Vivicittá félmaraton 2013
Tekintve hogy egy héttel korábban maratont futottam, nem voltak nagy terveim az idei Vivicittán. Ehhez képest — spoiler — mégis egyéni rekordot sikerült dönteni.
Az eddigi csúcsot ugyanezen a versenyen értem el tavaly, kicsivel 1 óra 42 perc alatt. Persze előtte már a "kilencvenesek klubját" céloztam, de magam sem bíztam nagyon ebben.
A nevezéskor 1 óra 40-et adtam meg, ezzel a második zónába kerültem, úgyhogy annak az elejére álltam a rajtnál, előttem kicsivel lebegtek a 90 perces iramfutók rózsaszín lufijai. Az első pár kilométeren, amit a Margitszigeten köröztünk végig, még tartottam is őket, de a rakpartra kifordulva úgy döntöttem, nem érdemes ezt erőltetni, vagy úgy járok, mint tavaly a Niken, ahol a végére annyira kifulladtam, hogy végül 1 óra 50 fölött sikerült bevánszorogni.
Szimpatikus sebességű futókat igyekeztem követni, de a frissítőpontoknál sétáltam pár lépést, rendesen megittam az isot, vizet, nem kapkodtam. Ennek ellenére tartottam a 4'35" körüli kilométereket a GPS szerint. Még a startnál egy lengyel lány furakodott mellém, amikor utolért, őt igyekeztem követni, elhatároztam, hogy nem hagyhat le. Már a pesti oldalon gondolom feltűnt neki, hogy mögötte trappolok, és direkt belassított kicsit, hogy elé kerüljek, onnantól én vezettem.
Tavaly is emlékszem, hogy bedöglött kicsit a GPS a Parlament környéki kis utcákban, és idén is gyanúsan ugyanott dobta el a jelet. Onnantól viszont stabilan két kilométert hozzácsalt pluszban a távhoz, így inkább csak a bemondott összidőre hagyatkoztam.
A végére azért megint sikerült elfáradni, de húzott a tudat, hogy meglehet ez még 100-on belül. Az utolsó kilométeren kicsit háziversenyeztünk még a lengyel lánnyal, akit végül az utolsó 200 méteren sprinteltem le, így lett a vége 1:39'52", egyéni csúcs.
Azt hiszem, én erre a 100 percre vagyok kalibrálva, innen akkor tudnék tovább fejlődni, ha specifikusan erre edzek, több-kevesebb rendszerességgel. Máshogy, úgy gondolom, nem fog menni a 90 alatti idő.
Ez a befutóképem sem lett túl esztétikus:
