...
Elmentem a fagy közepén a Seiyu-be bevásárolni. Midnen szépen ment, amíg a hazaútig nem jutottam. Szépen felszálltam a biciklimre, és a három bevásárlószatyromból egyet azonmód ott is hagytam a parkolóban. Egyszerűen nem tűnt fel, hogy egy szatyorral kevesebbem van. Természetesen jó messze vettem csak észre. Visszatekertem (fölmálházva), szatyornak hűlt helye természetesen. Így buktam el 1300 yennyi bevásárolt cuccot. Oltári dühös vagyok, és akkor még finom voltam. És tehetetlen, mert ez teljes mértékben az ébn hülyeségem. és magammal mégse ordítozhatok, vagy pofozhatom fel magam, vagy fojthatom magam vízbe, stb. Különösen bánt az, hogy sok pénzbe volt ez nekem. Pénzbe amit meg kéne becsülni, ésegyéb, én meg ilyen hülye vagyok, hogy elszórom. Legközelebb elfelejtek enni, és éhen veszek... Nem volt kedvem hülyét csinálni magamból, hogy visszamegyek és megveszem ugyanazokat a cuccokat még egyszer, úgyhogy hazajöttem. Persze holnap vagy holnapután mehetek újra. Bravó. Az univerzum és a feledékenységem végtelen.