the show must go on
Ma kicsit nyűgös voltam, mert nem tudtam aludni. Így fél egy felé kezd normalizálódni a helyzet, de nem volt egész nap így. Tegnap este ugyanis megint ribillió volt a folyosón. Először azt hittem, hogy Lao az megint, de nem most Hriszto, egy bolgár sempai és Steffi, a német kutatólány, aki visszajött egy kicsit Japánba kirándulni, ordítoztak egymással pont az én emeletemen. Persze mindezt hajnali fél három és négy között. Erőteljesen tudatmódosult állapotban voltak, úgyhogy nem hatotta meg őket, amikor el akartam zavarni őket legalább egy másik emeletre. Hriszto mormogott valamit, hogy mi lelte vajon az idei tanulókat, hogy nincsenek benne semmi buliban, és hogy majd holnap alhatok. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tanultam valami halálos közdősportot...
Persze sejtettem én, hogy jobb lett volna, ha kipihent vagyok ma. Ahhoz képest, hogy ma volt az utolsó japánóránk, továbbra is megszakítás nélkül keményen folyt a munka. Első órán a beszédünket gyakoroltatták, sőt, fel is vettek minket magnóra, ahogy előadunk. Szép teljesítményt nyújtottam, félkómásan a saját írásomban nem tudtam elolvasni a kanjikat. Második óra hallgatás, itt pedig a felsőfokú japán nyelvvizsga magnóanyagát kaptuk készhez és csináltuk meg. Azért ez a tanárunk rendesebb volt, és pár szó keretében elbúcsúztatott minket. Harmadik óra szintén japán. Feladat: újabb előadás, ezúttal a mini-értekezésből, szintén magnóra felvéve. Az, hogy ez az utolsó óra, és soha többet ebben az osztályteremben ezektől a tanároktól nem tanulunk semmit, az nem zavarta sem Itami sem Tayama Senseit. Annyi szokatlan történt, hogy mind a ketten beültek hallgatni és elemezni a beszédeinket. Remélem ha valaha ismert személyiség leszek, ezt a szalagot sohasem találják meg, mert nagy komédia kerekedne, az biztos... Én azért arra számítóttam, hogy legalább egy útravaló Ganbatte!-t mondanak nekünk, ha mást nem is, de úgy látszik ez errefelé nem szokás. Hiába, szorít az idő, és annyi mindent kellett volna még megtanulnunk.
A délutánt alvással és fordítással töltöttem. Időközben megjelent egy már régóta őrzött Neil Gaiman-fordításom az RPG.hu-n. Ez amúgy immár helyben is megtekinthető, mivel elkészítettem a online szótár, amit használok a rendkívül vicces bevezető szövegével.