Az alaptörténetet adó novella a 2007-es Hugo-díj jeltöltje volt, és ingyen elolvasható Neil Gaiman honlapján. Nyomtatásban a Fragile Things novelláskötetben jelent meg. Az viszont még számomra is meglepetés volt, hogy maga az író interpretálásában hangoskönyv formájában is letölthető, szintén grátisz.
A novellát még anno Japánban az unalmasabb órák alatt elkezdtem lefordítani. Már nem emlékszem, hogy befejeztem-e, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy megvan-e még. A Törékeny Holmik kötet viszont azóta megjelent magyarul is. Érdekes lenne megkeresni az én fordításom, és összevetni a hivatalossal.
Persze publikálnom már nem lehetne gondolom, hiszen hiába olvasható ingyen, a jogok a HarperCollinsnál vannak.
John Cameron Mitchell munkásságából pedig álljon itt ez a rövidfilm, amelyet a Dior számára készített. Marion Cotillard és Ian McKellen a főszereplők.
Bevallom, első megtekintésre fogalmam sem volt, miről akart szólni a kisfilm, csak nagyon szépnek találtam. A ladydior.com tanúsága szerint viszont ez egy tisztelgés a legendás Lady Dior táska előtt.
Az Over The Rhine egy házaspár, Linford Detweiler és Karin Bergquist. Jövő év január 1-jén jelenik meg az új albumuk, amelyen Lucinda Williams is vendégszerepel. (Are You Alright című dalát a House-ból lehet ismerni pl.)
Amellett nem tudtam szó nélkül elmenni, hogy ez az animált klip csak 32.850 lejátszást produkált Youtube-on. (A sesam.hu statisztikái alapján, most adunk hozzá vagy kettőt, jól.)
Az eredeti megismerése, megértése élmény – olyan élmény, amelyről a magyar sci-fi, fantasy írók, olvasók egy igen tekintélyes hányada örökre lemarad. (SFMag, Rorimack)
Én is ezt mondom már jó ideje. Sőt, nem is kell leszűkíteni a dolgot sci-fi és fantasy könyvekre, ugyanez igaz bármilyen irodalmi műre, mozifilmre vagy TV sorozatra is.
Ha más nem, akkor az számítson meggyőző erőnek, hogy manapság - anyagi vagy egyéb okokból - szerintem igen mostohán van kezelve a fordítás. Emellett mintha hígulna a szakma, én legalábbis mással nehezen tudom magyarázni a kirívóan katasztrofális magyar verziókat. A fordítás hatalmas ismeretanyagot, intelligenciát és íráskészséget igénylő munka (lenne) szerintem.
Van, amit csak simán nehéz átadni más nyelven, van, amit közel lehetetlen. Amikor eljutsz oda, hogy a célnyelven olvasol, a célnyelven értesz, és nem fejben fordítasz, na az egy mini-nirvána.
És - sokakkal ellentétben - ebben sem pökhendi gőgöt nem látok, sem nemzeti kultúrát rothasztó idegenszívűséget. Nehogy már azért kelljen rosszul éreznie magát valakinek, mert hosszú évek kemény munkájával megszerzett egy képességet, és azt használni szeretné. Valamint attól, hogy valaki angolul (vagy bármilyen nyelven) olvas, még nem felejt el automatikusan az anyanyelvén sem.
A (RED) kezdeményezés keretében a vásárlások után befolyó pénzek egy része AIDS/HIV-megelőzésre fordul. Különleges Product (RED) termékeket jó pár nagynevű cég árul, olyanok mint az Apple, a Nike vagy a GAP. Nekem van például WI(RED) pólóm a japán GAP-ből.
2GB ingyen tárhely, fileszinkronizáló kliens Windowsra, OS X-re, és Linuxra, okostelefon-alkalmazások, valamint webes elérés bárhonnan: ez a Dropbox.
A szolgáltatás hasznossága szerintem megkérdőjelezhetetlen. Egyszerű regisztráció után máris 2GB ingyen tárhelyhez lehet jutni, amelyet azután különféle akciók során még bővíteni is lehet. A használata roppant egyszerű: a kliensprogram telepítése után készül egy Dropbox könyvtár, amelybe fileokat dobálva azok rögtön feltöltődnek a Dropbox szervereire. Ha egy másik gépen is telepítésre kerül a kliens, a bejelentkezés után a két könyvtár tartalmát élő netkapcsolat érzékelése után azonnal szinkronizálja is a program. Mindezek mellett a tárhelyre feltöltött fileok a webes felületen keresztül is nézegethetőek, letölthetőek.
Én például a MacBook és az iMac között a dokumentumok könyvtár szinkronizálására használom. Testvérem az egyetemi előadásait vagy nyomtatandó anyagait pakolja a sajátjába, ami lényegesen elegánsabb, mintha például email csatolmányaként küldené el magának. Két vagy több Dropbox-felhasználó össze is állhat, és bizonyos könyvtárakat megoszthatnak egymás között, amelyek azután mindegyikük számítógépére szinkronizálódnak.
Most minden Dropbox-tulajnak lehetősége van, hogy minimális energiabefektetéssel 768MB-al növelje a saját tárhelyét. Twitter és Facebook integrációval, és saját "miért szeretem a Dropbox-ot" üzenet írásával most összesen ennyivel lehet megtoldani tárkapacitást.
Ma mindenüttebbe futottam bele, úgyhogy a vallás követésének első lépéseként közzéteszem a kiáltványának magyar fordítását:
Bre Pettis: A Kész Kultusz Kiáltványa
A létnek három szintje van: nemtudás, tevékenység és kész.
Fogadd el, hogy minden csak piszkozat. Segít elkészülni a dolgokkal.
Nincs olyan, hogy szerkesztési állapot.
Úgy tenni, mintha tudnád, hogy mit csinálsz, majdnem olyan, mint valóban tudni, hogy mit csinálsz; fogadd el, hogy tudod, hogy mit csinálsz - akkor is, ha nem - és csináld.
Száműzd a halogatást. Ha egy ötlet megvalósításával egy hétnél tovább vársz, vesd el.
A kész célja nem a dolgok befejezése, hanem lehetőség más dolgok elkészítésére.
Ha készen vagy valamivel, eldobhatod.
Nevess a tökéletességen. Unalmas, és visszatart attól, hogy készen legyél.
Akik félnek összekoszolni a kezüket, hibáznak. Attól lesz igazad, hogy csinálsz valamit.
A fiaskó késznek számít. Hibázz bátran.
A pusztítás is a kész egy vállfaja.
Ha van egy ötleted, és megosztod az interneten, az már a kész szelleme.
Kétszer kellett elolvasnom, mire leesett Komaváry#serleg poénja.
A -tan ugyebár a -chan gyerekek és lányok részére fenntartott szuperaranyos kiejtése. Aztán ebből alakult ki az OS-tan internet meme: mangalányok, akik operációs rendszernek vannak öltözve. Alább például egy OS X Leopard-tan látható egy iPhone-tannal. (by BellaCielo)
Na, most már mindenki érti a Szent Korona-tant? Kiváló lenne, ha valaki tényleg megrajzolná, ezért is éreztem kötelességemnek, hogy továbbítsam a felhívást. Hátha járnak még erre is hobbi mangarajzolók. Képregényes alkotmányra fel!
A futásról volt persze szó, mint kiváló endorfinforrás. Ezen felbuzdulva, illetve a bizonytalan ideig elhalasztott télnek köszönhetően alkalmam nyílt végre iOS 4.1 alatt is tesztelni a Nike új GPS appját iPhonera.
Most már egészen sok féle eszközt kínálnak a Nike+ rendszeren belül, elsőként célszerű ezeket végignézni. Eredetileg ugye az iPod és a cipőbe rejtett chip vezette be a szolgáltatást. Később megszületett a Sportband, amit az iPod helyett lehet használni a cipővel. A 3G S szériától kezdve pedig az iPhoneokba is került vevő.
A fentiekkel szemben a Nike+ GPS app egyáltalán nem használja a cipőben lévő érzékelőt, hanem a Fullpower nevű cég MotionX technológiájára épül. Részletezve ugyan nem nagyon van a rendszer működése, de a GPS mellett a telefonba épített mozgásérzékelők adatait is felhasználja, így akár iPod Touchokra is telepíthető.
Az alkalmazás üdvözlőképernyőjén az eddig megtett össztávolság - illetve összidő, összes elfogyasztott kalória, stb. - növeli a futó önbizalmát. Sajnos azonban nem veszi számításba a korábbi Nike+ futásokat, csak az app használata közben megtett kilométereket, így én például 31,25-nél állok jelenleg.
Új futásnál távolságot adhatunk meg, vagy az órával versenyezhetünk, illetve alapesetben csak úgy elkezdhetünk futni a végtelenbe akár. A következő képernyőn lehet kiválasztani, hogy kültéren vagy futópadon történik az edzés, utóbbi esetben a GPS-t be sem kapcsolja az app.
A Nike+ megoldások között ebben az alkalmazásban debütál egy olyan Facebook integráció, ami szerintem kiváló találmány: a futás megkezdésekor a Facebook falunkra is kikerül egy rövid bejegyzés. Ha ezt valaki lájkolja, akkor a program lehalkítja a zenét, és bejátszik egy felvett üdvrivalgást, mintha csak a pálya széléről buzdítanának egy versenyen. Ha Angelday lennék, azt mondanám, fantasztikus korban élünk.
Persze ha valakit ez az őrületbe kerget, akkor lehetőség van kikapcsolni. Én soha nem tenném, főleg azok után, hogy megtapasztaltam, mennyire motiváló tud lenni, amikor a margitszigeti körözéssel szemben a versenyeken tapsolnak és fütyülnek a kordonon túlról.
Arról nem is beszélve, hogy érdemes picit belegondolni, hová jutott el a technológia, ha ilyesmire képes egy telefon.
A futás végeztével azután a Nike+ weboldaláról már ismert változókat is be lehet állítani, azaz milyen idő volt, milyen volt a terep, és általánosságban hogyan éreztük magunkat. Az alkalmazás akár a 3G adatkapcsolaton keresztül is azonnal szinkronizál a Nike+ weboldallal, és - ha szeretnénk - Twitterre és Facebookra is küld értesítést. Utóbbinál még kísérőszöveg írására is lehetőséget ad. Ezzel csak annyi a gond, hogy ha az automatikus értesítéseket a websiteon már korábban beállítottuk, akkor minden státuszüzenet duplán megy ki.
A megszokott Nike+ grafikon mellett az app használata után a weboldalra kikerül egy térképes verzió is, ahol szépen rajzolja a böngésző, hogy merre jártunk. Ez a térkép amúgy futás közben is nézegethető a telefonon, ha valaki nagyon ráér.
Sajnos vannak negatívumok is, amelyek miatt nem feltétlen fogok áttérni az iPod+cipő kombóról. Rögtön az első, hogy - nem meglepő módon - a folyamatos GPS-es követés és térképrajzolás iszonyatos módon zabálja az akkut. Az én régi iPhone 3G-m 12 kilométeres futás után már 10%-on állt úgy, hogy a kezdés előtt vettem le a töltőről. Emiatt azután pont a hosszabb, ismeretlen terepen való futásoknál okozhat gondot, hogy a telefon egyszerűen lemerül, pedig ezeknél lenne hasznos, hogy futás közben is követhető a Google térképein, hogy hol tartunk.
Apróság, de az iPod célszoftverével szemben a GPS app nem teszi automatikusan ismétlőre a lejátszási listát, amit éppen hallgatunk. Így fordult velem elő eddig minden alkalommal, hogy lejárt az aktuális album, és kénytelen voltam a telefont előbányászva másikat választani.
Az azonnali szinkronizáció hátránya pedig, hogy bár lehet utólag törölni egy hibás futást, de a Facebbokra és a Twittere akkor már kimentek az üzenetek. Most ahogy a screenshotokat készítettem a bejegyzéshez, véletlen kiléptem a programból, az meg beszinkronizált egy kemény hatvan méteres etapot nekem mindenhová.
Egyelőre tisztázatlan, hogy mi történik, ha használat közben felhívnak. A 3G nem képes rendes multitaskingra, így nem tudom, hogyan oldották meg, hogy ne vesszen el az addigi futás. Roppant idegesítő lehet például, ha egy telefon miatt áll meg a mérés mondjuk egy 10k kilencedik kilométerén, és utólag persze már nem lehet folytatni.
Előre szólok, hogy iOS 4.0 alatt sok más alkalmazáshoz hasonlóan gyakorlatilag értelmetlen használni 3G tulajdonosként. Őszintén szólva nagyon szívesen kipróbálnám a Nike+ GPS-t olyan hardveren, amire tervezték (iPhone 4): érdekes lenne látni, mennyivel pontosabb, ha iránytű is segítni a mérést, illetve nem csutkára terhelt processzoron kell működnie.
Nekem egyelőre problémás, hogy az akkuidő túl rövidre korlátozza a futásokat, illetve hogy 3G-n azért elég szenvedősen megy az alkalmazás. Néha a szép térképek kedvéért biztosan használni fogom, de egyelőre maradok a cipőbe pakolt chipnél. Viszont mindenképpen pozitív, hogy ha csak telefonja van valakinek, akkor is futkározhat a Nike+ rendszerrel.
A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy léteznek amúgy más alkalmazások is a Nike+ GPS nyomdokán, például a Foursquare integrációt is felmutató RunKeeper, azoknak a pontosságáról például viszont nem tudok nyilatkozni.