iroiro
Szóval történt egy s más, amiről nem írtam. Most sem nagyon kellene, mert késő van, de majd holnap reggel gambarok, és fölkelek csakazértis. (Minden nap van első órám, ezért veszélyes sempaiokkal kávézni...(t.i. az elhúzódik - a szerk.))
Voltunk például hivatalosan is hanamizni. "Hana", mint virág, és "mi", ami a miru = nézni igéből származik. Tehát virágnézés. A japánok ilyenkor összegyűlnek a parkokban és a fák alatt esznek, isznak, beszélgetnek. Léteznek egész hanami-túrák is, ahol követik délről észak felé a virágzó cseresznyefákat és a városok egymás utáni virágfesztiváljait. Mi Kiotótól északra voltunk egy folyóvölgyben Zsuzsival, Judittal és Noémivel az kezdetekkor. Plusz Ábellel, aki Judit kisfia, és egy babakocsival képviseltette magát. A gond mindössze annyi volt, hogy aznap pont rettentő hideg, szeles, kellemetlen időt fogtunk ki. Halálra fagytunk a szélben és nem győztünk szélmentes helyet keresni. Közben a fákról is hullottak a már hervadófélben lévő virágok szirmai, tehát a szó szoros értelmében vett japán stílusú hanamit nem tudtunk rendezni. Azért nézelődtünk és fényképeztünk. Közben befutott Orsi is (A szövegben feltűnő ismeretlen nevek kutatóösztöndíjasok vagy számomra is homályos okokból egyszerűen csak Japánban lévő magyarok.) ami csak azért volt vicces, mert így már négy nő társaságában toltam Ábel babakocsiját... Meg is néztek a japánok. Ezen esemény alkalmával készült fotókat majd közkinccsé teszem, de szeretnék hozzájutni a lányokéhoz is, mert értelemszerűen a sajátjaimon nem nagyon szereplek.
Aztán vannak ugye a tanulmányi téren történt baklövéseim, például az, hogy nem adtam le időben a preferencialistámat. Van ugyanis egy tantárgycsoport, ahol a megadott hat változatból kell felállítani egy listát, és szépen eloszt minket a számítógép. Én viszont nemes egyszerűséggel nem tudtam róla, hogy ilyen létezik, úgyhogy teljes nyugalomban bevonultam az irodába, hogy akkor én most hova menjek? Ja, mondták, erre tegnap kellett leadni egy papírt. Mondom, nagyszerű, akkor én most mit tegyek. Végül megkaptam az igen komoly jeletkezési lapot, amin grafittal kell satírozgatni rubrikákkat, amit scannerezés után számítógép dolgoz fel. A kitöltött lapot rátették egy nagy halom ugyanolyan tetejére, tehárt nagy az esélye, hogy még nem dolgozták fel őket, így nem is késtem el. Meglátjuk holnap, amikor kint lesznek az eredmények.
Tegnap volt az újonnan jött külföldeiknek party az International Students' Center-ben ami ugye ingyenes táplálkozási lehetőséget jelent. Itt nagy meglepetésemre találkoztam Zsuzsival. Hiába, ő A sempai kategória, mint végzett személy. Persze utána esett le, hogy oké, hogy sempai, de Oszakában tanult, így Kobében valóban "új" az egyetemen, jogosult a bulira, mely során kiderült, hogy rosszul öltözködöm.
Itt jutottam el arra a pontra, hogy túl álmos vagyok az összefüggő és értelmes mondatok - ráadásul ékezettel - gépeléséhez, úgyhogy felfüggesztem a blogolást. Sajnos még ki kell teregetnem egy adag ruhát, ha már kimostam őket...