naze? doko? etc
Kaptam egy emailt Gábor a.k.a Radeon3-tól, melyben különféle kérdések szerepelnek az ösztöndíjammal és Japánnal kapcsolatban. Úgy gondoltam, ez másokat is érdekelhet - valószínűleg fogok még iylen leveleket kapni - tehát nem lenne butaság a Journalban válaszolni a főbb kérdésekre. (Remélem nem bánod a publicitást. :))
Szeretném megtudni, hogy hogyan jutott az eszedbe egy ilyen távoli és kultúrájában is nagyon eltérő országba utazni.
Az ok teljesen prózai: nem akartam kifejezetten Japánba jönni, egyszerűen csak belebotlottam ebbe a lehetőségbe. Egy levelezőlistán írt egy barátom az ösztöndíjról, és pedig elmentem a Japán Nagykövetségre. 100%-ig meggyőződve, hogy ez nekem úgysem sikerülhet - hiszem egy kukkot nem tudtam japánul - elmentem vizsgázni. Tulajdonképpen a vizsga miatt csináltam az egészet, mert angolul folyt, és kíváncsi voltam, nem felejtettem-e el teljesen egyetemi éveim alatt. Aztán egyszer csak idenkint találtam magam.
Ha lehetséges, kérlek írd még le, hogy miként ment a vizsga (vizsgamenet), mit kértek számon...
Ha jól emlékszem tavasszal lehetett jelentkezni, nyáron voltak a vizsgák. Egy napon van az egész. Japán nyelv, (Opcionális, csak ha tudsz, viszont beleszámít a pontszámodba. Én természetesen kihagytam.) matematika, történelem és angol nyelv. A vizsgák mind angolul vannak. Matekból a középiskolai anyagon kívül (geometria, algebra, stb.) kérdezhetnek differenciál- és integrálszámítást valamint mátrixokat is. A történelem két részből állt, van egy Európa-Amerika-Afrika blokk, amit körülbelül mi is tanulunk történelemórákon, valamint egy igen részletes ázsiai kérdéssor, elsősorban Kínára fókuszálva. Azután a pontszámod alapján elhívnak egy szóbeli beszélgetésre, ami angolul folyik, és a motivációd hivatott feltérképezni. A döntés a japánok kezében van, a pontszámod, az eddigi iskolai előmeneteled, és az interjú alapján írt véleményt elküldik Japánba, ahol a minisztérium választ. Aztán januárban jön a telefon, hogy áprilisban utazol.
...sokan jelentkeztek-e...
Pontosan nem emlékszem, tizenvalahányan voltunk körülbelül. Igazából ha úgy veszed nincs nagy verseny, viszont ha senki sem éri el a japánok által támasztott minimumot, akkor senki sem kap ösztöndíjat. Nincs megszabva, hogy egy országból hányan mehetnek, és nem függ a jelentkezettek számától sem. A nehézség tehát abban rejlik, hogy meg kell felelni.
...mit tanulsz/fogsz tanulni...
Én undergraduate programon vagyok. Ez azt jelenti, hogy egy évig vagy a tokiói vagy az oszakai Idegennyelvi Egyetemen tanul a delikvens japánul. Ez egy nagyon gyors ütemű, és nagyon kemény intenzív program. Utána négy évig egy japán egyetemen japánokkal japán nyelven tanulsz az általad választott szakon. Én konkrétan nemzetközi kapcsolatok szakos leszek a Kobei Egyetem Jogi Karán. Már a jelentkezéskor meg kell adnod három lehetséges szakirányt, de az igazi választás majd itt lesz Japánban: novemberben véglegesítened kell a kívánt szakirányod, majd decemberben az egyetemi preferencialistád, azaz hogy hol szeretnél tanulni. Azután - természetesen az eredményeid alapján - beosztanak a felsőbb hatalmak. A verseny gyilkos.
...hol lax (tudtommal méregdrága ott egy ház)...
Hah, ház. Szval az első évben a nyelviskola kollégiumában. Ez mindenkinek alanyi jogon jár. Kolidíj van, de nem vészes. Mellesleg természetesen kapsz ösztöndíjat, amiből meg lehet élni. Egyetemistaként ha szerencséd van kollégiumban, ha kevésbé, akkor albérletben laksz. Az albérlet még kibírható, bár lehet, hogy dolgoznod is kell valami egyszerű és nem túl időrabló munkahelyen, pl. angolt lehet tanítani.
...ismersz-e ott magyarokat...
Természetesen. Jelenleg öten vagyunk egyetemista-aspiránsok, valamint vannak ugye a kutatóösztöndíjasok. Azután ott vannak a sempai-ok, az idősebb tanulók is. Időnként a japánban élő magyar közösség szervez összejöveteleket, barbecue-kat stb. is.
...és hogy tényleg olyan aranyosak-e az ottani lányok ^_^
NEM! Na jó, egyrészt ne engem kérdezz, hanem Norbit, én elfogult vagyok. Nekem ez a kawaii-stílus nagyon nem jön be. Valószínű még nem találkoztam elég japán lánnyal, de nem tetszenek, se külső se belső adottságaikban. Természetesen ez egyéni ízlésficam kérdése. :D
Persze érdekel még hogy, milyen ott az élet (mármint nyelvtanuló/egyetemistaként)...
Ezt így összefoglalni nehéz. Ha olvasgatod a sesam.hu-t az egyfajta betekintést azért ad. (Legalábbis remélem.) Az első nyelvtanulós éved stresszes, tanulással és kulturális sokkokkal teli. Természetesen izgalmas egy teljsen más országban lenni, megismerni ennyi újdonságot, a világ minden tájáról érkezett diákokkal együtt lenni. Viszont szabadidőd nem sok lesz, és ha nem tanultál eddig semmi japánt, akkor vért is fogsz izzadni. Itami Sensei (tm) -módra.
...érdemes volt-e kimenni, meg ilyen vélemények az egészről.
Ezt én is szoktam kérdezgetni magamtól, főleg vizsgaidőszakban. (Meg lányügyben. Whatever.) Azt hiszem erre nem lehet válaszolni, mert sohasem fogom megtudni, mi lett volna, ha otthon maradok. Ez egy lehetőség, ha elég bátor vagy, meg kell ragadni.
Jah és mégvalami: mond neked valamit az, hogy Kuriyama Chiaki?
Nem. Láthatóan egy név, de nem ismerem. :P
Natürlich egyéb kérdésekre is szívesen válaszolok, vagy ha felmerül valami a fentiekkel kapcsolatban, meg lehet támadni a komment-ablakot is.