatt elég sokminden fér bele egy idősávba...
A június amúgy is jópofa hónap: ez az esős évszak. Körülbelül hajnal egy óra magasságában kedhetett el esni az eső, és azóta megállás nélkül zuhog. Nem ritka, hogy ez az állapot napokig fennmarad, és az utcákon tocsogni lehet majd a vízben. Hiába, szeressük a monszunt...